Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.

Ülésnapok - 1910-498

Í98. országos ülés 1914 január 2l-én, szerdán. 353 Miután a sajtójavaslat' t a közszabadságokra nézve károsnak s veszedelmesnek tartom, ennélfogva azt el nem fogadom. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Rudnyánszky György jegyző: Bikádi Antal! Bikád! Antal: T. ház! Mint a nyilvános élet legáltalánosabb és legkönnyedebb szervét, az uj gondolatok propagálásának és az eszmék szabad harczának hatalmas biztositékát, joggal tekintik a sajtót az alkotmányos élet és az egyetemes fejlődés intézméayszerü alapfeltételének. Ezt mondja ki a törvényjavaslatnak indokolása az általános részben. Megállapítom, bog}' az indokolásnak ez a része tartalmaz több ilyen igazságot is és olyan általános elveket, amelyeket mi szintén igazságoknak ismerünk el és elfogadjuk, hogy a sajtóreform ennek szellemében valósittassék meg. Mindezekből azt lehetne következtetni, hogy ez a sajtóreform kielégíti mindazokat a modern igényeket, amelyekre ami kultúránknál fogva szükségünk van és egyúttal azt is következteti etnők belőle, hogy előmozdítja a sajtó fejlődését, amely sajtó az eddigi törvények értelmében szabadon fejlődött hatalmassá és amelynek nagyon sokat köszönhetünk kultúránkban és alkotmányos életünkben. De aki ezt a következtetést vonná le belőle, az nagyon tévedne, mert az indokolásban felhozott általános elveket és igazságokat a törvényjavaslat részleteges intézkedései cserbenhagyják, tönkreteszik. Az uj gondolatok propagálásának, az eszmék szabad harczának, az alkotmányos életnek és egyetemes fejlődésnek útjába is gyakran gátakat emelnek, még pedig lebirhatatlan gátakat. A törvényjavaslat indokolásának általános részében hangoztatott ezek az alapvető igazságok és elvek ugy tűnnek fel a törvényjavaslat egyes részletes intézkedéseivel szemben, mint a tűzijátéknál a sötét éjszakába felröppentett rakéták, amelyek pár pillanatra megvilágítják a sötétséget is, de azután ezt a vüágosságot csakhamar elnyeli a sötétség. A törvényjavaslat indokolásának bevezető részében hangoztatott igazságokat tönkreteszik a törvényjavaslat intézkedései, amelyek a sötét reakcziót szolgálják. El nem tudom képzelni, hogy a kormány miért terjesztette be ilyen beállításban ezt a törvényjavaslatot, az a kormány, amely működését tulajdonképen az erőszakra alapítja. Lehet, hogy arra számított, hogy az ellenzék nem fog bejönni ennek a törvényjavaslatnak tárgyalásánál sem . . . Szmrecsányi György: Ez így van ! Bikádi Antal : . . .ép ugy, mint a többi törvényjavaslatok tárgyalásánál és nem fogja leleplezni ezt az álarczot, amelyet az indokolás általános része magára ölt. Azonban ennél a törvényjavaslatnál az ellenzék bejött a házba és ezt az álarczot már régen leszaggatták azok a t. képviselőtársaim, akik a vitában felszólaltak és argumentumaikat előadták. Kimutatták ők, hogy azokat az általános igazságokat, amelyeket a kormánynyal együtt KÉPVII. NAPLÓ. 1910—1915. XXI. KÖTET. hangoztatunk, a törvényjavaslat minden rendelkezése cserben hagyja. E törvényjavaslat már oly alapos és részletes birálatban részesült, hogy igazán kevés mondanivalóm van és inkább csak azért szólalok fel, hogy én is tiltakozzam azon törvényhozási szándék ellen, amely itt megnyilvánul és amely — mondjuk — nem a nemzet nagy czéljainak való ártani vágyásból ered ugyan, de következményeiben mégis véghetetlenül káros és veszedelmes lesz. Amidőn a kormány is beismeri, hogy a sajtó az uj gondolatok propagálásának, az eszmék szabad harczának hatalmas biztositéka, az alkotmányos életnek egyetemes, intézményszerü alapfeltétele, az indokolásban egyúttal hozzáteszi azt is, hogy a sajtó épen ezért nem szorítható a közönséges jog korlátai közé, hanem meg kell adni neki a sajátságos természetének megfelelő jogi helyzetet, amely az alkotmány integráns része és az emberi jogokért folyt százados kulturharczoknak egyik legértékesebb eredménye. Amikor ezt a három szót : »külön jogi helyzet« így vonatkozás nélkül más gondolatokra bíráljuk, akkor ez jelentheti azt is, hogy a közönséges polgári jognál kedvezőtlenebb, jelentheti azt is, hogy kedvezőbb. De ha e három szót vonatkozásba hozzuk a törvényjavaslat indokolásával és a kormány által hangoztatott általános elvi igazságokkal és nagyértékü kijelentésekkel, akkor azoknak semmi esetre sem lehet más értelmük, mint hogy kedvezőbb helyzetbe kell juttatni a sajtót, mint amilyenben az általános polgári jog alapján kerül. Ezt a különleges jogi helyzetet csak ugy értelmezhetjük és érthetjük, hogy ezt a kedvező és előnyös helyzetet a sajtó részére minden körülmények között biztositanunk is kell, amit ugy érhetünk el, hogy törvényben biztosítjuk ezt részére, körülírván szabatosan azokat a j ogokat és kötelességeket, amelyek a sajtóeljárásra vonatkoznak, amelyek szabályozzák azoknak az egyéneknek eljárását, jogkörét, akik a sajtó ügyét intézik, mert az olyan különleges jogi helyzet, amely az egyes emberelmek, vagy egyes hatósági közegeknek kénye-kedve szerint szabályozható, nem ér semmit. Az ilyen biztosítékot bármelyik főszolgabíró, vagy szolgabíró, vagy alispán, vagy, nem tudom, minister bármikor felrúghatja, sutba dobhatja. Azonban ha ez a biztosíték törvényesen szabályozva van és részletesen körvonaloztatik a sajtóra vonatkozó intézkedésekben mindenkinek rendelkezési j oga, akkor az a biztosíték szilárdan megáll mindenkivel szemben. A jó törvényhozás feladata elsősorban tehát az, hogy ezek a jogok és kötelezettségek a törvényben szabatosan meg legyenek határozva, hogy azokat félremagyarázni ne lehessen és senkinek az önkénykedésre utat ne nyissanak. így kell ennek lenni a a sajtóra vonatkozó törvényben is, mert ellenkező esetben ez a külön jogi helyzet a sajtóra nézve nem áldás, hanem átok. Ez a törvénytervezet,ugyanis a külön jogi helyzetet akként állapítja meg, hogy a sajtóra vonat45