Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.
Ülésnapok - 1910-493
158 4.95. országos ülés Í91k január lé-én, szerdán. volnának, azokat nem fogják fel. Daczára annak, hogy ez tiszta színigazság, hogy az uralkodóházat nem érte nagyobb történeti szerencse, mint az, hogy nem sikerültek neki azok a beolvasztási kísérletek, amelyek Magyarországgal szemben évszázadok folyamán megkiséreltettek, (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) daczára annak, hogy szembeötlő igazság, hogy mikor ennek a monarchiának másik államában a szótmállás, a szétbomlás tünetei mindig nagyobb mértékben mutatkoznak, ennek az egy szilárd pontnak, ennek az egy organikus egységnek fentartása és megszilárdítása a legégetőbb, a legemínensebb dinasztikus érdek volna és a legeminensebb érdeke volna mindazoknak, akik ezt a monarchiát, ezt a hatalmi állást fenn akarják tartani: daczára annak azt látjuk, hogy hagyományos irányzat ott mindennel megalkudni, mindennel megbarátkozni, csak a magyar nemzeti egyéniségnek teljes kifejtésével, az önálló magyar nemzeti államnak teljes kiépítésével nem. (Igaz! Ugy van! Taps a bal- és a szélsöbaloldalon.) Es akkor mi nem járhatunk el ugy, mi nem cselekedhetünk azon az alapon, hogy egy igazság létezik, mintha ezt az igazságot el is fogadnák mindazok, akiknek azt első sorban el kellene fogadniok és az életbe is átvinniök. Mi nem ignorálhatjuk azt, hogy a monarchia másik államában túlsúlyra törekszenek azok az áramlatok, amelyek kezet fognak mindennel, ami gyengiti a magyar államnak önállóságát azáltal, hogy benső kohézióját megbontja, nem hunyhatunk szemet azon befolyások elől, amelyek szempontjából az általunk megindított akczióknak időszerűségét is meg kell ítélnünk. Az igen t. ministerelnök ur igen nagy súlyt helyez arra, hogy a román ajkú magyar állampolgárok a maguk összességében elhagyják azt a vészteljes területet, amelyen egy részük leledzik, mely a magyar egységes állammal és annak nemzeti jellegével ellentétbe helyezkedik és fogadják el utógondolat nélkül az egységes magyar nemzeti államnak gondolatát és abban keressék boldogulásukat. Ez a törekvés, ez a czél teljesen helyes. Csak abban az útban és módban, amelyet a mini ster elnök ur választott, látok én helytelenséget, abban látok veszélyt, abban látom különösen azt a veszélyt, hogy ettől a czéltól minket csak még távolabb visz. (Ugy van ! bal felől.) Az igen t. ministerelnök ur élénkbe tárta azokat a szempontokat, élénkbe tárta azokat a tényeket, a melyek a magyar állam nemzeti jellegének hatalmat szolgáltatnak és ezek közt igen helyesen nagy fontosságot tulajdonit annak a ténynek, hogy a hazában létező fajok közt az, a mely kulturális tekintetben mindenesetre a legmagasabban áll, a. melynek ha valamelyiknek jogosultsága volna arra, hogy az ő kulturális öszeköttetéseit, mint a magyar kultúránál haladottabb kultúrát képviselőket, elébe tegye a magyar állampolgárságnak, hogy épen ez a faj, hogy épen német ajkú állampolgáraink azok, a kik eltűnőén csekély kivételekkel teljes szívvellélekkel csatlakoznak a magyar nemzeti államnak tevékenységéhez és beilleszkednek annak gondolatába, annak szervezetébe. Én ezt teljesen aláírom és megmondom ennek indokát is. Ennek indoka is olyan, amely kell, hogy bennünk az egységes nemzeti állam fentartására irányuló elszántságunkat megerősítse. Az ok, amiért németajkú polgáraink oly feltűnően nagyobb készséget, oly feltűnően kedvezőbb diszpozicziót mutatnak a tekintetben, hogy faji egyéniségükkel beilleszkednek ebbe a magyar államba, egyszerűen az, hogy ők nyugateurópaiak és érzik, hogy nyugateurópai rendszernek fentartására a földgömbnek ezen a területén más forma, mint az egységes magyar nemzeti állam, nincs. (Elénk helyeslés és taps balfelöl,) Az egységes magyar nemzeti államnak minden felbontása, nemzeti jellegének minden meggyengülése itt a nyugati kultúrának hátraszoritását és más alacsonyabb kulturális befolyásoknak túltengését jelentené, gyengítené őket szervezetileg is és nemzeti érdekükben is. (Ugy van! Ugy van! balfelől.) Nagyon óhajtanám, hogy a t. ministerelnök urnak egészen igaza legyen abban, mikor azt, amit mond a Magyarországon lakó németajkuakról, minden fentartás nélkül, sőt bizonyos emfázissal kiterjeszti az Erdélyben lakó szászokra is. aSTem tagadhatom, t. képviselőház, hogy én, aki a németség, a hazai németség ezen része iránt is a legnagyobb szimpátiával és a legnagyobb elismeréssel viseltetem, nem egy jelenséget tapasztaltam az ő körükben, amely az igen t. ministerelnök urnak e tekintetben való optimizmusát legalább is kétségessé teszi. De én ezeket a visszás jelenségeket ezúttal nem akarom kiemelni, nem akarok azokra reánehezedni, csak azért hozom fel, hogy azt a meleg óhajtást fejezzem ki, hogy a hazai németségnek ez az elágazása is bontakozzék ki utolsó maradványaiból azon bizalmatlanságnak, amelylyel a magyar állam nemzeti jellege és ennek megerősítése céljából szükséges intézkedések iránt viseltetik és hassa őt szintén át a nyugateurópai tudat és a nyugaterópai tudatnak az a következménye, amely a többi németségben érvényesül s mely az egységes magyar nemzeti államnak fenntartását nagy európai érdeknek, az európai kultúrának, a nyugati ezivilizáczió fennmaradásának és határai kiterjesztésének egyik előfeltételéül tekinti. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezzel, t. képviselőház, körülbelül végeztem volna is azon pontok kiemelésével, amelyekben a t. ministerelnök úrral egyetértek és át kell térnem válaszának azon részeire, amelyek épen nem voltak alkalmasak arra, hogy azon aggodalmakat, amelyeket én tápláltam és velem
