Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.

Ülésnapok - 1910-491

30 >m. országos ülés 19U január 12-én, hétfőn. zott, hogy a forradalomnak egyik fő oka épen a részesség tanának a sajtó terén elkövetett bűncselekményekre való kiterjesztése volt. Majd látni fogjuk egy példából, amelyet szintén Tarnay János hoz fel, akit a minister ur a maga munkatársai között sorolt fel, hogy tényleg a köztörvényi felelősségi rendszernek a sajtó munkásaira való alkalmazása volt egyik közvetlen oka annak az elégedetlenségnek és annak a felzúdulásnak, amelynek nyomában kitört a forradalom, amely azután Belgiumnak Hollandiától való különválására vezetett. Á magyar törvényhozás mindig a legállhatatosabban, a legszivósabban ragaszkodott a fokozatos felelősség érintetlenségének fentartásához. A büntetőtörvénykönyvnek miniszteri indokolása, tehát nem kisebb jogász, mint Csemegi, mondja, hogy a sajtóvétségek elkövetését rendszerint kevesbíti ugyan és nagyobb óvatosságra kényszeríti az irót már maga azon tudat, hogy kivüle és vele együtt mások is, a kiadó, a nyomdász terheltetnek felelősséggel azért, amit ő közzététel végett a sajtó alá bocsát. De másrészről igaz az is, hogy ezáltal a szellemi munka az iparos bírálata alá juthat, amint igaz az is, hogy a törvény által felelőssé tett iparos sok esetben nem birja azon képességet, amely az ő műhelyében nyomtatott irodalmi mű rejtett értelmének és finom czélzásainak felismerésére szükséges. Ilyen esetben tehát nem a bűntett szándékos elkövetése, sem az iparágnak kellő vezetésére szükségelt figyelem elmulasztása, hanem a magasabb irodalmi képzettség hiánya miatt büntettetnék az iparos, tehát egyszerűen szigorúan vett büntetőjogi szempontokból is büntetlenül kívánja fentartani a büntetőtörvénykönyv indokolása a fokozatos felelősség elvét azért. hogy a kiadónak és a nyomdásznak együttes, kumulatív felelőssége megállapításával ne idézze fel azt a veszélyt, hogy büntetés alá kerüljön az a kiadó is, akinek együttesen felelőssé tételével a czenzura jogát adjuk meg a közzétételre szánt közleménynyel szemben, ha ez nem bír azzal az irodalmi műveltséggel, nem a belátásnak azon szubtilísebb és finomabb kójjességével, amely lehetővé tenné, hogy elbírálja annak a sajtóterméknek a tartalmát, hogy mondom, ilyen képesség hiánya miatt ne kerüljön a vádlottak padjára. T. képviselőház! Van a magyar jogi életnek egy másik kiváló munkása is, aki a gyakorlati birói működés terén megszerezte a magyar jogászvilág becsülését, aki különösen annálfogva, mert épen a sajtójog művelésével foglalkozik hivatásszerüleg és nagy eredményekkel, rászolgált volna és igényt tarthatott volna arra, hogy, ha már egyáltalában bizonyos előkelőbbeknek ismert jogászokat igénybe vett a minister ur, ezen javaslat előkészítésében őt is megkérdezze. Zsitvay Leónak ebben a kérdésben az a véleménye, hogy a sajtójogi külön felelősségi rendszer kedvezményében csak olyan sajtójogi termékeket ne részesítsünk, amelyek az irodalom semelyes ágában helyet nem foglalhatnak, tehát csak ezeket vegyük ki belőle. Ez a felfogás válaszul szolgál arra az ürügyre, hogy a pornográfia elleni védekezés is teszi szükségessé a javaslatban foglalt és a sajtószabadság korlátozására vonatkozó rendelkezéseket. Ez az a példa, amelyet követett afranczia törvényhozás, amely mint már emlitém, egyszerűen minden pornografikus és szemérmet sértő tartalmú közleményt kivett a külön sajtójogi eljárás alól és alárendelt az általános büntetőjogi elveknek. De hivatkozik a t. minister ur itt a képviselőházban elmondott beszédében arra is, hogy nem jogosult az a szemrehányás, hogy ő nem vette volna igénybe az ügyvédi kamara tanácsait, hiszen neki azok rendelkezésére állottak és azért nem volt szükséges, hogy újból hozzájuk forduljon a minister ur. Hát ez a hivatkozás igazán érthetetlen pl. a fokozatos felelősség kérdésében is, amikor azt hiszem, a minister ur el fogja ismerni, hogy a budapesti ügyvédi kamarának 1909 május havában az igazságügyministerhez intézett felirata a fokozatosságnak a felelősség rendszerében való fentartását a legvilágosabban megkívánja. Természetes dolog, hogy nem valami nagy megbecsülését involálja a t. minister ur részéről az ügyvédi kamarák véleményének, hogyha azoknak a feliratoknak egészen világos tartalmával szemben, amelyre ő maga is hivatkozik, a felelősségnek azt a rendszerét, amelyet a leghatározottabban és legvilágosabban fentartani kivan az ügyvédi kamara, mégis átlyukasztja, mégis a legnagyobb sérelmek árán áttöri. A fokozatos felelősség, igaz, bizonyos mértékben fikezión alapul abban az esetben, ha annak a révén nem a tettes vonatik felelősségre, De hiszen egyáltalában elérhető-e az esetek legnagyobb részében, amikor közéleti vonatkozású tartalommal biró sajtóközleményekkel szemben indíttatik meg és folytattatik le a bűnvádi eljárás, az, hogy a valódi tettes, mondjuk a valódi szerző vonassék felelősségre? Hiszen a közélet mozgalmai körében felmerült gondolatok közzétételével vájjon tulajdonképen igazi tettessé, igazi szerzővé válik-e maga az alakilag ilyenként jelentkező szerző? Nem-e akárhány esetben a közzétett gondolatoknak nincsen tulajdonképen gazdájuk, mert azt a kornak eszméi termelik ki, az folyománya a haladás felismert követelményeinek? Ilyenkor az a felelősségre vont szerző, az alakja szerint valósággal annak mutatkozó szerző sem egyéb, mint egy nemesebb értelemben vett strohmann, aki felel nem a maga által felismert gondolatért, amely az emberi haladás termelő munkájának eredménye, az általános egyetemes haladó irány gondolkozásának a terméke. Tehát, t. képviselőház, a tulajdon képeni czél végső konzekvencziában nem is érhető el a sajtójogi felelősség körében. De ha a sajtóról