Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.

Ülésnapok - 1910-493

4-93. országos ülés 19U január 14-én, szerdán. 133 könyveknek a törvény szék székhelyére való el­szállítása, melyben olyan rengeteg előfizető, mint pl. a Budapesti Naplónál, el van köny­velve? Ilyen vaskos könyveket nagy anyagi áldozattal lesz kénytelen a kiadó elküldeni a törvényszék székhelyére, holott hitelesíthetnék ezeket a járásbíróságok székhelyén, vagy köz­jegyzőnél, sőt magában a ministerelnöki sajtó­irodában is el lehetne végezni (Derültség bal­felől.), ugy azonban, hogy az előfizetők neveit is mindjárt átadná az illető lap. (Az elnöki szélcet Beöthy Pál foglalja él.) Ráth Endre: Hogy ezeket a technikai mun­kálatokat, melyeket igazán elvégezhetne bármely segédtiszt vagy egyszerű alkalmazott, miért szükséges a törvényszék elnökének hatáskörébe utalni, azt megérteni képes nem vagyok. Hasonlóképen a lap vexacziójának tendencziá­ját látom abban, hogy ezekben a bizonyos hiteles könyvekben, melyeket csak törvényszéki szék­helyeken lehet hitelesíteni, a példányszámok az elszállítás előtt vagy azzal egyidejűleg bejegyez­tessenek. Megint csak bátor vagyok a képviselő­ház figyelmét a lap születésének a fázisára rá­terelni. Fogalma sincs a nyolczas-bizottságnak és Károlyt is jó lett volna elvinni egyszer valamelyik szerkesztőségbe vagy kiadóhivatalba, mert nem tudják, hogy a lapok bizonyos irá­nyok szerint expediáltatnak, az egyik megy Nagyvárad felé, a másik Pozsony irányában, az egyik vonathoz készen kell lenni 5 órára, a másikhoz 7 órára. Rendes körülmények között lehet, hogy ezek az aprólékos bírálatok talán szőrszálhaso­gatásnak és kicsinyeskedésnek tűnhetnének fel és ne méltóztassék azt hinni, hogy én, ki sze­rény 12 éves kép viselősköd esem ideje alatt (Éljenzés balfelöl) iparkodtam egy bizonyos — hogy ugy mondjam — komoly képviselői állást elérni, én ezt a megszerzett kis multamat koczkáztatnám, ha a mai idők nem lennének olyanok, hogy ma minden gyanús és ma min­dentől félni kell. Hiszen hány olyan dolog volt, amelyet a mai régime teremtett meg! Például a »csak egyszer« czimü törvénysértést. (Derült­ség a baloldalon.) Ki gondolt arra, hogy ebből a törvénysér­téseknek valóságos Elzevir-kiadását fogjuk el­érni? Ki gondolta volna, hogy a darabont test­őrségből az fogja magát kinőni, hogy itt karddal, puskával, kividről pedig gyorstüzelő ágyukkal fogják védelmezni a magyar sajtószabadságot? (Ügy van! balfelöl.) Én meg vagyok győződve Balogh Jenő nemes intenczióiról ós tudom, hogy azért, ha minden nem ugy ütött is ki a javaslatban, amint ő gondolta, ezért nem ő, hanem a felbujtó von­ható felelősségre. Ezért mondom, hogy igen fon­tos az a kérdés, amelyre megint visszatérek, hogy a hiteles könyvekben a lap expedicziója előtt vagy vele egyidejűleg írassék be az elszál­lított példányok száma. Aki azt a gyors, ideg­izgató és lázas munkát ismeri, elképzelheti-e, hogy amig hiteles könyvet követelnek meg, a gyakorlati élet pedig a legjobb esetben feljegy­zéseket, futólagos gyorsírói jegyzeteket enged meg, akkor miféle hiteles értéke lesz a hiteles könyvbe bevezetett azon adatoknak, amelyeket piszkosan, a pakolással, az expediczióval önkény­telenül együttjáró technikai munkák végzésével egyidejűleg kell majd valakinek vezetnie. Hol fogják vezetni azt a bizonyos hiteles könyvet? Ott, ahol pakkolnak? Ki fogja vál­lalni a hiteles könyvbe bevezetett adatokért a felelősséget? Hogyan vezethetem én be, mint lelkiismeres ember, hogy Aradra vagy Ökör­mezőre ennyi és ennyi ezer példány ment el, mikor én azok elpakkolásánál nem is voltam jelen ? Gyors munkánál ez lehetetlenség. Most talán szabad egy kis szünetet kémem. Elnök: Eélegy órakor volt a háznak szü­nete. (Felkiáltások a baloldalon: Két órája be­szél már! Ez nem lojalitás!) Ráth Endre: Egy üres teát ittam csak! Eitner Zsigmond: A lojális elnök! Ráth Endre: A nagyhangú frázisokkal való legcsunyább játékok egyike a javaslatnak III., az időszaki lapokról szóló fejezete. A 16. §. ép ugy, mint az 1. §. megint 48-as »reminiszczen­cziákról« beszél és hasonló nagyhangú kijelen­téseket tesz. Az 1. §. ugy szólott, hogy sajtó utján mindenki szabadon terjesztheti gondo­latait, a 16. §. pedig hasonlóképen ilyen alap­vető nagy garancziális elvet fixiroz, mondván, hogy időszaki lapot mindenki szabadon alapit­hat, az alapitáshoz engedély nem szükséges. Ez egyszerűen óriási, mert ilyen még sehol a vilá­gon nem volt. Mindenki szabadon alapithat lapot a vilá­gon, mert az alapitáshoz engedély nem szük­séges. Én azt hiszem, hogy a külföld szakem­berei feltétlenül el fognak jönni megnézni egy ilyen magyar lapalapitást, hogy az miképen megy végbe, mert ehhez engedély nem kell, ha­nem ha valaki kijelenti, hogy lapot alapit, ezzel a lap meg van alapítva. Azonban a gyakorlati életben ez nem egészen így néz ki. Nézzük csak a 19. szakaszt. Ez csúffá teszi ezt a nagy sza­badságot egy csapásra, mert a 3. bekezdés azt mondja, hogy a bejelentés tudomásulvétele előtt ' a lapot megindítani nem szabad. Nem tudom, talán a kimerültség teszi, de nem értem ezt. A 16.§-ban azt olvasom, hogy »Időszaki lapot« mindenki szabadon alapithat és hogy az alapi­táshoz engedély nem szükséges. Hogyha ez igy van, akkor a 19. §-ba hogy az ördögbe kerül bele az, ami egyébként csak oda van vetve, hogy a bejelentést tudomásul vétele előtt a la­pot megindítani nem szabad ? Ezt igazán nem tudom. Horváth Gyula: Büntetés terhe mellett! Ráth Endre: Azt, hogy büntetés terhe mel­lett, feleslegesnek tartottam megjegyezni, mert

Next

/
Thumbnails
Contents