Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.

Ülésnapok - 1910-491

Í91. országos ülés 19ik január 12-én, hétfőn. :.:? nincs eltiltva attól, hogy amint tudomásul veheti a bejelentést, akképen azt el is utasíthatja, sőt erre kifejezetten megadja neki a módot és a jogot a törvényjavaslat, mondván, hogy akkor utasíthatja el, ha ugy találja, hogy a bejelentés nem törvényszerű. Én általában annak is ellene vagyok, hogy a törvény alkalmazására hivatott bírónak túlságosan igénybe vegyük és megterheljük a szabad kogniczióját. Nagyon természetes tehát, hogy ennek a kognicziónak annál kevésbbé engedhetek szabad teret a közigazgatási tisztviselővel szemben, különösen akkor, mikor neki a sajtószabadság tekintetében adok jogokat. Egyenesen az illető első tisztviselőnek apprecziálásától fog függni, hogy micsoda bejelentést tekint törvényszerűnek, milyent tekint olyannak, amely a törvényszeiü kellékekkel szerinte nem rendelkezik és akkor természetszerűleg joga lesz neki ezen törvény alapján a bejelentést elutasítani. Ilyen rendelkezéssel és annak alapján természetszerűleg kifejlődő gyakorlattal szemben igazán mondhatom, hogy nem egyéb, mint frivol játék a szava kkal annak felhasználása, hogy a törvényjavaslatnak ide vonatkozó rendelkezése nem ezt a szót használja, hogy »engedélyhez«, hanem azt, hogy>>bejelentéshez<< van kötve a lap megalapítása; Ez annál inkább és annál nagyobb veszedelmeket rejt magában, mert nincs semmi határidőbeli korlátozás sem a javaslatban a törvényhatósági első tisztviselő ezen itt neki megadott jogának gyakorlására . Azt mondja a t. minister ur az indokolásban, hogy az elintézés gyorsaságáról gondoskodik a törvényjavaslat 19. §-a. Bocsánatot kérek, a törvényjavaslat idevágó intézkedéseiben semmi olyan rendelkezés nincs, amelyre akármiféle optimizmussal rá lehetne fogni azt, hogy gondoskodás történik vele az elintézés gyorsaságáról. Az eredeti törvényjavaslatban még volt valami halvány látszata annak, hogy keresztiilvülant talán a t. minister urnak és tanácsadóinak agyvelején az, hogy erről bizony kellene valamiképen intézkedni. Legalább annyit mégis megmond a törvényjavaslat eredeti szövege, hogy nyolcz nap alatt megvizsgálja a törvényhatóság első tisztviselője a bejelentést. Az igazságügyi bizottság, amely annyit javított ezen. a törvényjavaslaton, egyszerűen egészen érthetetlenül és — akármilyen szorgos figyelemmel tanulmányozzuk is át a jelentését — minden indoknak felhozása nélkül még ezt a parányi kis látszat-biztositékot, vagy rendelkezést is az elintézés gyorsításának javára egyszerűen kiküszöböli, mikor ezeket a szavakat, hogy »nyolcz nap alatt* törli a törvényjavaslat szövegéből. De a legnagyobb baj abban van, hogy bár megadja a törvényjavaslat az esetleges elutasító elintézés ellen a jogorvoslatot a lap alapítását bejelentő félnek, de az iránt már jónak látta minden rendelkezést elmulasztani, ami arról gondoskodnék, hogy mennyi idő alatt köteles e törvényhatóságnak első tisztviselője elintézés végett felterjeszteni az ilyen jogorvoslati beadványt, valamint nem szab semmiféle terminust a felső fórumon sem a belügyministernek, hogy mennyi idő alatt fogja és kell neki elintézni a hozzá intézett felebbezést ? Mikor tehát ez az egész törvényjavaslat az én meggyőződésem szerint telve van olyan rendelkezésekkel, amelyek semmi egyéb czélt nem szolgálnak, mint a mindenkori kormányok párthatalmi érdekeit, mit várjunk akkor a belügyministertől, aki a bejelentéseket elutasító elsőfokú végzések felsőbb birájául van meghatározva a törvényjavaslatban ? Azt várjuk talán, hogy nem a maga kormányának a párthatalmi érdekeit fogja tekinteni ? Jogállamban lehetetlenség csak elképzelni is ilyen rendelkezést, erre igazán a mostani korszaknak kellett megérni, a mostani kormánynak kellett elkövetkezni, hogy a biráskotlásnak jogát azon fórumnak adják meg, amely ellen a megalapítás végett bejelentett lap épen küzdeni akar. Én ilyen catói elfogulatlanságot, ilyen önzetlenséget igazán nem várok semmiféle kormánytól, de legkevésbbé a mostanitól és bocsánatot kérek, de ezt nagy sajnálattal kell megvallanom, a t. igazságügyminister úrtól sem, aki múltja ellenére egy ilyen törvényjavaslatot terjeszt elő. (ügy van! a baloldalon.) De tovább megyek. A törvényjavaslat a lap alapítási szabadságának megvédelmezésében panaszjogot is ad az elutasítást esetleg helybenhagyó ministeri végzés ellen a közigazgatási bírósághoz. Az előadottak után vájjon valami nagy buzgóságot, valami nagy pártatlanságot várhatunk-e az ilyen törekvésű t. kormán}mak a belügyministerétől abban a tekintetben, hogy majd sietni fog kanyatthomlok felterjeszteni a panaszt, a közigazgatási bírósághoz, illetőleg oda fog hatni, hogy az az első fórum minél gyorsabban feltérjeszsze azt elintézés végett a közigazgatási bíróság elé ? Hiszen a közszabadság szempontjából egészen ártatlan és közömbös kérdésekben is látjuk, hogy mily lassú az eljárás a közigazgatási biróságnak mai túlterheltsége mellett. Nem is tételezek fel semmi illegitim okot, semmi rosszindulatot . . . Vázsonyi Vilmos: Nem komoly a dolog! Bródy Ernő : Nincs terminus ! Bakonyi Samu : . . semmit a világon, ami ártalmára szolgálhatna a közigazgatási bíróság pártatlanságáról táplált közmeggyőződésnek. Egyszerűen lehetetlenség, hogy a mostani túlterheltség, a mostani ügj^menet mellett elérhető legyen, hogy a dolog természete, által megkívánt gyorsasággal történjék az ilyen panaszok elintézése. Erről csak egy rendelkezéssel gondoskodhatnék a t. minister ur : ha fix terminust követelne meg a közigazgatási bíróságtól a hozzá felterjesztett panaszok elintézésére. De hogy mennyire nem is akart a t. minister ur gondoskodni a bejelentés körül támadt nézeteltérések elintézésének a gyorsításáról, azt mutatja, hogy ilyen kézenfekvő, ilyen magától értetődő rendelkezést nem vesz fel a ja-