Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.
Ülésnapok - 1910-491
10 491. országos ülés Í9Í4 január 12-én, hétfőn. módot arra, hogy ezt az önkormányzati szervezetet létesíthessék, akkor az ez által nyújtható védelem oltalma alatt meg fog változni ez a helyzet és azt hiszem, reá fog kényszerülni a tisztelt többségnek minden ujsággyülölő és ujságirógyülölő tagja a maga felfogásának megváltoztatására és a mostani ujságirógyülölő felfogás helyet fog adni annak a tiszteletreméltóbb felfogásnak, amelyet egyik legkiválóbb magyar ujságiró, boldogult Bartha Miklós fejezett ki akképen, hogy a tollnak érdeke van, de nem árfolyama ; kenyérkereset az, de azért nem eladó. A tisztelt kormánynak, ugylátszik, nem volna kellemes, ha ez a közfelfogás emelkednék túlsúlyra pártjában és azért követeli tőle a maga javaslatának támogatását, amely az ujságiró kenyérkereső munkáját megbélyegzi és a javaslattól azt reméli, hogy ezentúl sokkal nagyobb mértékben, mint ahogy azt az eddig felmerült egy és más sajnálatos eset bizonyítja,a toll eladó legyen, a tollnak ne értéke, hanem inkább árfolyama legyen és a tollal végzett kenyérkereső munka eladó legyen. A t. kormány és a többségnek őt itt a házban támogató tagjai, köztük Kenedi Géza t. képviselőtársam is, egy másik okot, szerintem ürügyet talál még a törvényjavaslatban foglalt retrográd irányú intézkedések szükségének indokolására. Ez a sokszor hangoztatott pornográfia. Azt mondja Kenedi Géza t. képviselőtársam már az igazságügyi bizottságban, hogy az utezai kolportázs mérhetetlen előnyomulása a túlfeszített verseny mellett a tömegfogyasztásra számító pornografikus irány felé hajt, amelyet üldözni kell és amelynek üldözése czéljából ilyen reformot kell létesíteni. Mint azt már előttem mások is kifejtették a vita során, a tekintetben nem lehet közöttünk véleményeltérés, (TJgy van ! ügy van ! balfélől!) hogy a pornografikus irányzatot igenis üldözés tárgyává kell tenni. Csekélységem itt ebben a házban a múlt országgyűlésen a büntetőnovella tárgyalása alkalmával a legélénkebben sürgettem olyan irányú rendelkezésnek már a novellában való felvételét, amely a pornografikus irányzat veszélyei ellen oltalmat nyújthat. A megoldás önként kínálkozik. A t. nűnister ur olyan szives volt, hogy rendelkezésére bocsátotta, a t. ház tagjainak a javaslat indokolásának függelékében a külföldi sajtótörvények szövegeit. Megtalálhatja a t. kormány és megtalálhatja mindenki például a franezia törvényhozásban az egyedül és valóban hatályos és a szabadsági eszméket és gondolatokat legtávolabbról sem veszélyeztető eljárási módokat, a jjornografikus, a többi sajtó jó himevét is veszélyeztető sajtóval szemben ; tessék egyszerűen kivenni a sajtótörvény kedvezménye, oltalma alól a pornografikus sajtótermékeket és ám tessék azokat az általános büntetőjogi rendelkezések hatálya alá vonni. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsóbaloldalon.) Nagyon sajátságosnak tartom azt, hogy amikor minduntalan hivatkoznak az angol példákra, semmi gondot sem fordítanak ezen angol példáknak kissé behatóbb tanulmányozására, hanem megelégszenek holmi sommás hivatkozással az angol parlamentre. Azt hiszem, hogy ezzel szemben akkor cselekszem leghelyesebben, midőn a t. többség figyelmébe ajánlom Macauleynek Anglia történetéről irt világraszóló munkájából a következő megállapítást (olvassa) : »Azon naptól kezdve, amelyen a mi irodalmunk felszabadult, megkezdődött a mi irodalmunk tisztulása is. Irodalmunk e tisztulását nem törvényhozók és tisztviselők közbenjárása eszközlé, hanem ama művelt angoloknak nagy tömege, akiknek a jót és rosszat elébe tették, hogy izlésök szerint szabadon válaszszanak. Mintegy 160 éven át a mi sajtónk felszabadulása mind általánosabbá lett és ezen 160 éven át az olvasók közérzülete mind szigorúbb korlátokat szabott az irók elébe. A vége az lett, hogy még az olynemü munkák is, amelyek a túlcsapongó képzelet némi kiváltságával biroknak tekintettek, a szerelmi dalok, színdarabok és beszélyek tisztességesebb hangon szólottak, mint a XVII. század egyházi beszédei. Mai napság azok a külföldiek, akik alig merik egy szóval bírálgatni ama kormányok eljárását, amelyek alatt élnek, nem győznek csodálkozni azon, hogy mikép lehet az a sajtó, amely Európában a legszabadabb, egyúttal a legszemérmetesebb is.« Erre a csodálkozásra, amelyre Macauley utal, egyszerűen azzal kell felelni, hogy igenis, a legnagyobb nevelő hatása minden országban és minden időkben, mióta a sajtó létezik, a sajtónak, a sajtó munkájának volt. A sajtót ma már mindenütt mint egyik leghatalmasabb kulturális tényezőt ismerik el és mennél szabadabb ez a kulturális tényező, természetesen annál észrevehetőbben gyakorolhatja a maga hatását. Angliában a legszabadabb és Angliában mint Macaulay megállapította, a legszemérmetesebb is. En tehát a remediumot abban találom, amiben a veszélyt látja a t. minister ur javaslata : a sajtó szabadságát minél teljesebbé tenni, hogy a pedagógiai munkáját minél hatályosabban kifejthesse. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ez a közerkölcsök megjavításának útja meggyőződésem szerint, nem pedig a sajtószabadságnak a veszedelem ürügye alatt való korlátozása és elkobzása. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon ) A t. minister ur és a javaslatának támogatására felszólalt t. kormánypárti képviselőtársaim kritikát látnak jónak gyakorolni az érvényben levő sajtótörvényt megalkotó 48-as idők felett s az akkor történtekből is érvet akarnak kovácsolni a maguk álláspontja mellett. Nagyon sajátságos és t. kéjjviselőtársainmak alapos és lelkiismeretes megfontolását igen jellemző észrevétel pl. az, amikor felhozzák, hogy hiszen Szemere Bertalan 1849 Julius 25-ikén — nagyon fontos ez a dátum — a czenzurát visszaállította. 1849 Julius 25-ikéken. Aki egy ilyen történeti dátumra hivatkozik, hogy nem átalja, hogy megvizsgálás tárgyává tegye azokat a viszonyokat, azokat az állapotokat, amelyek azon dátum idején léteztek? 1849 Julius 25-dike az a dátum, amikor a magyar szabadságharezot a
