Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.

Ülésnapok - 1910-491

Í91. országos ülés 191b január 12-én, hétfőn. 23 Ezzel egyszerűen ki van szolgáltatya a sajtótermékek szabad terjesztésének lehetősége a t. főszolgabíró urak jogi felfogásának, akik j>edig ezen rendelkezés következtében is ország­szerte a sajtójog szempontjából nem tekinthetők majd egyébnek az államosítás után, mint a ezenzori visszaélésének gyakorlására hivatott állami közegeknek. (Igaz! TJgy van! a szélső­baloldalon.) Hogy a törvényjavaslat mennyire labilis alapra helyezi az utczai terjesztést, tehát a sza­bad terjesztés lehetőségét, azt megmutatja ne­künk a javaslat 13. §-ának második bekezdése, mikor azt mondja, hogy az igazolvány rend­szerint csak attól tagadható meg vagy vonható el, aki életének 18. évét még be nem töltötte és aki meg nem felel egyéb ott meghatározott kellékeknek. En itt ebben a pillanatban a sza­kasznak csak arra a kifejezésére kívánok súlyt helyezni, hogy »rendszerint«. Mikor egy közszabadság gyakorlásával szem­ben akarunk korlátozó intézkedéseket statuálni egy jogreformban, az igazán még sem járja a jogászi gondolkodás legelemibb követelményei szerint sem, hogy ilyen határozatlanul és a határozatlanság folytán a visszaéléseknek tág kaput nyitó rendelkezéssel, hogy »rendszerínt« fogjunk hozzá a kérdés jogi szabályozásához. Mit tesz az, hogy »rendszerint« ? Azt teszi, hogy a mindennapi életben azon szabályok szerint kell eljárni, amelyek a szakaszban fog­laltatnak, de csak rendszerint. Ha már most valami rendkívüli, nem tudom, miféle állambontó tendencziákat és nagy közveszedelmet vél fel­ismerni az előleges czenzurának ilyen módon való gyakorlására feljogosított és hivatott köz­igazgatási közeg, akkor élni fog azzal a fel­hatalmazással, amelyet neki ez a legkevésbbé sem szabatos rendelkezés ad, hogy egyéb okból is meg fogja tagadni azon sajtóter­mék utczai elárusitásának jogosítványát, meg­nyugtatván a maga lelkiismeretét azzal, hogy a törvény rendelkezései öt csak arra szorít­ják, hogy rendszerint tartsa magát azokhoz a rendelkezésekhez, amelyek az illető sza­kaszban foglaltatnak, de különben találhat ő tetszése szerint az államrezonnak az ő elméjé­ben élő felfogása szerint, az ő természetében rejlő túlbuzgóságra való hajlandósága szerint akárhány más képzelt vagy való okot is arra, hogy a szabad terjesztésnek útjába álljon. (TJgy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) A törvényjavaslat 14. §-a azt mondja, hogy a sajtótermékek utczai terjesztésére vonatkozó egyéb szabályokat a belügyminister rendelettel állapítja meg. Már most akkor fogjuk igazán méltatni tudni a t. igazságügyi bizottság javító­munkájának értékét, hogyha a törvényjavaslat­nak az igazságügyi bizottság által is változat­lanul fentartott rendelkezését összevetjük azon változtatással, amelyet az igazságügyi bizottság a 11. §-nak 5. bekezdésében tett, hogy t. i. a belügyministernek a közrend fentartása érdeké­ben megadatik a jog arra, hogy más okokat is megállapítson, amelyek miatt a sajtótermek utczai terjesztése nem engedélyezhető. A belügyministernek ezt a jogát az igaz­ságügyi bizottság is jónak látta törölni, de hogy ez a javitás mennyire értéktelen, az ki­tűnik a 14. §-nak imént felolvasott és változat­lanul fentartott rendelkezésével való összeveté­séből. Ugyanis az első bekezdésben a belügy­ministernek adott jog teljesen lerontja azt a látszólagos javítást, amelyet az ötödik bekezdés­sel gyakorolt változtatások foglalnának maguk­ban a túlzó optimisták szemében. (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) TJgy emlékszem, mintha a t. igazságügy­minister ur valamely alkalommal ugy nyilat­kozott volna, hogy gondoskodni akar arról is, hogy a kolportázs szabályozására való tilalmak alól az üzletekben és a pályaudvarokon való elárusitás kivétessék. Ha ez nem történt volna meg, ez a véle­kedésem írassék annak a történtek daczára is megmaradó jóvélekedésemnek terhére, amelyet a t. igazságügyminister ur eddigi jogászi múltja után kellett magamnak formálni. Ha nem tör­tént ilyen kijelentés, annál jellemzőbb az igaz­ságügyminister ur tendencziájára, ha pedig tör­tént, igazán legfőbb ideje volna, hogy erre vonatkozó szándékát itten nyíltan kifejezésre juttassa és megismertesse azokat a módosítá­sokat amelyeket konptemplál. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mert az. hogy egyes a kor­mánynyal összefüggő üzletekben, mint pl. a trafikokban, továbbá a pályaudvarokon tiltva legyen egyes ellenzéki hangon szerkesztett sajtó­termékeknek árusítása — nyíltan ki kell mon­danom — egyszerűen brutális megtámadása min­den állampolgár azon szabadságának, (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) hogy őneki al­kalma lehessen olyan időszaki lapokat olvasni, amelyek az ő tetszésének, Ízlésének megfelelnek, ne legyen rászorítva, ha esetleg vagyoni viszo­nyainál fogva csak példányonként vásárolhatja a lapot, olyan lapok olvasására, amelyeket a mindenkori kormány megkímél a maga üldözé­sétől azért, mert az ő szája ize szerint írnak. (Igaz! TJgy van! a baloldalon.) T. képviselőház! Egy hozzám közel álló fiatalember éveket töltött külföldön, ahol tanul­mányozta és megismerte a modern államok szabadságintézményeit. Hosszú távollét után hazaérkezik végre ide, erre a földre, amely után annyira sóvárgott s a legelső, amivel talál­kozik, amikor kiszáll hazája fővárosa pályaud­varán és amikor azt az újságot akarja meg­venni, amelynek olvasása után annyira vágya­kozott, a legelső felelet az az arezulcsapás az ország szabadságintézményei ellen, hogy azt a lapot nem szabad itt árusítani. Kér egy másik lapot, azt sem árusítják, harmadikat, negyediket, ötödiket, — egyik sem kapható. Megvigasztalja

Next

/
Thumbnails
Contents