Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.

Ülésnapok - 1910-498

364 49S. országos ülés 19Ik január 21-én, szerdán. ilyenről itt komolyan beszélni alig lehetséges. Az igazságügyminister ur meg akarja pl. védelmezni a magánbecsületet a selejtes sajtótermékektől és elfelejti, hogy épen az ilyen selejtes sajtótermékek keletkezését nem nehezíti meg, mert azokat mentesiti a kauczió alól, mert ezek nem időközi lapok, tehát kaucziómentesek. Azt mondja az előadó ur, hogy ez a javaslat forradalmi jelentőségű. Igen, abból a szempontból, hogy forradalmat fog csinálni, de nem a forradalomból táplálkozik. Ha ez a javaslat valaha törvénynyé válik, aminthogy azt hiszem, nagyon nehéz lesz ezt megakadályozni, ne méltóztassék hinni, hogy nyugodt állapot jön létre akár a sajtójavaslat, akár más közszabadságok szempontjából, mert a legelső kínálkozó alkalmat meg fogja ragadni egy másik rezsim, hogy ezt a törvényt hatályon kivül helyezze. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Hiszen a sajtó maga az, amely a közszabadságok legfőbb őre, amely a bűnöket igyekszik elhárítani. Hiszen a nyilvános ellenőrzésnek hatalmasabb eszköze nincs, mint épen a sajtó; önök, akik azt akarják, hogy a magánbecsület- és a tisztesség helyreálljon ebben az országban, önök igyekeznek a köztisztességnek ós a közbecsületnek ezt a legfőbb őrét őrizet alá helyezni. A mai politikai rezsim alkalmas arra, hogy bizonyos sajtóproduktumokat teljesen korrumpáljon. Hiszen példákat tudnék rá mondani; ezúttal sem említek neveket. Azt hiszem, a túloldal ép ugy iinformálva van, mint én, hogy régente tiszteletreméltó irányokat követő lapok áldozatul estek a kormány megvesztegetési kísérleteinek. Önök ép ugy tudják, mint én, hogy, amikor a jjarlament szabadsága ellen a kormány, hogy ugy fejezzem ki magam, erős támadást intézett, akkor egy régi, tekintélyes és különben régi, becsületes politikai lap vezércikkében lírai verset közölt. Ugy fog járni ez a lap is, mint az az olasz kondottiere, akinek gombóczczal tömték be a száját, mikor a vesztőhelyre ment, hogy a visszaéléseket ne tudja leleplezni. Mert egykor ez a lap épen a kondottiere-k ellen intézett támadást, súlyos támadást és ezen kondottiere-k egyikéül épen Tisza István grófot, a mostani ministerelnököt nevezte meg. Egyébként a kondottierikről jut eszembe egy velenczei szobor, Coleoni szobra, aki szintén középkori kondottiere volt; ennek a kondottiere-nek egyik kezében a seprő, másik kezében pedig a zsák van, jelképéül annak, hogy ezek az emberek nem voltak másra alkalmasak, mint a hadi zsákmány besöprésére. Önök megfojtották a szólásszabadságot a parlamenti őrséggel; önök be akarják hozni a közigazgatás államosítását. Az egyikkel leütötték a nemzet fejét, a másikkal meg akarják kötözni kezét-lábát, most pedig ki akarják tépni a nemzet nyelvét, a szólásszabadság után a sajtószabadságot és akkor nem marad egyéb hátra, mint egy nemzetnek nevezett, tehetetlen néptömeg, amelyet majd a központból fognak egy villamos árammal irányítani, mint a békaczombot, amely egy villamos gomb megnyomására rángatózni kezd. Lovászy Márton t. képviselőtársam kifogásolta és én is kifogásolom, hogy a t. túloldal részéről olyan kevés szó hangzik el ezen javaslat védelmére. Azt kérdezte ő, hogy miért oly néma e javaslattal szemben a t, túloldal? Hát én erre csak egy megjegyzést teszek. Nevezetesen a franczia tolvajnyelvben a lelkiismeretet ugy hívják, hogy néma. Klasszikus kifejezése ez ezen emberek felfogásának. Azt hiszem, hogy a tolvajnyelvnek itteni aplikálását nem tudnám jobban megmondani, minthogy igenis, ez a néma szó vonatkozik elsősorban az önök lelkiismeretére. Ha van lelkiismeretük, igazán lehetett sok alkalmuk arra, hogy az a nemzet érdekében megszólaljon. (Helyeslés a baloldalon.) Méltóztassanak megengedni, hogy a sajtórendészet körében egy pár szóval foglalkozzam épen a büntető rendelkezésekkel, mert hiszen ez az egész sajtójavaslat nem egyéb, amint egyesek kifejezték, mintegy büntető expediczió a sajtó és a vele összekötött közszabadságok ellen. Azt mondja a sajtójavaslatnak 1. §-a, hogy a sajtó utján mindenki szabadon közölheti és terjesztheti gondolatait. Olyan szépen, ideálisan hangzanék ez, ha ezután nem következnék a sajtójavaslatnak hatvanhárom oly szakasza, amelyeknek mindegyike homlokegyenest ellentétben áll épen az első szakaszban kifejezett magasztos ideával. Azt mondja a sajtójavaslat 21. §-ának 6. jDontja: »vétséget követ el, aki szándékosan valótlanságot ir és ezzel másnak kárt okoz«. Hát kérem, én azt a kérdést teszem fel az igen t. igazságügyminister urnak, hogy vájjon miért nem vonják akkor felelősségre elsősorban a félhivatalosakat és a hivatalosakat. Hiszen kérem szépen, amikor egy-egy hivatalos lapban pl. a Budapesti Közlönyben megjelenik, hogy X. Y. urat a közgazdasági téren szerzett érdemeiért kitüntették ezzel és ezzel a kitüntetéssel, akkor, azt hiszem, elsősorban a Budapesti Közlöny az, amely ezen szakasznak rendelkezése alá vonható. Polónyi Dezső: A felbujtókkal ilyenkor mi van ? Ábrahám Dezső: Azt kérdem, mi lesz az ártatlan tájékozatlan kis félhivatalosokkal, akik azt mondják pl. egyszer-máskor, amikor a horvát kérdésről, vagy az oláh kérdésről, vagy az ujonczlétszámemeléséről van szó, hogy ezek pedig ». . . strigis, quae non sünt. . .« ezek nincsenek, szóval ezek az igen t. félhivatalosok, amelyek olyan kitűnően vannak tájékozva, letagadják már akkor a megtörtént tényeket, amikor azok befejezetteknek tekinthetők. Azt kérdem az igazságügyminister úrtól, hogy vájjon nem-e ezek a félhivatalosok másod-