Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-475

54 í7ä. országos ülés 1913 november 13-án, csütörtökön. mány pedig a magánmunkálatok ellen foglalhat állást. Kenedi Géza: Félni leket tőle! Szabó István (nagyatádi) : Én csak előre akarok tiltakozni az ellen, hogy ezt bárki is keresztül akarja vinni, mert ez a népnek határozott megkárosításával járna. Gr. Tisza István ministerelnök: Nagyon helyes ! Szabó István (nagyatádi) : Ami a családi pótlék ügyét illeti, bizony sok j egyző érzi annak hiányát hogy családi pótlékban nem részesül, mert különösen az a jegyző van rászorulva a több jövedelemre, akinek családja van és gyermekeit kell neveltetnie. A jegyzők legnagyobb része olyan kis községekben lakik, ahol iskolák nincsenek, a gyermekek iskoláztatása tehát igen sokba kerül. Ha tehát családi pótlékot nem élveznek, csak kórpótlékot, amit a gyermektelen jegyzők is megkapnak, jelentékeny hátrányba kerülnek a gyermektelen jegyzőkkel szemben. Én tehát a családi pótlékot is bizonyos mértékben fentartandónak vélem, mert mikorára a jegyző a korpótléknak legmagasabb összegéhez jut, akkorára gyermekeit már kitaníttatta, pedig neki akkor volna szüksége leginkább a pótlékra, amikor gyermekei még iskolába járnak. Én tehát helyesnek tartottam volna a családi pótlék fentartását is. Szólni akarok még a segédjegyzők ügyéről is. Ami a segédjegyzőket illeti, a legnagyobb baj az, hogy kevesen vannak. Egyáltalán a fizetés alacsony volta mellett a legnagyobb baj a munkaerő hiánya. Én nem láttam még olyan községi jegyzői irodát, amely teljesen elegendő munkaerővel rendelkezett volna, sőt ismerek jegyzői irodát, ahol egy jegyző köteles végezni két embernek való munkát. Megkeltene tehát könnyíteni a segédjegyzői állások szervezését és azt, hogy mennél többen menjenek segédjegyzőnek. Én ugyanis nagyon kevésnek tartom azt, amit a mostani kormányzati rendszer évenként a segédjegyzői állások rendszeresítésére fordit. Minden megyében meg van határozva, hogy mennyi segédjegyzői állást lehet szervezni, a mai előirányzat pedig kevés a hiányok pótlására. Tehát több segédjegyzői állás rendszeresítését kelllene engedélyezni a vármegyékben. Ami a segédjegyzők javadalmazását illeti, haladás van ezen a téren, azonban óriási hiányt látok, amelynek pótlására leszek bátor a részletes tárgyalásnál módosító indítványt beadni ; azt nevezetesen, hogy a törvényjavaslat nem gondoskodik a segédjegyzők lakbéréről. Lakni csak kell a segédjegyzőknek abban a községben, a fizetése pedig nem elégséges arra, hogy abból még lakbért is fizethessen. A főjegyző, a rendes jegyző megkapja természetbeni lakását vagy a megfelelő lakbért a községektől mindenhol; ezt a községek kötelesek voltak megadni. De a segédjegyzőnek nem rendelnek a korábbi intézkedések sem lakást és nem kap lakásbért most sem. Ebben látom én a törvényjavaslat óriási hibáját; ezt nagy sérelemnek tartom, mert ha a főjegyzők és a rendes 1 jegyzők fizetését ki keUett egészíteni a lakbér mellett is, akkor ugy tartottam volna helyesnek és igazságosnak, hogy a segédjegyzők fizetésének kiegészítése is lakbér megadása meUett történjék. Ebben a tekintetben módosítást fogok benyújtani és kérem a t. házat arra, hogy ha már belement a jegyzők fizetésének rendezésébe, ha erre megvan az államháztartásban a kellő fedezet, akkor részesítsék a sedégjegyzőket is lakbérilletményben, mert ha ő náluk van szüksége a fizetésfelemelésnek, akkor elsősorban arra van szüksége, hogy lakbérhez jussanak. (Igaz.

1 Ugy van!) Ha nem is kap valami fényes összeget, de lakbére legyen. A törvényjavaslatot ugy elvi okokból, mint ezen hiányossága miatt el nem fogadom. Elnök : Ki következik ? Szász Pál jegyző': Hajós Ferencz: HajÓS Ferencz: T. ház! Az előadó ur beható és alapos fejtegetése után (Halljuk I) nekem tulaj donképen nagyon kevés szavam van ezen törvényjavaslathoz ; de érzem azt a kötelességet, hogy a belügyminister urnak kifejezzem köszönetemet azért, hogy ezt a törvényjavaslatot idehozta és megadta a lehetőségét annak, hogy a hazafias és hivatása magaslatán álló jegyzői kar régi óhajtása legalább részben valóra váljék. (Helyeslés.) örömömnek adok kifejezést azért is, hogy az ellenzék részéről is történt felszólalás, bár Szabó István igen t. képviselőtársamnak felfogását mindenben magamévá teszem. Mert akinek megvan az érzéke a reális élet követelményei iránt, aki ismeri az ország haladásának nemzeti irányban való fejlődésének rugóit, aki az élet mindennapi küzdelmei között meg tudja tartani az objektivitást és igazságos tud maradni, annak feltétlenül rokonszenveznie kell a j egyzői karral ( Ugy van I Helyeslés.) és a magyar jegyzői kar helyzetének javítására irányuló minden törekvéssel. (Helyeslés.) A közigazgatás a mindennapi élettel, a mindennapi emberi tevékenységgel szoros összefüggésben álló szervezett ténykedés ezé Íj a az, hogy irányítsa, megvilágítsa és egyengesse azt az utat, mely az állampolgárt a kultúra, a gazdasági haladás és a népjólét felé vezeti, hogy az állampolgár kötelességének hazája és társadalma iránt megfelelhessen. (Élénk helyeslés.) Ezt a czélját, ezt a törekvését egységes alapon, elvi alapon működő közegei által oldja meg. Ezen közreműködésében a közigazgatás különösen a vidéken állítja első csatasorba a közigazgatásra hivatott tényezőit, akik között a legexponáltabb helyeztük a jegyzőknek van. (ügy van ! Ugy van !) A községi élet rohamos fejlődésében a jegyző a leghatalmasabb lendítő kerék. A jegyző ma a községi életnek nemcsak első hivatott tényezője, hanem a vidéki társadalmi életnek hatalmas faktora. (Ugy van!) A jegyző nemcsak a közigazgatás szekerét húzza a község úttalan utjain, hanem hova-tovább kénytelen lesz átvenni azt a szerepet is, amelyet régente a vidéki uraságok töltöttek be. A jegyző ma már nem az az alak, akit a régi népszínművek figurájaként szerettek feltüntetni; hanem müveit-