Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-475

475. országos ülés 1913 november 13-án, csütörtökön. 55 ségénél, készültségénél és intelligencziájánál fogva a magyar középosztály számottevő tényezőjévé küzdötte fel magát. (Ugy van! Ugy van!) Mindenütt ott látjuk a jegyzőt, ahol az életből kiváltott eszméket valóra kell váltani. (Ugy van !) A jegyző nélkülözhetetlen tevékenysége ott talál már bennünket a bölcsőnél és elkísér bennünket a sirig és mig mi ezt az utat megtesszzük, őrködik az állampolgárok jogai fölött, figyelmezteti az állampolgárokat kötelességeikre, ápolja gyámolítja, támogatja őket mindennapi küzdelmeikben, és igazán azt hiszem, nem túlzok, ha azt mondom, hogy az állampolgárok nagy többségének ép olyan szüksége van a jegyzőre, mint a mindennapi kenyérié. (Ugy van! Ugy van !) Ezeknek a közalkalmazottaknak helyzetét a jelen állapotban tovább meghagyni nem lehetett, mert valóságos sinylődés, tengődés volt nekik eddig az élet. Hála és köszönet a belügyminister urnak, (Élénk éljenzés.) hogy közigazgatásunk ezen égető sebét felfedezte és annak orvoslásáról gondoskodik. Kétségtelen dolog, hogy a javaslat elment a méltányosság legszélsőbb határáig. Ezt a határt pedig az ország teherviselő képessége állapítja meg és szabja meg. (Ugy van ! Ugy van !) Hogy ez igy van, igazolja magában véve az a körülmény, hogy a jegyzők hálával és köszönettel fogadták ezt a törvényjavaslatot. De kétségtelen az is, és ha igazságosak akarunk lenni, meg kell állapitanunk, hogy ez a javaslat nem oldotta meg a jegyzőknek minden jogos és méltányos igényét és én bátor vagyok ez alkalommal a belügyminister ur szíves figyelmét felhívni a jegyzők országos gyűlésének arra a határozatára, amely a jegyzők családi pótlékára, korpótlékára, lakásügyük rendezésére és a segédjegyzők korpótlékára vonatkozik. Arra kérem a mélyen t. belügyminister urat, hogy ha a mostani pénzügyi viszonyok között nem is teljesítheti ezeket a kívánságokat, majd ha a j)énzügyi viszonyok megjavultak, vagy későbben^ azonban akkor, ha a községi szervezési reform keresztülvitetik, szíveskedjék majd ezen jogos és méltányos kívánságokat teljesíteni. (Elénk helyeslés.) Ezen reménytől áthatva és ezen remény teljesülésében bízva, elfogadom a törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés és éljenzés. A szónokot üdvözlik.) Szász Pál jegyző : Cserny Károly. Cserny Károly : T. ház ! Teljesen egyetértek mindazzal, amit az előttem szólott t. képviselőtársam kifejezésre juttatott és ennek következtében nem is tartanám szükségesnek, hogy rövid néhány perezre igénybe vegyem a t. ház szives türelmét, ha előzetesen a jegyzőknek kerületemben működő érdekképviselete nem kért volna fel, hogy előterjesztendő kívánságaikat itt tolmácsoljam. Minthogy erre Ígéretet tettem, nem akarok ezzel az ígérettel szemben mulasztást elkövetni. A jegyzőknek egyik konkrét kérelme — ami az előttem fekvő iratokban kifejezésre jut — az, hogy a fizetésrendezési törvényjavaslat visszamenőleg a folyó év elejétől kezdődő érvénynyel léptettessék életbe. Ez az egyik, amit pártolni szerencsém van. A másik kivánságot én is olyannak tekintem, amely csak valamikor a jövőben lesz teljesíthető, amikor az állami pénzviszonyok megjavulnak; méltányossága elől azonban alig lehet elzárkózni. Ez a családi pótlék intézménye. Tulaj donképen Szabó István képviselő ur és az előttem szóló is kimerítették azokat az argumentumokat, melyeket emellett fel lehet hozni és én bátor vagyok ajánlani a mélyen t. kormánynak, hogy majd jövőre, mikor a pénzügyi helyzet ezt megengedi, ezt a kivánságot is honorálni szíveskedjék. A törvényjavaslatot egyébként a legnagyobb köszönettel elfogadom. (Helyeslés.) Elnök : Szólásra senki sincs feljegyezve. Kérdem, kivan-e valaki szólani ? (Nem!) Ha senki nem kivan szólni, a vitát bezárom. A belügyminister ur kivan szólni. Sándor János belügyminister: T. ház! Az elhangzott felszólalások után nyitott ajtókat törnék be, ha a ház tagjainak türelmét hosszasabban igénybe véve, bővebb fejtegetésekbe bocsátkoznám a jegyzői állás fontossága felől. (Helyeslés. Halljuk! Halljuk!) Hiszen az előttem felszólalt t. képviselőtársaim beszédeiben mindenütt megcsendült a meleg elismerésnek, a méltánylásnak az a hangja, amely nélkül nem szólhatunk a községi és körjegyzőkről, akik az ország perifériáin, ahol oly nehezek a viszonyok, hogy azokról nekünk idebenn a nagy központokban talán fogalmunk sincs, (Igaz ! Ugy van !) emberfeletti erővel igyekeznek azon, hogy érvényt szerezzenek törvényeinknek, rendeleteinknek. (Helyeslés.) En hálás köszönetet mondok az előadó urnak és az összes felszólalóknak, különösen Hajós Ferencz t. képviselőtársamnak, azokért a meleg szavakért, amelyekkel ezen buzgó, lelkes hivatalnokok működését méltányolni szíveskedtek. (Helyeslés.) Visszhangra találnak ezek a szavak nálam is, mert én a körjegyzői állás fontosságát, az általuk teljesített nagy munkát nem elméletekből, nem messziről jövő hiradásokból, hanem közvetlen tapasztalatból ismerem (Helyeslés.) és tanúságot tehetek arról, hogy ez a munka valóban nagy, érdemes és méltó az állam teljes elismerésére. (Helyeslés.) Az előadó ur idézte más alkalommal tett azon kijelentésemet, hogy hiába építjük fel közigazgatási épületünket még oly modernül; hiába gondoskodunk arról, hogy törvényeink modern szellemben legyenek megalkotva ; hiába gondoskodunk arról, hogy a felmerülő közszükségleteket mindenkor megfelelő rendeletekkel igyekezzünk kielégíteni : minden csak írott malaszt maradna, ha nem volna odalenn a községben, a perifériákon mindenütt egy lelkes, buzgó ember, aki kötelességtudással, hozzáértéssel igyekszik ezeknek a törvényeknek, ezeknek a rendeleteknek érvényt szerezni. (Ugy van! Helyeslés.) Nemcsak a szorosan vett belügyi közigazgatás, de az állami igazgatás minden ágazata, sőt maga az igazságszolgáltatás