Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-475

58 ¥75. országos ülés 1913 november 13-án, csütörtökön. szolgálnak. A gyakornoki fizetéseket és segéddijakat 1300—1600 koronában állapítottuk meg, mely összegbe azonban az egyes vármegyékben megállapított lakáspénzek is beszámíttatnak. És ha szétnézünk az állami igazgatás terén, a niinisteriumokban, akol — azt mondhatnám — százával vannak az éveken át ingyen szolgáló, teljes jogi kvalifikáczióval biró fiatalemberek, látjuk, hogy itt is, a segélydij, a kezdődő javadalom 1000 korona minden külön lakbér nélkül és ezen 1000 korona is csak egy párnak jut. Mutatja tehát ez, hogy a segédjegyzőkkel szemben is megvan a javaslatban a teljes méltányosság. Kezdik a fizetést 1400 koronával, haladhatnak 2000 koronáig, s ha időközben jegyzőkké választatnak meg, itt 2000 korona alapilletménnyel kezdik és eljuthatnak addig a fokig, ameddig a lelkész, a tanitó és más velük hasonló téren működő elér. Megmaradnak azonkívül a jegyzők részére a magánmunkálatok, de természetesen csakis a jegyzők részére. A családi pótlék kérdését illetőleg szintén kénytelen vagyok elismerni, hogy ez a kérés méltányos, és megfontolás tárgya is volt akkor, midőn a javaslatot előkészítették. Akadálya volt azonban ennek az, hogy, kivéve a vármegyei tisztviselőket, — akikre nézve törvény biztosítja, hogy mindaz, amiben az állami tisztviselők részesülnek, reájuk is kiterjesztendő,— a nem állami tisztviselők, tehát a községi tanitók, lelkészek és városi tisztviselők részére, családi pótlék állami javadalmazásból nem adatott senkinek. Ezen elvi akadályt kellett volna áttörnünk, aminek azonban az állami életben az a következménye lett volna, hogy más tisztviselői kategóriák is ugyanazon igényekkel léptek volna fel. Megfontolás tárgyát képezte az is, hogy ugyamint eddig a jegyzők csak kevesebb — 100 K — korpótlékot kaptak, ezt a 100 K korpótlékot hagyjuk meg nekik, a többit jjedíg adjuk családi pótlékul. Ezzel az állam még meg is takarított volna s formailag a családi pótlék kérdése el lett volna intézve. De mi nem a formát, mi a lényeget kerestük. (Élénk helyeslés.) Azt akartuk, hogy a jegyzőkön igazán, valóban segítsünk, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) nyújtsuk nekik a megélhetés eszközeit, a családi pótlék kérdését pedig hagyjuk arra az időre, amidőn a nagy községi reform idején azt teljesen és véglegesen fogjuk rendezhetni. (Helyeslés a jobboldalon.) Cserny Károly t. barátom felemiitette azt, hogy a folyó év elejéig visszamenőleg kellene a jegyzőknek ezen fizetés-kiegészítéseket megadni. Hát bocsánatot kérek, más közgazdasági viszonyok között, ha az államnak nagyobb pénzügyi felesleg állna rendelkezésére, talán el lehetne menni a méltányosságnak eddig a határáig. De az a kormány és azok a ministerek, akik tudják, hogy mekkora megerőltetésbe kerül az is, hogy már a következő év január elsejétől kezdve a költségvetésbe beillesztessék ez az összeg, (TJgy van! TJgy van!) nem vehették, nem vehettük magunkra azt a felelősséget, (Ugy van! TJgy van!) hogy itt visszamenőleg egy már ugy is gyenge gazdasági eredményeket mutató évre ilyen nagy terheket elvállaljunk. (Élénk helyeslés.) Megnyugvást találunk abban, hogy ha visszamenőleg nem is, de végrevalahára meg tudtuk oldani ezt a kérdést (Élénk helyeslés.) és ezentúl meglesz a jegyzőknek ez a kedvezményük. Ezekkel körülbelül kimerítvén azt, ami az egyes felszólalásokban és az ügy érdekében felszólalt két egyesület kérvényeiben is foglaltatik, még csak pár szót kívánok szólni arról, hogjr a többi községi tisztviselők ügyeinek rendezése is felmerült, de már odáig csakugyan nem mehettünk el és nem állt módunkban ebbe a törvényjavaslatba semmi egyebet felvenni, mint azt, ami czélunk volt, és amiről a törvényjavaslat szól, t. i. a jegyzők és segéd jegyzők illetményeinek rendezését. (Élénk helyeslés.) Hitünk szerint tehát megtettünk mindent, ami a régi körjegyzőkben azt a hitet és azt a megnyugvást keltheti, hogy munkásságukat méltányolják és ez erőt adhat nekik ahhoz, hogy ezentúl még nagyobb buzgalommal és odaadással folytathassák kötelességük teljesítését. (Élénk helyeslés.) Azt hiszszük továbbá, hogy azáltal, hogy a jegyzői állással összekötött fizetéseket ily módon rendeztük, megnyitottuk ezt a pályát még sok más intelligens fiatal ember számára is, (Élénk helyeslés.) akik nyugodtan mehetnek erre a pályára, mert itt nemcsak létfentartásukat találják meg (Elénk helyeslés.) és el kell következnie annak az időnek is, midőn majd nem ide a ministeriumokba, nem ide fel fognak tódulni, (Ugy van ! Ugy van !) hanem a jogvégzett és a magasabb kvalifikáczióval biró fiatal emberek sem fogják szégyelni megkezdeni működésüket odalent, (Élénk helyeslés.) hogy fokozatosan haladva, eljussanak a felső fokokra is és magukkal hozzák a falunak ismeretét, a falunak szeretetét. (Élénk helyeslés.) Ajánlom a javaslatot elfogadásra. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps. A szónokot többen üdvözlik.) Elnök : Az előadó ur nem kivan szólni, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. házat, elfogadja-e a belügy minister urnak a községi és körjegyzők, valamint a segédjegyzők illetményeinek szabályozásáról szóló törvényjavaslatát általánosságban a részletes tárgyalás alapjául, igen vagy nem '{ (Igen I) A törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadottnak jelentem ki. Következik a részletes tárgyalás. Szász Pá| jegyző (olvassa a törvényjavaslat czimét és 1. §-<íí, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a 2. §-t). Pál Alfréd jegyző : Szabó István (nagyatádi)! Szabó István (nagyatádi) : T. ház ! Az általános vitánál mondott beszédemben emiitettem, hogy a részletes tárgyalásnál a segédjegyzők lak-