Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.
Ülésnapok - 1910-493
120 493. országos ülés Itílk január 14-én, szerdán. temes fejlődés intézményszerü alapfeltételének*; amikor olvasom továbbá, hogy »a sajtót rendszerint nem kényszeritik a közönséges jog merev korlátai közé«, hanem elismeri az igazságügyminister ur, kogy »biztositani igyekeznek részére a természetének megfelelő külön jogi helyzetet* ; amikor olvasom, hogy a sajtó külön jogi állása az alkotmány integráns része s az emberi alapjogokért vivott százados karczok legértékesebb eredményei között szerepel; amikor olvasom továbbá azt, hogy »a magyar törvénytárnak kevés lapja dicsekszik a nemzet előtt oly varázszsal, mint reczipiált természete daczára az 1848 : XVIII. törvényezikk« megújulnak előttem az egyetemi éveknek édes emlékei. Amikor Balogh Jenőnek ezt az indokolását olvasom, mindig azt a Balogh Jenőt látom, akit az egyetemi padokon mint az igazságnak mindig egyirányban haladó őrét és tanítómesterét tanultunk megismerni; előttem áll az a Balogh Jenő, akinek ajkairól mindig a törvénytisztelet igéi hangzottak el, előttem áll az a Balogh Jenő, aki elfogulatlan, önzetlen, hozzáférhetetlen, mindig a maga jogi tudásának világa után haladó férfiú volt. Még most is szinte hallom azokat a kemény lépéseket, amelyekkel a darabontok elleni küzdelemben együtt lépkedett Polónyi Gézával a márványlépcsőn, hogy vele együtt küzdjön. Ámdeazóta mintha az irányok és az utak elváltak volna. Van ugyanis ennek az indokolásnak egy »ámde« czimü bevezetése, amikor azt mondja az igazságügyminister ur, hogy »1848-ban nem volt elég idő, hogy a sajtójog terén minden kérdést behatóan megvitassanak^. Azt mondja tavábbá az igazságügyminister ur, hogy »nem értékelhettek minden jelentős szempontot« és — most jön a legfőbb — »hiányoztak az uj jogi állapot gyakorlati következményein nyugvó tapasztalatok«, t. i. abban a nagy sietségben, amely a negyvennyolczas alkotásokat jellemzi, nem értek rá minden részlet elintézésére a negyvennyolczas idők emberei és igy hatvanöt évvel elkésett a Désy-Lukács-pör, hatvanöt évvel elkésett a margitszigeti panama, Várpalota és a többi: ezért kell tehát az uj sajtótörvény. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Az igazságügyminister ur megállapítja, hogy a sajtójog reformját illetőleg kivétel nélkül minden tényező egyetért, sőt még a koaliczió idejében, az 1907. évi sajtóreform értekezlete alkalmával is egyetértettek és különösen kiemeli, hogy pártkülönbség nélkül egyetértettek ebben a sajtó munkásai is. Az értekezleten, mint ő kifejezi magát, bizonyos harmonikus közvélemény jegeczesedett ki. Milyen irányban ? Azt mondja az igazságügyminister ur, hogy abban az irányban, hogy »a tisztességes és a komoly sajtó szabadsága intézményszerűen biztosittassék*. Pető Sándor : A kauczió felemelésével! Ráth Endre : Azt mondja továbbá az igazságügyminister ur, hogy »a sajtó, különösen a napisajtónak egy része, mindinkább elfajult, visszaéléseit a törvényhozás hatályos eszközzel szüntesse meg vagy legalább akadályozza meg«. Mint emiitettem, az igazságügyminister ur hivatkozott a sajtó képviselőinek illusztris embereire. Engedjék meg, hogy a képviselőház elé idézzem azokat, akiket ezideig még nem hallottunk. (Az elnöki széket Szász Károly foglalja el.) Ezek közé tartozik Herczeg Ferencz t. képviselőtársunk is, aki tudvalevőleg azt a gyönyörű szép hivatást tölti be, hogy a Budapesti Ujságiró Egyesületnek volt az elnöke. 1907. évi márczius hó 17-én Seress László főtitkárral együtt Herczeg Ferencz országgyűlési képviselő ur, az akkori elnök, a következőket irta alá (olvassa) : »Hallottuk tomboló lelkesedésbe törni a parlament nagy részét, mikor az előzetes lefoglalás szükségességét fejtegették előtte és láttuk a mozgalom egyre erősbödő hullámait, amelyek már-már köztudattá szélesítették ki egyesek retrográd nézeteit. Megdöbbentünk a léhaság és a felületesség ilyen vakmerő előretörésétől és cselekedetre szántuk el magunkat.* Érdekes dolog, hogy ez a férfiú, aki akkor csupa tetterő, csupa elszántság, csupa harczkészség volt. ma szótlanul és némán ül és az ő varázslatos igéit ma nem hallatja az ő régi elvtársainak és a sajtószabadságnak megvédése érdekében, (ügy van ! ügy van I balfelől.) Azt mondta Herczeg Ferencz képviselő ur akkor, hogy : »Beláttuk, hogy a fölényes mosoly ezzel a mozgalommal szemben már nem lehet erőteljes fegyver és szükségesnek láttuk, hogy megmutassuk erőnket, amelyet a sajtó megtámadott szabadságának javára a kellő pillanatban rendelkezésére bocsátani tudunk és akarunk. Méltóztassék, az Isten áldja meg, e szerint cselekedni. Azt mondja tovább : »Az a tiltakozó közgyűlés, amelyet egyesületünk február hó 24-én a megtámadott sajtószabadság védelmére tartott, egyesületünk történetének legszebb és legimponálóbb emlékei közé fog tartozni.« Megvolt ez a közgyűlés. Azt mondja azután Herczeg Ferencz, hogy : »Tegnap még tombolt a taps az előzetes lefoglalás dicséretének hallatára, ma pedig a tapsolók tömege azt a kiváló férfiút veszi körül, aki ezéhünkből kerülvén az igazságügyi kormányzat élére, a mi nagy örömünkre a preventiv rendszabályok ellen foglalt állást és a sajtódeliktumokkal szemben mást, mint utólagos megtorlást elképzelhetetlennek jelentett ki.« Azonban ha Herczeg Ferencz képviselőtársunk csak ezt az egyet mondotta volna, akkor talán nem lenne jogom arra, hogy én ma őt a képviselőház szine előtt idézzem. Ellenben a Budapesti Újságírók Egyesületének 1906. évi deczember 2-án tartott közgyűlésén székfoglaló beszédet mondott és akkor a következőket mondotta — örökké emlékezetesek maradnak ezek az újságírók füleiben (olvassa) : »Uj abban mind sűrűbben hallunk hangokat, amelyek a sajtót támadják ; mind sűrűbben halljuk opportunus szempontból a sajtó . megrendszabályozásának szükségét feszegetni.«
