Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-476

fí6. országos ülés 1913 november U-én, pénteken. 73 mindenki látja ezt, akkor megjelenik ugyanaz a gyászoló gyülekezet és az országot lábra akarva állítani — hiszen, látjuk, nem sikerült nekik, — nem is kritikát gyakorol, hanem egyszerűen azt mondja, egy uj élet, nem uj élet, neki nem kell sajtóreform, nem kell jogrend, neki jó az öszszeomlott és félig romokban heverő törvény és még azt sem gondolja meg, hogy egy ilyen romokba dőlt törvény omladékai akadályozzák az uj élet forgalmának szabad kibontakozását (Igaz! ügy van ! a jobboldalon és a középen.) és ami még rosszabb, azt sem akarják meglátni, hogy ezekben a romokban mindenféle haramiák és zsiványok vonultak meg, veszélyeztetve az életforgalom közbiztosságát. (Igaz ! ügy van ! Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Egyébiránt, t. ház, a sajtóreformra vanatkozó munkálatokat nem is most kezdtük meg. A reform tulaj donképen 1878 óta folyik, amikor a büntetőtörvénykönyv megalkotásánál nagy dolgok történtek és amikor abban a józanabb korban, még sem jutott senkinek sem eszébe, hogy emiatt ilyen pokoli lármát támaszszon. Történt az, hogy a régi sajtótörvénynek büntető rendelkezései kiirtatván, helyükbe az uj törvény rendelkezései léptek, amely rendelkezések sokkal messzebbre terjedők és sokkal szigorúbbak voltak. Történt az, hogy a rég, anyagi sajtószabadság helyett, az uj, alaki sajtószabadság lépett életbe. (Igaz ! ügy van ! a jobboldalon és a középen.) Es folyt ez a reform tovább, 1880-ban, mikor a kódexet életbeléptették ; folyt tovább 1896-ban, amikor az uj perrendtartás törvénnyé lett, 1897-ben, amikor az életbelépett és amikor a sajtópereket nemcsak újra szabályozták, hanem még egy uj sajtódeliktumot is állítottak be és amikor a rágalmazás és becsületsértés hatósági területét bifurkálták. Akkor, igenis, támadt, nem ellenzés, hanem egyszerűen obstrukczió, amelynek szintén általánosan ismert politikai okai voltak és amelynek nehé" es ross.? következéseit — épen mert a bifurkácziót emiatt helytelenül lehetett csak megoldani — még ma is sinyli az egész igazságszolgáltatás és az egész jogkereső közönség. (Igaz ! ügy van ! a jobboldalon és a középen.) De folytatódott e reform még tovább 1903-ban, amikor megalkották a kivándorlásról szóló törvényt és folytatódott 1909-ben. amikor a III. t.-cz.-ben — a kivándorlási törvényt is módositották és a sajtó utján kivándorlásra csábitókra nem kisebb sajtódeliktumot állapítottak meg, mint maximum — ha jól tudom — öt évi börtönt s talán 8000 korona pénzbüntetést. Csekélység bizonyára nem volt ez sem, de akkor senkinek sem támadta meg a lelkiismeretét. De tovább is folytatták még ezt az 1912. évi XLIV. t.-cz.-ben, amikor uj sajtódeliktumot kellett felállítani a kényes magánjogi perek és jogügyek tekintetében, a családi élet szentségének oltalmára, és teszem például elmebajoknál, az egyén, a személy jogainak védelmére. Most, amikor mindezek végén betetőzzük a reformot, nem látom be, hogy mi ebben az a nóvum, amiért SÉPVH. NAPLÓ 1910—1915. XX, KÖTET. ekkora lármát szükséges csinálni, mi az az ok és érdek, amely miatt az ellenzék eldobja magától minden kötelességét s ahelyett, hogy a sajtóreformnál munkánkban kritikai szemmel résztvenne, egyszerűen távol marad, vagy csak kellemetlenkedik •. (Élénk helyeslés. Igaz! ügy van! a jobboldalon. Felkiáltások a jobboldalon: A hírlapíróik kimentek!) Vázsonyi t. képviselőtársamnak volt arra is gondja, hogy egy podgyászszal terheljen meg engem, mielőtt erre az utamra indulok s egy korábbi dolgozatomból akarta kimutatni, hogy hiszen én a javaslatot, sőt általában kezdettől fogva minden sajtóreformot elleneztem. Állításai közül az első abban áll, hogy én nem voltam azok közt az anonym szerzők között, akik a javaslatot előkészítették, azok között az úgynevezett nyolczak között, akiket ő beszédében látatlanban kicsúfolt. Hát valóban nem voltam abban a szerencsés helyzetben, e részben tehát tökéletesen igaza van, a javaslat előkészítésének munkájában résztvehetni. Második állítása az, hogy én nem vagyok próféta, mert nem láttam előre a tavasszal, hogy őszkor a a sajtótörvény szükségís. Hát ebben is tökéletesen igaza van, mert prófétai ihlettel az Úristen nem áldott meg, de különben is csak egy próféta van jelenleg Magyarországon és az Vázsonyi Vilmos. (Élénk derültség a jobboldalon.) Ö ül Illés próféta tüzes szekerén s a magam részéről arra kérem a gondviselést, hogy ezzel a tüzes szekérrel minél későbben érkezzék a magasabb régiókba. Ami végül harmadik állítását illeti, azt t. i., hogy én ez év tavaszán, február hónapban még szükségtelennek, sőt veszedelmesnek tartottam a sajtójog reformját, ez állítását egy akkori dolgozatom kiszakított részletével iparkodik bizonyítani. Nehogy azonban e részben is bárkinek kétsége maradjon, nem annyira a magam igazolása végett, — mert hiszen arra nem szorultam, — mint inkább a tények tisztába hozatala miatt, leszek bátor felolvasni, hogy mennyire nem tartottam én szükségesnek a sajtóreformot még ez év tavaszán. (Halljuk ! Halljuk !) Tarnay János kir. kúriai tanácselnöknek, a sajtójog jeles művelőjének egy dolgozatáról szólott ez a kritika, amelynek idevonatkozó része igy hangzik (Halljuk ! Halljuk ! Olvassa) : A reform szükségét bizonyosan minden számbavehető tényező érti ma is, sőt ma sokkal jobban, mint bármikor ennek előtte. »Igy nem tartottam én azt szükségesnek!« (Folytatólagosan olvassa.) »A reform lehetősége azonban mégis egyre kisebb, mivel egyre világosabbá válik annak felismerése, hogy a sajtójogi reform problémája 1848 óta szertelenül megváltozott, tulaj donképen megnövekedett és szinte hatalmas szocziális problémává duzzadt. A kapitalizmus hegemóniájának megtörése ezen a téren sokkal nagyobb küzdelmet és előrelátást igényel, mint a produkczió akármely más területén és még ezenfelül is sokat az irodalmi 10