Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.

Ülésnapok - 1910-491

4.91, országos ülés 19lí igy változtatta meg a közhangulatot. Én attól tartok, vagy nem is tartok tőle, hanem ugy látom, mert hiszen itt van előttünk ez a törvényjavaslat, hogy ezt a megfontolást ettől a háztól hiába várná a magyar közvélemény. Itt két kézzel kapnának és kapnak minden olyan rendelkezés után, amely a gyűlölt ujságiró munkáját megakadályozni hivatva van, amely a gyűlölt ujságiró üldözésére alkalmas, ( Ugy van ! halról.) Ez ellen az ujságirógyülölet ellen egy orvosság van az én meggyőződésem szerint, az, ha a sajtó munkásai a maguk testületi érdekeinek ezen törvényjavaslat hatása alatt történt felébredésénél nem állanak meg, ha az ő felbuzdulásuk nem bizonyul szalmatüznek, ha tömörülnek és szervezkednek, ha megcsinálják a maguk önkormányzatát és minden erejükből azon lesznek, hogy a hírlapírói kamara intézménye megvalósittassék. (Helyeslés a baloldalon.) A hirlapirói kamara kérdését csak ugy futólag érinti a törvényjavaslat indokolása is. A 24. lapon azt olvastuk, hogy a hirlapirói kamara intézménye ellenkezik a hirlapirói foglalkozás szabadságával ; nem volnának meg a közhatalmi eszközei és hogy a létező hirlajärói társadalmi szabad szervezetek nagyobb eredményeket biztositanak. Ha visszaemlékezünk az ügyvédi kamarák felállítása körül elhangzott kontroverziákra, ezzel a ellenvetéssel ott is találkozunk. Azt mondták hogy az ügyvédi foglalkozás szabadságával nem fér össze egy ilyen quasi hatósági jelleggel felruházott szervezetnek létesítése. Az ügyvédi kamarák pedig működnek 1875 óta és teljes joggal kérdezhetjük, hogy vájjon ennek a szervezetnek létesítése ártott-e csak a legkisebb mértékben is az ügyvédi működés szabadságának ? Én egészen határozottan kimondom., hogy legalább a magam tapasztalatai alapján a kamaráknak ilyen káros hatását nem láttam, de igenis, az ügyvédi kamarák teljesitik hivatásukat és azt hiszem, hogy az igazságügyminister ur is, daczára az egyszer-másszor nem épen barátságosan hangzó kritikának, amelylyel az ügyvédi kamarák működését nemcsak ő, hanem a t. többségnek más kimagasló tagjai i? — amint rámutatni fogok — kisérték, mondom, daczára e felfogásnak, nem .fogja tagadásba venni, hogy az ügyvédi kamarák működése az ügyvédek körében, mint minden testület körében mutatkozó bajok orvoslására hatályosan működik közre. Ezt csak testületi önkormányzat erejével lehet elérni. És én, ha rnegszivlelik, készséggel intézem a sajtó munkásaihoz azt a felhívást, hogy amint tették helylyel-közzel eddig is és felemelték szavukat ezen tervezet létesitése érdekében, folytassák nagyobb hatálylyal mindaddig, amig czélt nem érnek, akcziójukat ebben az irányban ; teremtsék meg az őket egyedül megvédelmezni képes szervezetet a hirlapirói kamarák formájában. Hiszen ebből a vitából is azt a tanulságot meríthetik, hogy nekik védelemre szükség van és példát vehetnek az ügyvédek testületi önkormányzatáról. KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXI. KÖTET. január 12-én, hétfőn. 9 (Az elnöki széket Szász Károly alelnök foglalja el.) Ugyanazzal a felfogással, amelylyel megtámadják a hirlapirók munkáját, egyben ugyanazon támadásokat intézik a sajtóban, bizottságokban, a ház nyilt ülésén az ügyvédek szabadságvédő működése ellen is. Ügyvédgyülölet és ujságirógyülölet rendesen együtt jár. Kenedi Géza t. képviselőtársam itt a házban elhangzott beszéde során jónak látta kirohanást intézni az ügyvédi kamaráknak ezen javaslattal szemben megnyilatkozott magatartása ellen és azt mondja, hogy terror, demagógia ütötte fel magát az ügyvédi kamaráknál. Ugyanazon beszédében, vagy nem tudom egész biztosan, talán egy más nyilatkozatában, amely azonban hasonló irányzatú és tartalmú, azt mondja, hogy itt minden romokban hever, a sajtó működésének a terén is romokkal találkozunk, amelyek mögött haramiák, zsiványok húzódnak meg. Ez a támadás, amelyet intéz hirlapirótársai és ügyvédtársai ellen, egyaránt meggyőzheti a sajtónak t. munkásait arról, hogy nekik a védelem ugyanazon hatályosságára van szükségük, mint amelyet az ügyvédi kar a maga részére megtalál az ügyvédi kamarák szervezetében. A sajtó elleni gyűlölet és az ügyvéd, a szabadvédelem elleni gyűlölet rendszerint együtt szokott járni. Egy érdekes példával találkozunk erre a legelső magyarországi sajtóper folyamán is. Én a Martinovits-pert nem tekintem egyébnek, mint sajtópernek, mert hiszen az emberi és polgári káté czimü nyomtatvány miatt inditották azt Martinovits és társai ellen. Ezen per során az akkori közvádló, akit Horváth Mihály egészen méltán bélyegez meg a maga történetírói Ítéletével akként, hogy semmirekelőnek nevezi, e tárgyalás folyamán az egyik védővel, Sárói-Szabóvaí szemben azt a kirohanást, azt a vakmerő fenyegetést engedte meg magának, hogy vigyázzon, mert a fejével játszik. Sárói-Szabó t. i. azt merte mondani kötelességének gyakorlata közben, hogy nem létezik hazánkban törvény, amely a gondolatnak irás általi terjesztését tiltaná ; a vád szerint t. i. létezett. A vád keresett és talált is. Visszament egészen Szent István II. dekrétumáig és annak elképzelhetetlen analógiáját alkalmazta a vád tárgyává tett Martinovits-féle esetre. Ugy látszik, a tisztelt igazságügyminister ur okult a semmirekellő németnek példájából és az ezután következő ügyészeket nem akarta ilyen zavarba hozni, nem akarta őket annak kitenni, hogy a corpus jurisban való böngészés közben vissza kelljen nyulniok a királyság megalapítása idejére. Ha Sárói-Szabónak igaza volt akkor, midőn ugy nyilatkozott, hogy nem létezik törvén}', mely a gondolatnak irás által való szabad terjesztését akadályozza, ennek a törv'nyjavaslatnak törvényerőre emelkedése esetén, a mit tüzzel-vassal forszíroz és preezipitál a tisztelt kormány és a többség, nem kell már keresni, meglesz a törvény, amely ' akadályozni fogja a gondolatnak írás által való , szabad terjesztését. (Igaz 1 ügy van ! a baloldalon.) 1 Keressék és találják meg a sajtó munkásai a 2