Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.
Ülésnapok - 1910-476
4?6\ országos ülés 1913 Nálunk is látjuk a r hihetetlenül száguldó papirosbőséget az utczán. És látjuk a kilószámra mért ünnepi példányokat is. Ennek oka az a véghetetlen verseny, amelyet a kapitalizmus sem tud megállítani többé, bár minden helyes és jól vezetett vállalatra nézve ez a túlhajtott verseny tulajdonképen csapás. Ily túlcsigázott verseny mellett állhatott csak elő az a helyzet, hogy az a hirlap, amelyet kezébe vesz az olvasó, — kerek számot mondok — 11 fillérjébe kerül a kiadónak, holott az olvasó 10 fillérrel fizeti meg. Ez hihetetlen. Azonban a versenyt megállítani nem lehet. Maga a kapitalizmus, a hírlapi tőke sem képes, még kartell útján sem, fékezni ezt az előbb-utóbb katasztrófához vivő túlhajtást, azért, mert ha akad lap, amelyik nem megy a kartelibe — és ilyen mindig akad —, akkor már az egész kartell összeroskad és tovább kell versenyezni, lerogyásig. Ennek következménye az, hogy a hírlapok jövedelmük nagy részét a hirdetésekből és abból szerzik, amit pausálénak neveznek. De micsoda következményei lesznek a véleménynyilvánításnak az alsóbb régiókban, micsoda elfajulások következnek ebből ? Hiszen aki jó hirdetési árakat akar elérni, az bizonyára törekszik sokkal nagyobb olvasóközönségre, minél nagyobbra, mert a hirdetésnek akkor nagyobb az ára. Törekszik keresni a nagyobb és mindnagyobb tömegnek ízlését, és ami ettől csak egy lépés — és ezt az egy lépést már megtette a kolportázs — a tömegeknek a rosszindulatára is appellál. És igy következik egy általános romlás: Alul jön a rágalmazó, szennyes, lázító, pornográf közlemények tömege, fent pedig nagy hátrányára a szabadságnak és nagy fájdalmára a hírlapirodalomnak, a színvonal száll lejebb és lejebb a legszélesebb tömegrétegek felé és ott is annak rosszindulatai felé. (Élénk helyeslés. Ugy van! Ugy van! jobbfelölj És ha ezek ellen a törvény, amennyiben módjában van, korlátokat tud felállítani, kérdem, hol van itt tulajdonképen a sajtószabadságnak veszedelme. (Ugy van! Ugy van!) T. képviselőház! Még két dologról kell szólnom becses engedelmükkel. (Halljuk ! Halljuk !) Ezek egyike a becsületsértés és a rágalmazás. (Halljuk! Halljuk !) Ez tnlajdonképen annak a gondolatnak, amelyet elmondottam, pótlására szolgál. Itt is egészen tiszta állásjpontot foglalhatunk el. A rágalmazás és becsületsértés ürügye alatt a sajtószabadságot korlátokba szorítani nem szabad. A közélet nagy harczaiban gyakran abba a helyzetbe jön a legtisztább lelkiismeretű iró vagy államférfiú is, hogy támadásának ad personam kell mennie, mert máskép hatása nincs. És ha igazsága van, akkor helyt kell állania érte, tehát teljesítenie kell kötelességét épen ott, ahol az legnehezebb. íme, olyan ellensége ez a javaslat a sajtószabadságnak, hogy e nehéz, kényes területen még november lh-én, pénteken. 79 könnyítéseket ad a valódiság bizonyításának az egyik szakasz olyan esetekben, amikor a fegyelmi eljárás tisztázta a valóságot, s a jelenlegi törvény szerint a szerző nem élhet a valódiság bizonyításával, mondom, a valódiság bizonyításának e javaslat akkor is helyt ad. De más dolog az, hogy ha valaki a hazugságot, rágalmat és becsületsértést — hogy ugy mondjam—üzletszerüleg, önczél gyanánt iízi.flgaz! Ugy van ! jobbfelöl.) Amilyen áldása van a sajtószabadságnak abban, hogy a bizonyítást a rágalmazás! vádban a törvény megengedi, ép oly szörnyű, ha az oktalan rágalmazót össze nem tiporja. Senkinek nem lehet jogos panasza közérdekek veszélyeztetése esetében a valódiság bebizonyítása ellen, de átkos és pusztulásthozó az, ha az önczél gyanánt, pusztán csak az érdekesség okából, talán a vállalat fentartása érdekéből vagy politikai frivolitásból űzött legalávalóbb rágalmak és személyes hadjáratok szigorú fenyíték nélkül maradnak. Ne legyen kétsége, t. képviselőház, senkinek abban, hogy az a politikai irány vagy üzlet, amely a -piszkolódásokkal, más embereknek beszennyezésével, alaptalan ráfogásokkal és hasonló förtelmekkel dolgozik, az a szabadságnak a legeslegnagyobb ellensége. (Igás ! Ugy van! jobbfelöl.) És ami még ennél is rosszabb, megfertőzteti magát az organizmust, magát az állam, a társadalom életét is. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Mert mi történik az ilyen rágalmazó, becsületsértő és piszkolódó hadjáratnál, egy ilyen ok nélkül, de czéllal való piszkolódásnál ? Az — és ezt jó lesz megjegyezni, mert nem mai keletű megfigyelés —, hogy a tiszteletreméltó becsült és tanult emberek, az intakt karakterű egyéniségek lassankint visszavonulnak a közélet teréről a magánéletbe (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) és örülnek, ha nem hallanak arról a piszok-tömegről, amely fórumot elronditja. /Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) És akkor azonnal látjuk, hogy minden alávalóság, nagyszájuság, a nép minden bolonditása és mind az az irány tör előre és el is akarja foglalni a közteret, amelynek a czélja nem a közélet becsületes művelése, hanem a zsákmányolás, a rablás és a kártevés. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon és a középen.) Ezzel a megkülönböztetéssel vagyok kénytelen befejezni, t. képviselőház, ezt a gondolatkört, annak külön kijelentése mellett, hogy azokat az intézkedéseket, a becsületsértés és a rágalom tekintetében, amelyek a törvényben le vannak rakva, az ország jól felfogott védelme, a közerkölcs és a közbiztonság érdekében kielégítőknek nem tartom (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) és szükségesnek látom azt, hogy kellő óvatossággal, de kellő erélylyel is. a becsület védelmére uj törvényt is hozzunk, mely ezeket az óriási közérdekeket egészen megvédelmezze, (Igaz! Ugy van! Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen)
