Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.

Ülésnapok - 1910-498

$98. országos ülés 191h január 21-én, szerdán. 365 sorban azok, akik a törvény intézkedései alá esnek ? Hiszen mindezek valótlanságot irnak, amelylyel másnak kárt okoznak. Csak nem fogja tagadni az igen t. minister úr és a többség sem, hogy a horvátokkal való kiegyezés, a románokkal való paktálás, azonkívül az ujouczlétszám emelése nem mindig a nemzet érdekében történik, tehát ha másnak nem, legalább a nemzetnek kárt okoz. Nagyon jól tudta az igazságügyminister ur és tudták azok, akik szerkesztették a javaslatot, hogy jó lesz bizonyos rezerváczió mentáliszszal élni, ez bentáll a törvény 4. §-ában is, amely azt mondja, hogy »a törvény rendelkezései nem terjednek ki azokra a hivatalos közléseket tartalmazó sajtótermékekre, amelyeket az országgyűlés és bizottságai, úgyszintén hatóságok adnak ki«. A t. igazságügyminister ur itt kivont bizonyos dolgokat. Kivonta elsősorban magát a törvényjavaslatot, mert hiszen ha a törvényjavaslatot ezen szakasz szerint kellene elbírálni, ha azt néznó'k, amit a törvényjavaslat első szakasza mond, hogy »gondolatait mindenki szabadon közölheti«, akkor a törvényjavaslat többi hatvanhárom szakaszai, melyek ellentmondanak ezen első szakasznak, inkriminálás alá vehető. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Nagyon óvatos volt a t. szerkesztőbizottság más szempontból is. Tudta, hogy lesznek egyes, pl. megyei és egyéb közhatósági hivatalos lapok, amelyeknek szabad működési körét ezután is fenn kell tartani. Ezeket a lapokat szintén kivette a törvényjavaslat 4. §-a a sajtóeljárás alól. Nagyon helyesen, mert hiszen nekik rezerváczió mentáliszuk az volt, hogy ezen hivatalos megyei és egyéb lapokban, amelyeket mindenesetre a főispánok fognak majd szerkeszteni vagy szerkesztetni, lesznek majd kellemetlen dolgok is, de sohasem a kormányra, hanem mindig a kormánynyal ellenkező álláspontot elfoglaló emberekre nézve. Ezekben a hatósági lapokban ezután támadhat majd az illető alispán, főjegyző, polgármester, főispán mindenkit a világon, de felelősségre sohasem lesz vonható. Támadhat egyéneket, rendszert, embereket — hogy úgy fejezzem ki magamat — szabadon garázdálkodhatik majd a sajtójogi javaslat 4. §-a értelmében. De megannyi bilincs van a törvényjavaslat többi hatvan szakaszában is. Itt mindig sajtószabadságról és liberalizmusról beszélnek. Nekem erre eszembe jut egy másik gyermekkori emlékem. Az ember a vásári komédiában látja, hogy a kikiáltó nagy erőlködéssel csábítja az embereket, hogy itt van a pápaszemes kigyó és a tengerinyul, de a pápaszemes kigyó nem látható, mert a szemét törli, a tengerinyúl pedig nem látható, mert beteg. Az egész sajtójavaslat nem egyéb, mint ennek a vásári kikiáltó komédiásnak második kiadása. A törvényjavaslat első szakaszában látható a sajtószabadság, a többi hatvanhárom szakaszában azonban a sajtószabadság megbetegedett, vagy a pápaszemét törli. Nem tudom azonban, hogy ki itt a tengeri nyúl? Az igen t. igazságügyminister ur-e, de azt a meggyőződést kell merítenem, hogy ez alkalommal csakugyan ő viszi a kísérleti nyúl szerepét, mert ő sem mint biró, sem mint tanár azt az álláspontot, amelyet a törvényjavaslat magáévá tett, soha el nem foglalta. Nem is a maga pápaszemén néz az igen t. igazságügyminister ur, hanem egy másik, egy kettős pápaszemen, amely a liberalizmust épen megfordított alakban konzervativizmusnak tünteti fel. Az igen t. igazságügyminister ur az indemnitás alkalmából előadott beszédében egész sor Ígérettel állott elő. Ez az egész sor ígéret sem képes azonban jóvátenni azokat a rohamokat, amelyeket az igen t. igazságügyminister ur már eddig is a közszabadság ellen intézett és végrehajtott. Ezen rohamokkal szemben önök fogják viselni a felelősséget. De azt mondhatják, hogy igenis viselni fogjuk. Igaz, hiszen már Horatius azt irta egyik ódájában, hogy sünt quos curricolo pulver olympicum collegisse juvat« vannak, akik az olympiai játékokban való részvételben gyönyörködnek. Önöket ugy látszik csak a rombolás, csak a közszabadságok elfojtása iránti törekvés vezeti. De vezeti még egy másik törekvés is, amit szintén Horatiusnál találunk, egy másik ódában, amelyben Maecenást dicsőíti: »Maecenas atavis edite regibus«, vagyis, a felfelé való hizelkedés, az umbedingte Unterwerfung megvalósítása a fő. Sajtószabadságról csak akkor beszélhetünk és elmondhatjuk, hogy a sajtó igenis csak akkor szabad, ha annak terjesztése szabad. A sajtószabadság legfőbb kulminácziója ez. Nézzük meg tehát, hogy a javaslat miképen intézkedik a terjesztés szempontjából. Nézzük legelső sorban a kolportázsra, vagyis a terjesztésre vonatkozólag a 11. §-ban megállapított intézkedéseket. Azt. mondja a 11. §. (olvassa) : »A sajtótermékek utczai terjesztéséhez a kiadónak hatósági engedélyre van szüksége*. Ha nekünk, különösen az ellenzéknek, a hatóságokkal szemben már annyi keserű tapasztalatunk nem lett volna, akkor talán több megnyugvással fogadtuk volna ennek a 11-ik §-nak a rendelkezéseit. Azonban lépten-nyomon azt látjuk, hogy ahol kormányhatalmi erőszakra és intézkedésre van szükség, ott a hatóság nolens volens, bár legtöbbnyire — be kell ismernem — nolens, mindig rendelkezésére áll és kell hogy álljon a kormányhatalomnak. Az igen tisztelt minister ur, ugy tudom, két kérdésben nem kapaczitálható, amelyeket kabinetkérdósnek tekint, a kártérítés és a rektifikáczió kérdésében. Talán ebben a két kérdésben, illetve azok egyikében, a rektifikáczió kérdésében én is kapaczitálható volnék és rendkívül megörülnék és megnyugodnék abban, ha az igen tisztelt igazságügyminister ur viszont en-