Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.
Ülésnapok - 1910-491
22 4öí. országos ülés 191b január 12-én, hétfőn. dem a t. igazságügyminister úrtól és különösen az előadó úrtól, hogy az igazságügyi bizottság jelentése hogyan mondhatja mégis erről a törvényjavaslatról, amely a korlátozó rendelkezéseknek egész halmazát tartalmazza az utczai elárusitás szabad kezelésével szemben, hogyan nem átalja azt mondani a t. igazságügyi bizottság, hogy ez a törvényjavaslat i legszabadelvübb a sajtójog terén keletkezett összes európai törvényhozási munkák között ? A franczia sajtótörvényt is kezünkbe adja a t. minister ur az indokolás függelékében, bár amint majd mindjárt meg fogom mutatni, kissé fogyatékosan, amitől minden czélzatosságot igazán nem lehet megtagadni. De a franczia sajtótörvénynek 20. §-a azt is tartalmazza, hogy az egyes esetekben történő utczai darusításnak nincs szüksége külön engedélyre, külön jogosítványra ; ezzel szemben pedig a t. minister ur törvényjavaslata semmi megkülömböztetést nem ismer, hanem mindenféle utczai elárusitást egy kalap alá vonva, engedélyhez köti valamennyi sajtóterméknek ezen az utón való térj esztését. Ha azért követte a t. minister ur azt a külömben dicséretre méltó eljárást, hogy a külföldi sajtótörvényhozás anyagát a képviselőház tagjainak rendelkezésére bocsátva megvilágítsa, hogy milyen messzemenő külömbségek vannak a szabadságjogok kezelése tekintetében e modern kultur- és jogállamok törvényei és az ő javaslata között, akkor ezt a czélját fényesen elérte. Ezért az ellenzék részéről csak köszönettel tartozom neki, de a minister ur szempontjából igazán nincs benne köszönet, mert ezeknek a törvényeknek közléséből csak az világuk ki, hogy nincs egy csepp igazsága sem a t. igazságügyi bizottságnak, amikor a velünk közölt törvényhozási munkákkal szemben azt állítja erről a javaslatról, hogy valamennyi között ez a legliberálisabb, a sajtószabadság védelméről ez a javaslat gondoskodik a legbőségesebben. A sajtószabadság leglényegesebb alkotóelemével, a szabad terjesztéssel akként bánik el ez a javaslat, hogy a közigazgatási tisztviselő előzetes czenzurájától teszi függővé a szabadnak hirdetett gondolatközlést, s köti azt olyan feltételekhez, amelyeknek tartalma jogászi szabatossággal egyáltalán megállapítva nincs, olyan feltételhez, amelyeknek tág fogalmazása igazán tárt kaput nyit a sajtószabadsággal szemben elkövethető legnagyobb visszaélések számára. A t. minister ur a maga javaslatában mégis méltányolja a sajtó fontosságát. De hogy mennyire méltányolja, az kitűnik épen a kolportázsra vonatkozó rendelkezéséből is, amikor az engedélyhez való kötéssel, a közigazgatási tisztviselők előzetes czenzurájával egyszerűen ellene fordul, nem annak, akinek sajtóközleménye miatt látja magát esetleg arra indíttatva a közigazgatási tisztviselő, hogy az egyéb elmeszüleményeket is tartalmazó egész sajtóterméknek szabad terjesztését meggátolja, hanem ezzel a felfogásával a t. minister ur az időszaki sajtótermék azon munkásai ellen is fordul és statuál megtorló lépéseket, kik egészen más természetű közleményeket irnak abba az időszaki lapba, amelyek semmiféle összefüggésben nem állanak annak a sajtóközleménynek tartalmával, amely miatt szükségesnek látja az engedély megtagadását vagy megvonását. (Az elnöki széket gr. Lázár István foglalja el.) Hogy állunk a külföldi törvényhozásban az engedély megvonásával? A német birodalmi törvénykönyv kimondja, hogy a kolportázs joga csak a külföldi sajtótermékektől vonható meg, ezektől is csak akkor, ha egy év alatt kétszer ítélték el az illető sajtótermék közzétevőjét, még pedig a birodalmi törvénykönyv 41. vagy 42. §-ában meghatározott, közvetlenül az állam ellen irányuló legsúlyosabb bűncselekmények miatt és ebben az esetben is csak ha az Ítélet jogerőre emelkedése után két hónap eltelt és nem később, mint annak jogerőre emelkedése után két esztendő alatt. Ha a két esztendő eltelik az Ítélet meghozatala után anélkül, hogy az illető okot adott volna az engedély megvonására, akkor még a külföldi sajtóterméktől sem lehet az engedélyt megvonni a német birodalmi törvény rendelkezései szerint. Tessék összevetni ezzel a most tárgyalás alatt levő törvényjavaslat rendelkezéseit. De ez mindegy az igazságügyi bizottságnak; szerinte mégis csak a legszabadelvübb sajtójog az egész művelt világon ez a javaslat! Nagyon érdekes és felette jellemző az indokolásnak egy másik kijelentése is, mikor a 12. §. kapcsán azt mondja a t. minister ur, hogy a javaslatnak azon rendelkezése, mely megengedi, hogy a helyi hatóságnál is lehet bemutatni a sajtóterméket utczai terjesztés czéljából, nagy könnyítése a sajtótermékek terjesztésének. Pedig ez a dolog természetéből folyik, mert ha olyan helyen jelenik meg az illető sajtótermék, amely hely nem a törvényhatóság első tisztviselőjének a székhelye, akkor ez a könnyítés nem a terjesztés czéljából, hanem a czenzura gyakorlásának megkönnyítésének czéljából adatik. A javaslat eredeti rendelkezésein az igazságügyi bizottság csakugyan tett valami változtatást, amikor a helyi hatóság fogalma alól mégis kiveszi a községi elöljáróságot. Igazán nagyon érdekes dolog, hogy az igazságügyi bizottság mégsem meri annyira taksálni a falusi kupaktanács és bíró uraimék judicziumát és a sajtótermékek elbírálásában való jártasságát, mint amilyen bizalmat a t. igazságügyminister ur előlegez ezeknek a községi elöljáróknak, talán azért, mert már az lebeg a szeme előtt, hogy talán nem is messze jövőben majd a községi falusi birót a törvénybirót is államosítani fogják és ő fogja kinevezni. Az igazságügyi bizottság megelégszik azzal, hogy a helyi hatóság fogalmát arra korlátozza, ami megfelel közigazgatási jogrendünk szerint ennek a felfogásnak, t. i. a járási hatóságra, a főszolgabíróra.
