Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.

Ülésnapok - 1910-491

Í91. országos ülés 191b január 12-én, hétfőn. 23 Ezzel egyszerűen ki van szolgáltatya a sajtótermékek szabad terjesztésének lehetősége a t. főszolgabíró urak jogi felfogásának, akik j>edig ezen rendelkezés következtében is országszerte a sajtójog szempontjából nem tekinthetők majd egyébnek az államosítás után, mint a ezenzori visszaélésének gyakorlására hivatott állami közegeknek. (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Hogy a törvényjavaslat mennyire labilis alapra helyezi az utczai terjesztést, tehát a szabad terjesztés lehetőségét, azt megmutatja nekünk a javaslat 13. §-ának második bekezdése, mikor azt mondja, hogy az igazolvány rendszerint csak attól tagadható meg vagy vonható el, aki életének 18. évét még be nem töltötte és aki meg nem felel egyéb ott meghatározott kellékeknek. En itt ebben a pillanatban a szakasznak csak arra a kifejezésére kívánok súlyt helyezni, hogy »rendszerint«. Mikor egy közszabadság gyakorlásával szemben akarunk korlátozó intézkedéseket statuálni egy jogreformban, az igazán még sem járja a jogászi gondolkodás legelemibb követelményei szerint sem, hogy ilyen határozatlanul és a határozatlanság folytán a visszaéléseknek tág kaput nyitó rendelkezéssel, hogy »rendszerínt« fogjunk hozzá a kérdés jogi szabályozásához. Mit tesz az, hogy »rendszerint« ? Azt teszi, hogy a mindennapi életben azon szabályok szerint kell eljárni, amelyek a szakaszban foglaltatnak, de csak rendszerint. Ha már most valami rendkívüli, nem tudom, miféle állambontó tendencziákat és nagy közveszedelmet vél felismerni az előleges czenzurának ilyen módon való gyakorlására feljogosított és hivatott közigazgatási közeg, akkor élni fog azzal a felhatalmazással, amelyet neki ez a legkevésbbé sem szabatos rendelkezés ad, hogy egyéb okból is meg fogja tagadni azon sajtótermék utczai elárusitásának jogosítványát, megnyugtatván a maga lelkiismeretét azzal, hogy a törvény rendelkezései öt csak arra szorítják, hogy rendszerint tartsa magát azokhoz a rendelkezésekhez, amelyek az illető szakaszban foglaltatnak, de különben találhat ő tetszése szerint az államrezonnak az ő elméjében élő felfogása szerint, az ő természetében rejlő túlbuzgóságra való hajlandósága szerint akárhány más képzelt vagy való okot is arra, hogy a szabad terjesztésnek útjába álljon. (TJgy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) A törvényjavaslat 14. §-a azt mondja, hogy a sajtótermékek utczai terjesztésére vonatkozó egyéb szabályokat a belügyminister rendelettel állapítja meg. Már most akkor fogjuk igazán méltatni tudni a t. igazságügyi bizottság javítómunkájának értékét, hogyha a törvényjavaslatnak az igazságügyi bizottság által is változatlanul fentartott rendelkezését összevetjük azon változtatással, amelyet az igazságügyi bizottság a 11. §-nak 5. bekezdésében tett, hogy t. i. a belügyministernek a közrend fentartása érdekében megadatik a jog arra, hogy más okokat is megállapítson, amelyek miatt a sajtótermek utczai terjesztése nem engedélyezhető. A belügyministernek ezt a jogát az igazságügyi bizottság is jónak látta törölni, de hogy ez a javitás mennyire értéktelen, az kitűnik a 14. §-nak imént felolvasott és változatlanul fentartott rendelkezésével való összevetéséből. Ugyanis az első bekezdésben a belügyministernek adott jog teljesen lerontja azt a látszólagos javítást, amelyet az ötödik bekezdéssel gyakorolt változtatások foglalnának magukban a túlzó optimisták szemében. (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) TJgy emlékszem, mintha a t. igazságügyminister ur valamely alkalommal ugy nyilatkozott volna, hogy gondoskodni akar arról is, hogy a kolportázs szabályozására való tilalmak alól az üzletekben és a pályaudvarokon való elárusitás kivétessék. Ha ez nem történt volna meg, ez a vélekedésem írassék annak a történtek daczára is megmaradó jóvélekedésemnek terhére, amelyet a t. igazságügyminister ur eddigi jogászi múltja után kellett magamnak formálni. Ha nem történt ilyen kijelentés, annál jellemzőbb az igazságügyminister ur tendencziájára, ha pedig történt, igazán legfőbb ideje volna, hogy erre vonatkozó szándékát itten nyíltan kifejezésre juttassa és megismertesse azokat a módosításokat amelyeket konptemplál. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mert az. hogy egyes a kormánynyal összefüggő üzletekben, mint pl. a trafikokban, továbbá a pályaudvarokon tiltva legyen egyes ellenzéki hangon szerkesztett sajtótermékeknek árusítása — nyíltan ki kell mondanom — egyszerűen brutális megtámadása minden állampolgár azon szabadságának, (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) hogy őneki alkalma lehessen olyan időszaki lapokat olvasni, amelyek az ő tetszésének, Ízlésének megfelelnek, ne legyen rászorítva, ha esetleg vagyoni viszonyainál fogva csak példányonként vásárolhatja a lapot, olyan lapok olvasására, amelyeket a mindenkori kormány megkímél a maga üldözésétől azért, mert az ő szája ize szerint írnak. (Igaz! TJgy van! a baloldalon.) T. képviselőház! Egy hozzám közel álló fiatalember éveket töltött külföldön, ahol tanulmányozta és megismerte a modern államok szabadságintézményeit. Hosszú távollét után hazaérkezik végre ide, erre a földre, amely után annyira sóvárgott s a legelső, amivel találkozik, amikor kiszáll hazája fővárosa pályaudvarán és amikor azt az újságot akarja megvenni, amelynek olvasása után annyira vágyakozott, a legelső felelet az az arezulcsapás az ország szabadságintézményei ellen, hogy azt a lapot nem szabad itt árusítani. Kér egy másik lapot, azt sem árusítják, harmadikat, negyediket, ötödiket, — egyik sem kapható. Megvigasztalja