Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.

Ülésnapok - 1910-498

366 i-98. országos ülés 1914 január 21-én, szerdán. gedne az ellenzéki felszólalásokban hangoztatott kívánságoknak és pl. a kolportázs kérdésében, a lap megindítása, a lap terjesztése tekintetében, a felelősségrevonás kérdésében, a lapnak a rendőrség kezéből való kivétele kérdésében, a visszaható intézkedések tekintetében, továbbá különösen a kauczió kérdésében kapaczitálható volna. Attól félek azonban, hogy ezen feltevésemben csalódni fogok, mert az igazságügyminister ur legjobb intenezióit egy magasabb hatalom mindig kontrakarrirozta, amely magasabb hatalom az igazságügyi bizottság személyében nyilvánult meg. T. ház! Midőn egy nemzet kultúrájának fokát akarják illusztrálni, többféle hasonlattal szoktak élni. Vannak pl. akik azt mondják, hogy egy nemzet kulturális magaslatát a szappan-, fogyasztás mértéke jelzi. Azonban ha ezt ve'szszük mérvadónak, akkor a mosakodások számát tekintve — bár nem tudom, hogy a mohamedánok szappannal mosakodnak-e — a mohamedánokat illetné a kulturális téren az elsőség. Az én felfogásom szerint egy nemzetnek a kulturális téren való haladottsága inkább a papírfogyasztásban, helyesebben a sajtó- és a sajtótetmékek elterjedtségében nyilvánul meg. Hiszen nemcsak nálunk tapasztalható az a nizus, amely most az önök részéről megnyilvánul. Megnyilatkozott az pl. Bismarck alatt már a, német szoeziálistákkal szemben is, de ne méltóztassék ám azt hinni, bogy a német szocziálistákat is olyan könnyen le lebetett venni a lábukról. Azok külföldre mentek, Svájezban nyomatták és onnan hozatták .be kípjaikat, részben pedig kéziratok és kéziratok sokszorosítása utján terjesztették sajtótermékeiket és Bismarck minden erőszakoskodása daczára óriási tért tudtak hódítani a német birodalom politikájában. Nem tudom, hogy az igen tisztelt igazságügyminister ur fog-e a kauczió kérdésben bizonyos engedményeket tenni. A kauczió, ugy-e bár, a javaslat szempontjából a politikai lapnak egyik elengedhetetlen feltótele. Azt kérdem az igen tisztelt igazságügyminister úrtól, hogy vájjon ki fogja megállapítani azt, hogy mi az a politika. Előttem felszólalt képviselőtársaim már per longum et latum fejtegették ezt a kérdést, és azért én csak nagyon röviden kívánom érinteni. Mindezek relatív fogalmak, aminthogy pl. nemcsak a politika, hanem a büntetőjog szempontjából is vannak bizonyos relatív fogalmak. Egy előkelő német jogtudós — nem jut a neve az eszembe — azt mondotta például, hogy az embereket a büntetőjog szempontjából is mindig relatíve kell elbírálni és egy találó hasonlatot tett. Ha például egy szegény ember egy forintot ellopott, illetőleg jogtalanul mástól eltulajdonított, — hogy a büntetőtörvénykönyv 333. §-ának kifejezését használjam — akkor ez az ember lojjott; ha, egy középosztályu ember teszi ugyanezt azzal a forinttal, akkor ez a középosztályu ember elnézést követett el; ha azonban például Kotlischild tenné ugyanazt az egy forinttal, akkor az csak tréfált; ha azonban ezt az igen t. líothschild urat levetkeztetnék és rongyos ruhába öltöztetnék, akkor azt hiszem, hogy ő is a lopás kritériuma alá esnék. így vagyunk a politikának megítélésével is a sajtójog s az egyes lapok szempontjából. Ha ugyanis egy ellenzéki lap csak némi czélzást tesz politikai mozzanatokra, akkor az az ellenzéki lap politizál. Sajnálom, hogy nincs nálam, mert felmutathattam volna önöknek épen egyik megyémben' ellenzéki lapot, hogy mennyire panaszkodik amiatt, hogy a munkapárti lapok kauczió nélkül per longum et latum politizálnak és folytonosan dicsőitik a kormányrendszert és kárhoztatják az ellenzék magatartását. Tisztán csak a felfogás relativitásának illusztrálására akartam ezt is felhozni. A lap terjesztésére vonatkozólag bizonyos kivételeket statuál az igazságügyminister ur a javaslatában a kolportázs tekintetében. Azt mondja a 11. §. utolsó bekezdése, hogy az 5. §. második bekezdésének első és második pontja alá eső sajtótermékek utczai terjesztéséhez engedély nem. szükséges. Az 5. §-nak j>edig ezen pontjai a névjegyekre, űrlapokra, czimlapokra, minta- és árjegyzékekre vonatkozik, továbbá a választásoknál használt sajtótermékekre. Itt megint azt a kérdést kell feltennem, bogy vájjon a választásoknál használt sajtótermékek tartalmát ki fogja megbírálni ? Az illető törvényhatóságnak vagy járásnak feje? Vagy pedig alacsonyabb műveltséggel rendelkező egyén ? Talán a községi kisbíró, vagy esetleg mondjuk, a közigazgatási gyakornok? Vagy ki fogja elbírálni azt, hogy vájjon a választáshoz feltétlenül szükséges adatok vannak-e abban a választási iratban ? Esetleg a választási elnök a mostani választási rezsim alatt, amikor a központi választmányokat nagyobb részben az önök szája ize szerint állítják össze és amikor a központi választmányból küldik ki a választási elnököt ? Ez a választási elnök fogja megbírálni, hogy te ellenzéki választó polgárság, milyen reklámokat, milyen irányú sajtóterméket adj ki, te pedig munkapárt ilyeneket? Én el tudom képzelni, hogy mi lesz ez. Az egész nem lesz egyéb, mint egy czenzura, mint egy ujabb politikai üldözés. Ott igenis majd lesznek kormánypárti választási czédulák, röpivek, amelyek igen erősen hangoztatni fogják a kormánypárti választóra háruló esetleges előnyöket, s ezzel szemben élesen ki fogják domborítani azokat a hátrányokat, amelyeket az elvéhez becsületesen ragaszkodó szavazó majd a választásnál szenvedni fog. Ha ez volt ennek a szakasznak intencziója, akkor önök megint sikerrel jártak el. Az egész javaslatban nem találom meg azt a liberalizmust, amelyet önök hangoztatnak és azt a liberalizmust, amelynek nevét a XIX. század legelső éveiben, ha jól tudom, 1811-ben épen a spanyol korteznek uralkodó pártja vett