Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.

Ülésnapok - 1910-493

Í93. országos ülés Í91't január lk-én, szerdán. 121 Nem akarok e különös tünet magyarázatával bővebben foglalkozni; de megállapítom, hogy mig a nemzet maga bizalommal és hittel tekint sajtó­jára, addig a sajtó ellenségei kivétel nélkül olyan körökből kerülnek ki, amelyek jelentőségüket épen a sajtónak köszönhetik«.—akkor be méltóztatott kaszirozni az élénk tetszést és tapsot — »és ame­lyeknek szava talán az utcza sarkáig sem hallat­szanék el, ha a sajtó szócsövükké nem szegődnék. Mi ujságirók elmondhatjuk a német költővel: »Am Ende hängen wir doch ab — Von Kreaturen, die wir machen.« Azt mondjuk mi most, amit Herczeg Ferencz képviselő ur mondott akkor. Hogy az ő nevét ne kelljen tovább aposztro­fálnom, mindjárt végzek az ő czitátumaival. Az újságíróknak egy tiltakozó közgyűlése is volt és ezen a közgyűlésen igen érdekes és megszívlelendő dolgokat mondott Herczeg Ferencz képviselő ur. Jellemezte az egész sajtókérdést, a sajtó munkásai elleni gyűlölet kifejezését találta akkor a sajtó elleni mozgalomban. Majd leszek bátor idézni és várni fogom, hogy akkor is helyesel-e az ökör­mezői képviselő ur. Azt mondta Herczeg Ferencz képviselő ur (olvassa) : »Bzek után áttérünk mai rendkívüli közgyűlésünknek egyetlen tárgyára, amely, mint méltóztatnak tudni, állásfoglalás ama támadásokkal szemben, amelyekben újságíró kolle­gáinknak ujabban részük volt. Méltóztatnak tudni — és semmi okunk sincs, hogy virágnyelven beszél­jünk — ezeknek a támadásoknak színhelye rend­szerint a képviselőház volt. Talán nem kellene törődnünk ezekkel a táma­dásokkal, ha nem volnának szimptomái egy mind­nyájunk által könnyen konstatálható és rendsze­resen szított gyűlöletnek a sajtóval szemben. Ma nagy meglepetésünkre azt kell tapasztalnunk, hogy rendszeresen minden téren ez erkölcsi dia­dalt el akarják tőlünk vitatni azok, akik a sajtó­nak köszönhetik tulaj donképen, hogy nem erköl­csiekhez, hanem kézzel fogható anyagi prédához jutottak. Nemcsak igazságtalanság, hanem okta­lanság is ez az irányzat, mert hiszen a sajtó ma a tulajdonképeni magyar hadsereg, amely az ország érdeüeit a leghatásosabban védi. Hogy miért akar­ják épen ezt a hadsereget gyöngíteni azok, akik ma még nincsenek abban a helyzetben, hogy egy szuronyos magyar hadsereg t áll tsanak fel, nem értem*. Én nem merném mondani, de Herczeg Ferencz elmondotta azon a hires ülésen még a következő­ket is (olvassa) : » Az az ütés, amely a legkisebb újságírót vagy hogy egy szólló igévé lett kifejezés­sel éljek : az az ütés, mely a kis zsidó gyereket éri, mindnyájunknak fáj. A magyar sajtó nagyító tük­rében látják magukat egyes Ms falánk hernyók sárkányoknak : a magyar sajtó szócsövén át hall­hatja némely egér a saját czinczogását. oroszlán bőgését«. Mindezeket Herczeg Ferencz mondta és ezzel fejezte be (olvassa) : »Itt nem magánérdek védel­méről van szó, hanem a magyar sajtószabadság KÉPVH, NAPLÓ. 1910—1915. XXI. KÖTET. védelméről, amelyre a nemzetnek a közéletben szereplő összes erőtényezői közül a jövőben is a legnagyobb mértékben van szüksége. A szabadság embereiben él. Hogy a már idézett zsidógyerekre visszatérjek, a zsidógyerek megvédése a sajtó­szabadság megvédése. Hol vagyunk ma ezektől az időktől. Herczeg Ferencz képviselőtársunk nem hallatja a szavát sem a zsidó gyerek megvédésénél — ne vegye személyes czélzásnak Darvai Fülöp t. képviselőtársam, aki olyan komolyan nézett reám — és nem hallatja szavát a sajtószabadság védelmezése alkalmával sem. Eszembe jut itt is az a romboló hatás, amely közéletünkben jelentkezik. Meglehet, hogy a sajtó egy-egy embernek talán érdemetlen dicséreteket zeng, meglehet, hogy másokat érdemetlenül sújt le, de kevésszámú ember nem okoz akkora visszaesést a nemzet erkölcsi javaiban, mint amikor azt látjuk, hogy egy ilyen illusztris tagja a ma­gyar társadalomnak, mint Herczeg Ferencz, igy megváltoztatta a nézeteit. (Igaz! ügy van! a. ba'oldalon.) És eszembe jut az, mintha az Ocskai brigadérost tükörből irta volna meg Herczeg Ferencz. (Tetszés és helyeslés a baloldalon.) T. képviselőház! A Budapesti Ujságirók Egyesületének tisztikara és választmánya nevé­ben 1908 április 6-ikán Herczeg Ferencz büsz­kén jelentette a közgyűlésnek, hogy Teszt vettünk az igazságügyminister ur által összehívott sajtó­anketten és a sajtószabadság korlátlan érvénye­sülése mellett foglaltunk állást. Súlyos szavakat, aminőket még az ellenzéki oldal egyetlen egy tag­jától sem hallottam, olyan súlyos kijelentéseket tett Herczeg Ferencz azon az ülésen és megdöb­ben az ember, hogy most miért hallgat. Pedig ezzel még nem fejezte be. Lehetne mon­dani, hogy ezeket a súlyos szavakat csak a koaliczió ideje alatt mondotta, amikor bizonyos differenczia volt Herczeg Ferencz és az előttem levő padsorok­ban ülő képviselőtársaim felfogása között. De Her­czeg Ferencz, aki a maga zengzetes szavát annyi­szor hallatta a magyar nemzet dicsőségére és külö­nösen a sajtószabadság védelmére, ugyancsak 1911 április 23-ikán is tartott beszédet. Gyönyörű beszéd ez. A t. képviselőház megengedi nekem, hogy le­hető szűkre fogva — hiszen csak pár sor az egész, igen rövid a beszéd — a maga teljes egész terjedel­mében felolvassam. (Halljuk! Halljuk! a bal­oldalon.) Elnök (csenget) : T. képviselő ur! A kép­viselőház bizonyára érdekkel hallgatná Herczeg Ferencz képviselő urnak a t. képviselő ur által tol­mácsolt beszédét. Nekem azonban kötelességem a t. képviselő urat a házszabályok 213. §-a alap­ján figyelmeztetni, hogy idézetek felolvasásával beszédet mesterségesen nyújtani nem szabad. (Helyeslés a jobboldalon. Felkiáltások a szélsőbal­oldalon : Nyolczórás ülések vannak ! Elnök csenget.) Csendet kérek, t. képviselő urak. Én türelmesen nem zavartam a t. képviselő urat eddigi idézeteinek felolvasásában, de minthogy most azt mondja a t. képviselő ur, hogy az egész beszédet fel akarja 16

Next

/
Thumbnails
Contents