Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.

Ülésnapok - 1910-498

356 498. országos ülés Wlh január 21-én, szerdán. csak azokban a kérdésekben, amelyek pártpolitikai kérdéseknek is nevezhetők, hanem olyanokban is, amelyek egyáltalában nem politikai kérdések. Csak röviden mondok egy példát. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Az egyik szalontai polgártársunk gépsegélyt kért a kormánytól — ezipészmester volt — s igénybe vette kedvelt képviselőjének közbenjárását és nem is hiába, mert megkapta a gépsegélyt közel 36.000 korona értékben . . Ábrahám Dezső : Jó protektora volt! Bikádi Antal: ... s anélkül, hogy beállította volna az üzletbe, — ugy látszik, időközben meggondolta a dolgot, feleslegessé vált neki ez a gépsegély — a színben raktározta el s az ott fekszik talán még ma is, daczára annak, hogy ezeket a gépsegélyeket igen szigorú feltételek mellett szokták engedélyezni s utána is szoktak nézni annak, hogy vájjon az illető arra a czélra használja-e a segélyt, amelyre kérte s a megfelelő munkaerőt alkalmazza-e ? Egy orosházi ember szintén kért ilyen gépsegélyt, aki már nem ilyen nagy igényekkel lépett fel, hanem csak 4—5000 korona segélyt kért; az meg igénybe vette az én közbenjárásomat; meg is kapta a segélyt, de azzal a kikötéssel, hogy ezer koronát kell visszafizetnie az értékből; alkalmazta is üzletében, virágzó üzletet alapított s utána is néznek, hogy vájjon azokat a munkaerőket alkalmazza-e a gépnél, amelyek a kikötésben meg voltak határozva. Csak azt akarom ezzel mondani, hogy ilyen különbség van még nem politikai kérdéseknél is. Ez a különbség pedig abban leli magyarázatát ennél a példánál is, hogy a nagyszalontai kerületnek Tisza Kálmán a képviselője, az orosházinak pedig én. De nem szükséges, t. ház, hogy eltérjünk a sajtótól, mert hiszen a sajtónál is vannak olyan jelenségek, amelyek teljesen igazolják azt, hogy bizony pártszempontok vezetik a közigazgatási hatóságokat akkor, amikor a lapok kolportázs-engedélyéről van szó. Itt vannak legelőkelőbb lapjaink : a Pesti Hirlap, a Pesti Napló, a Magyarország, mind kitiltás alatt vannak a pályaudvarokon; bűnük egyedül az, hogy ellenzéki lapok s ebből a szempontból bírálni merik a kormány cselekedeteit. A kormány letöri a törvényt, keresztülgázol rajta, erőszakosságokat követ el, amelyek tilosak, talán büntetőtörvénykönyvbe is beleütköznek és e cselekedeteit a kormány dicsőségnek tekinti, sőt a házban és a házon kívül hálát is ad az Istennek, hogy ezeket elkövethette és mikor a lapok e cselekedeteket politikai álláspontjukból bírálni merik, talán kissé erősebb szavakkal, mint rendesen szokás, de a mi a körülmények által teljesen igazolva van, akkor e lapokat a kormány elitéli, megbünteti, a pályaudvarokról kitiltja, jövedelmükben megkárosítja, az olvasóközönséget megfosztja attól az élvezettől, szórakozástól, tanulságtól, amit e lapokból meríthet. És e büntetést hosszabb időre méri ki, gyakran esztendőszámra és azt mondja, a jó ízlés nevében teszi ezt. De hát akkor miért nem járt el a többi lappal szemben is, például — bogy egy példát hozzak fel — a »Budapcsti Napló«-val szemben, amikor annál erősebb, sértőbb, igaztalanabb, féktelenebb magatartást nem tanúsított egyetlenegy lap sem az ellenpárttal szemben, mint ez a lap. Csak az a különbség, hogy az előbb emiitett lapok az ellenzéki kritikát mondták el és a kormányt támadták, ez a lap pedig a kormánypárt szempontjából az ellenzéket bírálta. Ezt a lapot pedig, amely az ő kifejezéseiben, durvaságában, vadságában minden más lapot felülmúlt, a kormánypárt szubvenczionálta, segélyekkel támogatta és nemcsak e segélyeket nyelte el ez a lap, hanem egy egész részvénytársaságot, a Magyar Szó részvénytársaságot is. De azt mondják : a jóizlés szempontjából cselekszik a kormány. Nem vagyok épen erkölcsbiró, de mégis csak felemlítem, hogy ott vannak azok a képeslapok : Fidibusz, a Kis Elczlap és hasonló iratok — ha már a jóizlés érdekében tiltja ki a kormány az előkelő lapokat a pályaudvarról, mi jogon foglalnak ott helyet ezek a lapok ? Nem igaz tehát, hogy ezt az eljárást a jóizlés nevében és érdekében követi a kormány, hanem igenis pártszempontból, pártpolitikából. Csuzy Pál: A koaliczió idejében is ki voltak tiltva egyes lapok ! Bikádi Antal: Hát az is helytelenül tette és azzal, hogy a kormány intézkedését most elitélem, amazt épen nem helyeslem. Várható-e ezek után, hogy a közigazgatási hatóságok a jövőben pártatlanabbul fognak eljárni a lapokkal szemben, vagy egyáltalán a sajtóval szemben. Most, mikor az ily önkényeskedésre a törvény épen semmi alapot nem nyújt a hatóságoknak, amikor joggal támadja meg a sajtó mindezeket az intézkedéseket és joggal ítéli el a kormány cselekedeteit, mégis elkövetik ezeket; vájjon várható-e a jövőre, hogyha a közigazgatási hatóságoknak önkénykedésre való joga törvénybe lesz iktatva, hogy akkor igazságosabban fognak eljárni, hogy nem lesznek olyan kíméletlenek ós kegyetlenek, mint most ? Ezt nem teheti fel róluk józan észszel senkisem. A saj tó eddig a népből élt, a közvéleményből táplálkozott. A legtöbb lap tisztán a nép érdekeinek hangoztatásából, védelméből, elősegítéséből élt. Lehet-e szebb és nemesebb hivatás ennél ? Különösen nálunk mennyire szükség van az ilyen lapokra ! Mindenütt, de különösen nálunk nemcsak természetes, de még törvényes jogaikban is korlátozzák a polgárokat s ezért itt megalkotni ezt a sajtótörvényt, mely lehetetlenné teszi a jogos bírálatot és az annak nyomán kialakulható egészséges közvéleményt, valóságos bűn. Pedig a törvényjavaslatnak nem is lehet más czélja, mint az, hogy az ellenzéki lapokat elnémítsa. Polónyi Géza t, képviselőtársam felhozta, hogy a sajtóra vonatkozó törvények sehol sem változtak annyit, mint Francziaországban. Majdnem minden kormányváltozáskor sorra vették a sajtónak megrendszabályozását vagy reformálását. Ha jött az egyik kormány, első teendője volt,