Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.

Ülésnapok - 1910-497

4^7. országos ülés tílh- január 20-án, kedden. 329 hasznot, de a meg nem becsülhető értékek ellenében kiszabható kártérítést alig ismerjük, mert ezeknek épen az az akadálya, hogy nem állapitható meg a sérelem mértéke és ennek pénzbeli ellenértéke. Amely perczben azonban magánjogi kötelem alakjában rendeztetnek ezek a dolgok, amely pillanatban meg lenne a büntetés és az elégtétel, nem lenne szükség oly intézkedésekre, amelyek nem az egyéni becsületet védik, hanem a sajtójogot támadják meg. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. ház! Ezek az okok bizonyos részben, — mert hiszen az egész sajtójog területén áthaladni nem tudtam — amelyek arra késztettek, hogy a törvényjavaslatot cl ne fogadjam, mert azt a meggyőződést keltik föl bennem, hogy a törvényjavaslat intézkedései azt az elvet, amely a törvényjavaslat homlokára tüzetett, nem valósítják meg. És én ugy látom, hogy e törvényjavaslatnál az igazságügyminister ur egy modern Pygmalion szerepére vállalkozott. Szerelmének tárgya a sajtószabadság a modern kor felfogása szerint; beleönti egy uj szoborba, hogy ezt a szobrot a törvényjavaslat intézkedésének csapása alatt tönkre tegye; összetörje, megsemmisítse benne azt, amit imádott, ami a lélek: a sajtószabadságot. Nem fogadom el a törvényjavaslatot ! (Elénk helyeslés és éljenzés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Einök: Ki következik? Rudnyánszky György jegyző: Polónyi Dezső! Polónyi Dezső: T. képviselőház! Nem tagadom, a felelősség bizonyos fokának érzésével szólalok fel. Azok közé tartozom, akik a régebbi múltban, amikor még itt a parlamenti tárgyalások alkalmával magatartásunkat, viselkedésünket az egymás iránti tisztelet, megbecsülés s talán bizalom vezette, abban az időben, mondom, igyekeztem a magam részéről és tőlem telhetőleg a felmerült kérdéseket tanulmányozni, azoknak mélyére hatolni és mintegy tartalomban és formában is az általam termelt gondolatokat ugy hozni a t. ház elé, hogy azokon legalább is meglátszott a jószándék és jóakarat, bizonyos simítással kerültek légyen ide. Ma t. ház, amikor talán nem túlzok, ha azt mondom, ezen állapotoknak épen az ellenkezője van adva, amikor egymás működését nemcsak kölcsönös és fokozott bizalmatlansággal nézzük, hanem formális gyűlölettel is találkozunk, (Ugy van! balfdöl.) amikor, t. ház, több hosszú órán keresztül nem pihenve, mert hiszen jól tudjuk, az a hatőrai itt tartózkodás (FélMált.ásoh: nyolez!) — ma még csak hat óra óta vagyunk itt — az ember fizikumát kimeríti, amikor az embernek minden egyes kifejezésnél arra kell ügyelnie, hogy valahogy akaratlanul is ne sértsen az elnökség által esetleg sértőnek vagy meg nem. felelőnek talált kifejezésekre vonatkozó szabályok ellen, ismétlem, ilyen viszonyok között ne méltóztassék rossz néven venni, ha egész őszintén megismétlem, hogy elKÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915, XXI. KÖTET. fogódva és a kelletlenség érzetének bizonyos fokával szólalok fel. De, t. ház, ez az én kelletlenségem még egy más dologgal is van indokolva. Tőlünk, az ellenzék tagjai részéről mindent a legtökéletesebb formában . követelnek meg. Megkövetelik, hogy jó viseletüek legyünk, bár ez a kifejezés most, ugy tudom, megrovás tárgyává lett téve és nem tudom, nem-e vétek ezzel is az elnökség felfogása ellen. Elnök (csenget) : Mindenesetre kérem a képviselő urat, szíveskedjék a napirenden lévő tárgynál maradni. (Mozgás a baloldalon.) Polónyi Dezső: Az igazságügyminister ur mai felszólalásában ismételten is visszatérőleg igen erős és éles hangon tiltakozott az ellen, hogy mi bármiféle formában az ő jóhiszeműségét vonjuk kétségbe. Mindig ezen a jóhiszeműségen lovagol, mintha mi nem emlékeznénk reá, hogy annak idején Bach, vagy Schmerling, vagy akár Haynau is ne vitatta volna az ő jóhiszeműségét. De ha már erről van szó, méltóztassék megengedni, hogy rámutassak, hogy az igazságügyministernek a jóhiszeműségről való felfogása is nagyon egyoldalii. Amikor a vita kezdetén felszólalt, üdvözölt bennünket örömmel, hogy helyreállítottuk a normális tanácskozásokat és megjelentünk itt normális vitát folytatni. Akkor az igen t. igazságügyminister ur egy leczkét kapott erre vonatkozólag (Mozgás jobbfelöl.) és meg lett neki mondva az. hogy a parlamenti szabályok közé tartozik a loyalitás is és igy neki kötelessége a dolgokat ugy elfogadni, ahogy azok vannak. Mi megmondottuk azt, hogy a normális vitában résztvenni nem kívánunk; megmondottuk, hogy pusztán a nemzet élő lelkiismeretének ébrentartása czéljából jelenünk meg itt eszméinket, gondolatainkat kifejteni, a nemzetet felvilágosítani, azonban sem normális vitában részt nem veszünk, sem ugynevezett obstrukeziót nem folytatunk. (Mozgás a jobboldalon.) Bocsánatot kérek, ha a mi felszólalásainknak ilyen színezete volna, akkor rámutatok arra, hogy legalább is módunkban lett volna határozati javaslatunkat benyújtani és a mostani házszabályok, a többség által érvényesnek deklarált házszabályok értelmében megengedett dolgokkal foglalkozni. Azonban ez nem történt. Daczára ennek az igazságügyminister ur mai felszólalásában ismételten és örömmel üdvözölt bennünket a normális tanácskozásban való részvétel miatt. Méltóztassék nekem megengedni, akkor, amikor ő az ő jóhiszeműségére appellál és amikor ő olyan érzékeny erre, akkor méltóztassék a másik oldallal szemben legalább is a lojalitás azon fokáig elmenni, hogy a már egyszer e dologban nyilvánított állásponttal szemben újból illojális fegyvereket a vitába ne dobjon bele. Rátérve a javaslat eredetére, annak benyújtási módjaira, egy általános jellemvonásra kell rámutatnom, .a mostani helyzet szignaturája szempontjából. Az egész vonalon a hipokrizis 42