Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.
Ülésnapok - 1910-475
í75. országos ülés 1913 november 13-án, csütörtökön. 57 nem tehetjük, nemcsak a jegyzők érdekében, de a nép érdekében sem. (Élénk helyeslés.) Ami a fizetésrendezés kérdésének további megvalósítását illeti, a kormánynak számolnia kellett az állam anyagi erejével és azzal is, kogy a jegyzők szerencsétlenségére az ő fizetésrendezésük olyan időbe esett, amikor a közgazdasági helyzet általában rossz és a kormány pénzügyei is kedvezőtlenek. De a kormány arra az álláspontra helyezkedett, hogy bármily kedvezőtlenek a közgazdasági viszonyok, bármily kevéssé engedik meg az állam pénzügyei, hogy túlságos, felesleges költekezések történjenek, ez nem felesleges kiadás, ez a legszükségesebb, a legjobb, a leghasznothajtóbb befektetések egyike, (Ugy van! Ugy van!) amely elől ki nem térhetünk és ezért köszönetemet kell ehelyütt nyilvánítanom a pénzügyminister urnak, aki magára vette azt a nagy gondot, hogy ily körülmények között is előteremtse az e czélra szükséges összeget. Sok mindent kellett a kormányzat körében és magánál a belügyi tárczánál is áldozatul hozni azért, hogy erre meg legyen a szükséges fedezet. És én itt előre, le kell, hogy szögezzem tehát, hogy a belügyi tárcza költségvetésében annak idején nem fognak a t. képviselő urak annyi ujitásra, annyi haladásra felvett összeget találni, mint ahogy az talán kívánatos volna. Azonban méltóztassanak számolni azzal, hogy erőinket összegyűjtöttük és konczentráltuk ezen tovább nem halasztható méltányos és igazságos érdek rendezésére. (Helyeslés jobb felől.) És ebben elmentünk a legvégső határig, elmentünk addig, hogy most közel négy milliónyi összeget fordítunk a jegyzői fizetések ujabb emelésére. Négy milliót ad erre a czélra az állam. Hogy ez mekkora összeg, annak összehasonlítására legyen szabad megemlítenem, hogy amikor a vármegyei tisztviselők fizetésrendezéséről volt szó, 1 millió körül állapitottuk meg a határt s hogy ebből az összegből nemcsak a tisztviselői fizetések rendezése, hanem más városi szükségletek fedezése is kellett hogy kiteljék. Ilyen körülmények között, ha a kormány a jegyzői fizetések rendezéséhez 4 millióval járul, akkor azt hiszem, kétségtelen, hogy a kormány az áldozatkészség legmesszebbmenő határáig ment el ezen a téren. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelól.) Azonban ebből a négy miihóból sem telik ki minden és kénytelenek vagyunk elismerni, hogy a jegyzőknek illetékes egyesületeik utján megnyilvánult és itt a házban t, kéviselőtársaim részéről is támogatott igen sok jogos kivánságuk van még, melyeknek teljesítését el kellett halasztanunk jobb időkre, a községi reform idejére, amikor azután alkalmunk lesz egyidejűleg megvizsgálni a községek pótadó terheit is. Mert nem volt szabad a mai napon csak egy tollvonással idetennünk egyes intézkedéseket, amelyek bizonyos községeknek máris elviselhetetlen pótadóját még jobban felemelték volna. (Igaz ! Ugy van ! Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Abból indultunk tehát ki, hogy magukra a EÉPVH. NAPLÓ 1910 — 1915. XX. KÖTET. jegyzőkre nézve is sokkal megnyugtatóbb, közönségükkel szemben rokonszenvesebb és az ország teherviselési képessége szempontjából is helyesebb az, ha ezen mostani illetményrendezésnél nem vessszük igénybe a községek anyagi erejét, s a mai rossz közgazdasági viszonyok között nem rovunk reájuk ujabb terhet. (Elénk helyeslés.) Azt tartottuk tehát helyesnek, hogy a mostani fizetésrendezés egész terhét az állam vegye magára (Helyeslés jobbfelól.) s ez az indoka annak is, hogy többek között a segédjegyzőknek azt a méltányos kérését, hogy az ő lakbéreik is rendeztessenek, ezúttal ennek a javaslatnak keretébe nem vehettük fel, mert ez azzal járt volna, hogy a községeket kellett volna köteleznünk a lakbérek kiegészítésére és pedig tekintet nélkül arra, vájjon most meglévő pótadóterheik mellett elbirják-e ezt az ujabb terhet vagy sem. Mert fájdalom, t. képviselőház, az ilyen községi terhek emelésénél a helyzet az, hogy a gyengébb községeknél nem a rendes számtani, hanem mértani arányokban növekedik a pótadó, minden egyes kisebb megterheltetésnél (Igaz ! Ugy van !) és az olyan kis összegnek látszó segédjegyzői lakbér azoknál a községeknél, ahol már ma is egy-kéthárom-négy, sőt ötszáz százalékos pótadó van, nem egy ós nem is tiz, hanem néha száz perczenttel növelné a pótadót. (Igaz ! Ugy van !) Nem a méltányosság, nem az elismerés hiánya tehát az, ami arra kényszerit minket, hogy ezeknek a kérdéseknek megoldását későbbre halaszszuk, hanem a pénzügyi helyzet által indokolt megfontolás és az, hogy a községek terheit ne fokozzuk. (Helyeslés.) Azon kérdések között, t. ház, amelyek a bizottságban felvettettek, s amelyek az egyesületek részéről és itt a vita során is hangoztatva lettek, egyik lényegesebb az, hogy a segédjegyzői szolgálat számittassék be a körjegyzői szolgálatba, a korpótlék meghagyásával. Kétségtelen, hogy méltányosnak látszik ez a kérés. Nem is mondom, hogy a községi reformnál annak idején nem kell ezt is megfontolás tárgyává tenni; de bocsánatot kérek t. képviselőház, akkor, amikor 1400 koronában állapitottuk meg a segédjegyzők fizetését és nekik is adtunk korpótlékot, akkor tulaj donképen egy előző kategóriát állítottunk be a jegyzők elébe, mert hiszen a jegyzői fizetés 2000 koronával kezdődik, holott az állami igazgatásnak és a vármegyei közigazgatásnak többi ágazataiban ezen 2000 korona fizetés már csak egy magasabb fokon érhető el. A segédjegyzői illetményeket 1400 koronában állapitottuk meg és ha nem is adtunk lakbért a segédjeg} r zőknek, ezen 1400 korona már meghaladja azt, amit az állami igazgatás és a vármegyei igazgatás más ágaiban jogvégzett embereknek adunk. (Helyeslés a jobboldalon.) Sőt, az 1904. évi X. t.-cz. 7. §-a a vármegyei közigazgatási gyakornokokat illetőleg akik jogvégzett, igen sokszor már szigorlataikat is letett fiatalemberek, akik teljes készültséggel lépnek erre a pályára, sokszor még éveken át ingyen is 8
