Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.
Ülésnapok - 1910-498
354 //9S. országos ülés 19U kozó intézkedések nagy részét a közigazgatási hatóságok hatáskörébe utalja, de épen ott. ahol a közigazgatási hatóságok jogkörét szabatosan körül kellene irni, a legnagyobb teret adja az önkény kedésre, a tág értelmezésre, a visszaélésekre, szóval azokra bizza a törvény szakaszaiba belemagyarázható teendők meghatározását, akik annak a végzésével meg vannak bizva. A sajtótermékek utczai terjesztéséhez hatósági engedély kell, enélkiil a kiadó nem élhet kolportázsjogával. Arról azonban nem rendelkezik a törvényjavaslat, hogy ezt az engedélyt hol kell kérni és hogy mennyi idő alatt kell az erre vonatkozó bejelentést elintézni. Ez olyan hibája a javaslatnak, amelyből a legnagyobb önkénykedések és visszaélések származhatnak, mert mondjuk azt, hogy elvégre is majd csak meg lesz határozva az az elsőfokú hatóság, amelyhez a bejelentést be kell adni. De ez a hatóság, miután intézkedéseinek megtételében nincs időhöz kötve, csak 2—3 hónap múlva fog határozatot hozni a bejelentés dolgában. Mondjuk, hogy elutasitja a bejelentést; joga van az érdekeltnek természetesen ezt a határozatot megfelebbezni, de miután a felebbezési hatóság sincs intézkedései megtételében határidőhöz kötve, az is 2-^-3 hónap múlva hoz majd talán határozatot. Lehe v , hogy az is elutasító. Ha lesz harmadfokú hatóság, joga van a kérvényezőnek a másodfokú határozatot ismét megfelebbezni. Talán a harmadfokú hatóság hat hónap múlva intézkedik. így múlik el azután szépen egy esztendő, mig ez a kérdés véglegesen el lesz intézve, lehet, hogy kedvezően a harmadfokú hatóság által. De kérdem, hogy vájjon tizenkét hónap múlva, ha az engedély iránti kérvény ezt a kálváriát megjárta, hasznát veheti-e még az illető az engedélynek ? A legtöbb esetben nem, mert hiszen ezeket az engedélyeket nem valami messzefekvő czélokból szokták legtöbbször kérni, hanem olyan czél érdekében, amely épen sürgősen szükségessé teszi ennek az engedélynek megszerzését. A javaslat 11. §-ának 4. bekezdése azt mondja (olvassa) : »01yan sajtótermék utczai terjesztése, amely a közrendet vagy közerkölcsiséget sérti vagy veszélyezteti, különösen amely valamely nemzetiség, osztály vagy hitfelekezet ellen gyűlölet ébresztésére alkalmas, vagy a családi élet belső ügyeit tárgyalja, anélkül, hogy ezt a közérdek megkövetelné, engedélyezni nem szabad«. Nemde, ez volna az a biztositék, amely a sajtótermék utczai terjesztését biztosítja, mert azáltal, hogy nemlegesen meghatározza azt, hogy mely sajtótermékek nem engedélyezhetők, egyúttal meghatározza azt is, hogy mely sajtótermékek utczai terjesztése engedélyezhető. Engedélyezhető tehát az, amely a közrendet, a közerkölcsiséget nem sérti, nem veszélyezteti, amely a nemzetiség, osztály vagy hitfelekezeti gyűlölet ébresztésére nem alkalmas, vagy a családi élet belső ügyeit csak akkor tárgyalja, ha azt a közérdek megkívánja. Igen ám, csakhogy ha én bármilyen gonddal is olyan sajtóterméket állítok elő, amelyről január 21-én, szerdán. azt hiszem, hogy ez nem érinti ezeket a tiltó rendelkezéseket, a főszolgabíró vagy az engedélyt megadó más hatóság más szemmel nézheti a dolgot és megtagadhatja az engedély kiadását, mert neki épen ugy tetszik. Az egyik lap — mondjuk — valami bordélyházi visszaéléseket tárgyal és annak során felhoz olyan eseteket, amelyek a közerkölcsiségbe ütköznek, de ezeket épen azért hozza fel, hogy a hatóság figyelmét felhívja és ezeknek a visszaéléseknek megszüntetését érje el. Minthogy azonban a közlemény a főszolgabíró nézete szerbit a közerkölcsiséget sérti, egyszerűen megvonja, a lap kolportázsát. A másik kolportázs-lap megírja, hogy Horvátországban hogyan bánnak a magyarokkal, hogy a szülőket hogyan büntetik meg azért, mert magyar iskolába küldik a gyermekeket. Ha valamelyik hatósági közegnek ez nem tetszik, mert ez a horvátok elleni gyűlölet vagy ellenséges érzület szitására alkalmas, egyszerűen elveszi a kolportázst, vagy mondjuk egy másik kolportázs-lap megírja, hogy a protestáns hívőket a katholikus pap miként adóztatja meg, vagy a szekularizáczióróí szól és a hatóság ugy látja, hogy ez a felekezet elleni gyűlölet szitására alkalmas, egyszerűen megvonja a laptól a kolportázst. Akármilyen czikket adjon le a lap, ha az emberi életet, a társadalmat, annak egyes kérdéseit teszi szóvá, akármilyen formában tárgyalja azt, rá lehet fogni, hogy beleütközik ezen tiltó rendelkezések valamelyikébe. Ez az a pont, amely olyan rettentő nagy hatalmat ad a közigazgatási hatóságok kezébe, hogy tulaj donképen annak a lapnak adja meg a kolportázst, amelynek akarja, vagy attól a laptól vonja el, amelyiktől akarja. Különösen azért veszedelmes a közigazgatási hatóság ezen hatalma, mert hiszen abból, hogy valaki hatósági személy, hatósági vezető, még nem következik, hogy értsen is ezekhez a dolgokhoz, értsen a sajtóhoz, mert ha még olyan külön hatóság állíttatnék fel, amely ezen ügyekkel és csak ezen ügyekkel szakszerüleg foglalkozik és annak az önállósága biztosítva lenne, akképen, hogy olyan fizetést kapna, hogy nem vágyik az előléptetésre, vagy nem is nevezhető ki más állásra, akkor még bele lehetne nyugodni ezen intézkedésekbe. De amikor teljesen járatlan emberek kezébe kerül valamely sajtótermék és azoknak kell azt elbírálniuk, egyáltalában nem megnyugtató, ha ezen ügyekben talán épen fiatal, élettapasztalat és életbölcsesség terén maguknak még vagyont nem szerzett fiatalemberek intézkednek, amely vagyon feljogosítaná őket arra, hogy ezen kérdésekben határozhassanak. A közhatóság hatáskörébe tartozik annak elbírálása is, hogy a javaslat 15. §-a szerint melyik házon, hol lehet falragaszt kiragasztani. A háztulajdonos hiába tiltakozik az ellen, hogy az ő háza falára ne ragasztassák ki valamely plakát. Olyan jog ez a hatóság kezében, amelylyel bizony nagy visszaéléseket lehet elkövetni. A tulajdonjogot is mélyen sérti ezen intézkedés, amely
