Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.

Ülésnapok - 1910-498

352 ?i98. országos ülés 19H január 21-én, szerdán. hogy a vagyonnal nem rendelkező emberek újságot alapithassanak. Érthetetlen a javaslat 24. §-ának 5. pontja, amel/ szerint (olvassa) : »az, aki fenyegető vagy tolakodó magatartással a maga vagy más részére bárkitől pénzt vagy más előnyt kér vagy kieszközöl azért, hogy a sajtóban valamit elhallgat, helyreigazit vagy az ellenértékkel arányban nem álló dijért egyébként valamit közzétesz, vétséget követ el.« Én nem értem, hogy mi az az ellenértékkel arányban nem álló dij«. Nagyon problematikus és egyéni dolog, hogy kinek mit ér az, ha valamit közölnek vagy elhallgatnak a lapban. Ha a biróság akarja, hát minden ilyen esetben megbünteti az illetőt, de ha akarja, hát sohasem hoz elmarasztaló Ítéletet. A 31. §. bizonyos kihágások esetén a közigazgatási hatóságok intézkedési jogát állapit ja meg. Szerintem ez nem modern álláspont, mert a sajtót minden körülmények között függetleniteni kellene a közigazgatási hatóságoktól, amelyek, mint tudjuk, a mindenkori kormánytól függvén, az eléjük kerülő ügyeknek pártérdekből való kezelésére inkább hajlandók, mint a független biróság. Általában véve, ami a sajtóeljárást illeti, nagyon megneheziti az egész javaslat a vádlottnak helyzetét, mert ab ovo vétkest lát benne, nem olyan egyenjogú felet, akinek esetleg az ártatlansága fog kiderülni. Épen ezért a javaslat illető szakaszait meg kellene változtatni. Rendes parlamenti viszonyok között többségnek és kisebbségnek bizonyos megértéssel, egymás álláspontjának mérlegelésével és méltányolásával kell eljárnia. Különösen szükséges ez ilyen fontos, a közszabadságokat ennyire érintő javaslat tárgyalásánál. És mégis mit tapasztalunk ? Azt, hogy a kormány épen olyan időben áll elő azzal a javaslattal, midőn sem az országban, sem a parlamentben nincsenek normális viszonyok. Hiszen akkor, amikor a tárgyalásokat csak karhatalom igénybevételével lehet folytatni, nem mondhatók a viszonyok normálisaknak. örülök, hogy a ministerelnök urat van szerencsém itt látni és kérem az elnök urat. engedné meg, hogy visszatérjek a beszédem elején érintett román paktumra. Nagyon röviden óhajtok szólni és csak kérdést akarok intézni a t. ministerelnök úrhoz, vájjon a paktum pontjaiba a Románországban lakó csángók ügyét szives volt-e felvenni ? Ugy látom, nem tartja érdemesnek a ministerelnök ur, hogy egyáltalában figyelemre méltassa az ezen oldalról elhangzottakat. Különben ehhez szokva is vagyunk, s ezt csak azért hoztam elő mégegyszer, hogy alkalmat adjak a ministerelnök urnak, hogy erre válaszolva a házat és a közvéleményt tájékoztathassa. Ha egyéb kifogás nem is volna a sajtójavaslatban, mint az, hogy alkalmatlan és nem normális időben hozták a ház elé, már az is elég okot adna az ellenzéknek, hogy ellene a legerősebben foglaljon állást:; azonban a közszabadság szempontjából is nagyon sok veszedelmes és káros intézkedést foglal a javaslat magában. Már maga a tény, hogy mintegy czenzurához köti a közlés és terjesztés szabadságát, illuzóriussá teszi az egész sajtószabadságot. A sajtószabadság nem a sajtó munkásainak szabadsága s érdeke, hanem érdeke az egész társadalomnak és amennyiben a sajtószabadság csorbittatik, az egész társadalom szabadsága és érdeke szenved csorbát. (Igaz! Ugy van ! a, baloldalon.) Fontos érdeke a társasdalomnak, hogy a közéletben tapasztalt visszaélések, az erősebbeknek a gyengébbekkel szemben elkövetett hibái és túlkapásai a közvélemény Ítélőszéke elé állíttassanak. Ezt igyekszik a sajtójava.slat lehetetlenné tenni és szinte gúzsba kötve a sajtó munkásainak a kezeit, azon igyekszik, hogy ne közölhessenek semmi olyant, ami a kormánynak nem tetszik s igyekszik ezt, ha nem is lehetetlenné, de legalább nehezebbé és veszedelmesebbé tenni az ellenzéki sajtóorgánumok részére. A sajtószabadság legelemibb kritériuma, hogy a sajtó a közigazgatási hatóság önkényétől teljesen függetlenné tétessék. (Helyeslés balfelől.) A sajtó által elkövetett vétségeket külön sajtóbiróságok, főleg esküdtbiróságok által kell megtoroltatm és nem szabad semmi esetre sem a rendőrségnek, sem bármely más közigazgatási hatóságnak beleszólást engedni a sajtó dolgába. Annyira tág teret nyújt ez a javaslat a közigazgatási hatóságok diszkreczionális jogának, hogy alig tudok elképzelni olyan sajtóterméket, melynek terjesztését közérdek vagy más czimen a hatóság meg nem akadályozhatná. Én nagyon szükségesnek és fontosnak tartom, hogy a sajtó által elkövetett visszaélések erősen és súlyosan büntettessenek. Legyen megbüntetve mindenki, aki valótlan adatok közlése által valakinek erkölcsi vagy anyagi kárt okoz; azonban mégis abszurdum odáig vinni a dolgot, hogy az újságíró ab ovo nem mond igazat s mihelyt újságíró ellen panaszt tesznek, az el van Ítélve, mielőtt elitéltetett volna. (Igaz! Ugy van ! a baloldalon.) Szerintem a javaslat mindenképen azon működik, hogy a helyett, hogy fejlesztené a sajtószabadságot, ellenkezőleg megakadályozza a sajtó szabad érvényesülését. Meg vagyok győződve róla, hogy a többség ezzel a javaslattal azokat az újságírókat akarja büntetni, kik egy volt magyar kormánynak nem épen az ország javára irányulónak mondható közgazdasági tevékenységéről rántották le a leplet. Ha ezek az újságírók akkor az ezen sajtó javaslatban foglalt rendelkezések szerint lettek volna kezelhetők, bizonyára nem tudták volna a közvélemény tudomására hozni a kormánynak a Magyar Bankkal kötött üzelmeit. Meg vagyok róla győződve, hogy a javaslat burkolt czélja a mindenkori kormánypárt érdekeinek szolgálata és a mindenkori ellenzéki sajtó akcziójának megnehezítése. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.)