Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.
Ülésnapok - 1910-476
$0 476. országos ülés 1913 november Ik-én, pénteken. És azután még egyet, t. képviselőház, amivel talán a részletezést be is fejezhetem. (Halljuk! Halljuk!) Az u. n. parisaiéról akarok még néhány szót szólni. (Halljuk! Halljuk!) A pausálé tekintetében is igen hibás és téves fogalmak uralkodnak a társadalomban és azt sokan egy a limine elvetendő rossznak tekintik. Pedig a külföldi tapasztalatokból gyakran láthatták, talán a háznak igen tekintélyes tagjai is, hogy amikor beszédet tartottak és valamit publikálni akartak, igenis ezrekre menő dijat kértek az illető lapok a közzétételért. A pausálé helyesen adható és helyesen vehető, mert tulajdonképen a publiczitásnak megfizetett ára. Jogszerű jövedelme a hírlapnak és a hírlapvállalatnak, s azzal mint meglévő dologgal számolnunk kell, az ellen nem lehet jogosan semmit felhozni, mert a do, ut des elvén alapul s tisztességes és szükséges jövedelme, valamely lapnak. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) En, t. képviselőház," nem imádom ezt leborulva, amint hogy a kapitalizmussal is igy vagyok, azonban ez nem ok arra, hogy helyes és szabad Ítéletemet elveszítsem, és ki ne mondjam mindazt, amit igaznak tartok. Igenis, ennek helye van, az egész földön el is van terjedve és Magyarországon, a külföldhöz képest, a hírlapok e jövedelme ép oly csekély, mint tőkéink is szerények. Ellenben az is bizonyos, hogy ez az intézmény huz maga után csatakot és ennél a pontnál következik be a revolver-zsurnalisztika. Itt tör be a szent területekre a hazugságból élő hirlapirás, itt terpeszkedik el az élősdiek hada is. Mert lehet kérni vagy kapni a pausálét tisztességesen is, lehet viszont fogvicsorgatva is, lehet ugy is kérni, hogy előbb az ember hírlapi czikkben egy kis czélzást ejt el (Ugy van! Ügy van ! Helyeslés a jobboldalon.) és Vázsonyi Vilmos t. képviselőtársam szerint az az elegáns úr, akinek bizonyára gyémántgyűrű is van az ujján, mikor megjelenik a bankigazgatónál, egészen ártatlanul és minden kényszer nélkül ntal a tegnapi czikkre és csak akkor adja elő becses kérését, amelyikben benne van már a hiéna elrejtett morgása is. (Ugy van! Ugy van!) Nem kívánok, lehetetlen hosszasan kiterjeszkednem, de ugyanebben a kategóriában a betolakodás, a fenyegető magatartás — a törvény szavaival élek — kategóriájához tartozik az is, amikor valamely lap sohasem jelenik meg, az évben csak egyszer, amikor a bankok közgyűléseinek napja van (Ugy van! Ugy van!) és van a revolverzsurnalisztának egy senki által nem látott fajtája, mely mindenben hasonlít a poloskához, amelyről csak akkor tudja az emben hogy van, mikor rajta mászik vagy csípi, (Nagy derülhég.) Ezek ellen irányul a törvény, nem a jsausálé ellen s a jogszerű jövedelmek megcsorliitására. Ez ellen az uszály ellen kell meghozni" a kemény büntető intézkedéseket, melyek, szerintem, nagyon jól vannak szerkesztve. (Helyeslés.) Beszámolhatnék én a t. képviselőháznak ereszben sok érdekes adatról. Hány polgártársam fordult hozzám, hogy valamiképen mentsük meg ettől a szörnyetegtől. Hány polgártársammal történt meg az, az ipari és kereskedelmi vállalatára nem írtak ugyan rágalmat vagy becsületsértést, csak azt a csekélységet, hogy inzolvens lett. (Elénk derültség. Ugy van' Ugy van!) Másnap azután megrohanták a bank pénztárait vagy az illető vállalkozónak a váltóit többé nem prolongálták. (Ugy van! Ugy van!) Csak most pár hete, mikor még a törvényjavaslat nem volt előterjesztve, panaszkodtak az iparkamarában, hogy egy általánosan ismert nagy czégről, aki készfizető, soha hitelt igénybe nem vesz, azt írták, hogy a Balkán zavarok miatt inzolvens lett, ugy hogy a kereskedelmi és iparkamarának kellett őt védelmébe fogadnia és kijelentették, hogy a törvényhozásnak kell ezeken a szörnyűségeken segíteni. (Helyeslés.) Azt mondják, hogy az ország közvéleménye van mögöttük. Ne higyjük ezt kérem. (Ugy van!) Az ország közvéleménye, épen ezek a szerencsétlen iparosok és kereskedők megvannak félemlítve, azokat nem látjuk sehol. Maguk a törvényhatóságok is sötét passzivitásban nézik ezt a harczjátékot. Az ügyvédi kamarák s az iparkamarák legnagyobb része, az iparosok, gyárosok testületei mind egy megnevezhetlen terror nyomása alatt áll (Igaz! Ugy van!) és akármit beszél az ember, folytonosan azt mondják, hogy az Isten szerelméért, ennek az állapotnak végét kell vetni. (Elénk helyeslés.) És ebben a szorongatásban, az állampolgárok megfélemlítésének e nyomasztó idejében akarja a koaleált ellenzék elhitetni az országgal azt, hogy az egész ország fel van háborodva ezen javaslat ellen! Ezt nem is lehetne máskép megérteni, ha nem volna evidens az a törekvés, (Halljuk! Halljuk!) hogy az egész hírlapirodalmat, az egész sajtókapitálist és minden lehető demagóg eszközt be kell fogni egy politikának a szekerébe, (Ugy van! Ugy van!) hogy kihúzzák a sárból, mert tovább mozdulni nem képes. (Elénk helyeslés és taps.) Csak egy-két megjegyzéssel akarom még megjelölni azt a czélt, amiért tulajdonképen szót kértem. (Halljuk! Halljuk!) Az én czélom a felszólalással, akárki akármit is mondjon, nem az volt, hogy ártsak a sajtókapitálisnak, akár a szellemi munkának valamit. (Halljuk ! Halljuk !) Czélom az volt, hogy elősegítsem azt a jogrendezést, amelyre szükségünk van és hogy mindenkinek figyelmét felhívjam azokra a pontokra, amelyekre felhívni szükséges. Én meg vagyok győződve, hogy ha múlik az idő és ez a törvény funkczióba lép, akkor azok, akik most a leghevesebb gyűlölettel ellenzik, leginkább fognak késlekedni abban, hogy hozzányúljanak ós semmi körülmények között eltörölni vagy lényegesen megnyirbálni nem engedik. (Elénk helyeslés.)
