Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-475

52 475. országos ülés 1913 november 13-án, csütörtökön. töndijszerű díjazásban részesül, tekintettel a túljirodukczióra, amely más pályákon mutatkozik, tömegesen fog a jegyzői pályára jelentkezni. (Igaz ! ügy van!) Bátor vagyok még a családi pótlékra is kitérni. Szó volt eleinte arról,. hogy ugy, mint az 1904. évi törvény tette, állapítsunk meg hat, egyenkint nem kétszáz koronás, hanem 100—100 koronás ötödéves pótlékokat és a fenmaradó összeg fordittassék család pótlékra. Ettől azonban eltekintettek, mivel épen a korpótlékban a jegyzőknek legnagyobb része fog részesedni, mig a családi pótlékban csak a családos jegyzők; és épen a legidősebb jegyzők, akiket már nem terhel a gyermeknevelés gondja, esnének el a korpótléktól, már pedig ezeknek érdeke, hogy 3200 koronával, tehát a fizetés maximumával lejthessenek annak idején nyugdíjba. A jegyzői egyesület foglalkozott ezzel a tör- i vény javaslattal s a legnagyobb megnyugvással és, a hálaérzet kifejezésével fogadta ezt a törvényjavaslatot, mert az általok benyújtott memorandum csak 400 korona kezdőfizetéssel két többet és 200 koronával többet a maximális fizetésnél, a segéd jegyzőknél pedig a kezdőfizetésnél 200 koronával, a maximális fizetésnél pedig ugyanannyit mint amennyit a törvényjavaslat kontemplált. Sajnálattal kell tapasztalnunk, hogy ennek . a törvényjavaslatnak a tárgyalásánál az ellenzék ismét távollétével tündököl. (Igaz! ügy van !) Nem mondom, ha valami országosan fontos politikai törvényjavaslatról van szó s ők taktikájukat ugy szabják meg, hogy részint bejönnek, részint távol maradnak : ez elvégre taktika dolga, érthetetlen ugyan, de az ő szempontúkból menthető, de hogy ilyen törvényjavaslat tárgyalásánál, amely semmiféle pártpolitikát nem érint, mert hiszen a jegyzőknek ügye minden pártpolitikán felül áll, (Igaz! ügy van! Elénk helyeslés.) hogy most elmaradnak, a helyett, hogy itt ellenőrző kötelességüket teljesítenék és hozzászólásukkal igyekeznének ezt a javaslatot javítani, ez teljesen elitélendő és érthetetlen dolog. (Igaz! ügy van !) De én azt hiszem, hogy a jegyzők ad no tani veszik ezt és majd annak" idején az ilyen politikai szélhámoskodásokért meg fognak nekik fizetni. (Helyeslés.) Sándor János belügymínister ur, mint a belügyi tárcza tavalyi költségvetésének előadója, klasszikusan szép kijelentést tett a jegyzőkre vonatkozólag ; azt mondotta ugyanis, hogy hiába építjük ki közigazgatási szervezetünk épületét felülről még oly díszesen, még oky jól is : ha nincs meg ott, ahova a törvények és rendeletek erejének hatnia kell, az a megbízható s ügybuzgó végrehajtó, aki azokat az életbe átvigye, akkor törvényeink nem fognak érvényesülni és azoknak intencziója megvalósulni. (Helyeslés.) Ez arany igazság s mivel én ebben a törvényjavaslatban azt látom, hogy ez a javaslat, ha törvényerőre emelkedik, ugy a megbízhatóságot, mint az ügybuzgóságot a 'jegyzőknél nemcsak'fokozni fogja, de remélhetőleg az egész vonalon bizonyos megelégedést füg teremteni, amely megelégedésnek az lesz azután a folyománya, hogy a jegyzők azokat a teendőket, amelyeket ugy a törvények végrehajtása körül mint a társadalmi téren is a nemzet tőlük joggal elvár, fokozódott buzgalommal fogják teljesíteni : bátor vagyok ezt a törvényjavaslatot elfogadásra ajánlani. (Élénk helyeslés. Szánokot üdvözlik.) Elnök : Szólásra ki következik ? Szász Pál jegyző: Szabó István (nagyatádi). Szabó István (nagyatádi) : T, ház ! (Halljuk I Halljuk !) A jegj'zők fizetésének rendezéséhez kívánok hozzászólni. Nem épen a jegyzőkfizetésének rendezése ellen, hanem a törvényjavaslat egyes intézkedései ellen és általánosságban magára a fizetések felemelésére kívánok néhány megjegyzést tenni. A t. előadó ur azt mondta, hogy Ígérték régebben is a jegyzők fizetésemelését, de a koalicziós kormány nem tartotta kötelességének, hogy beváltsa szavát. Nem vagyok hivatva, hogy a koalicziós kormányt védjem, annál kevésbbé, mert akkoriban sem voltam a kormányzó pártok egyikének sem tagja, de eszembe jut Wekerle Sándor akkori ministerelnök egy kijelentése, amely itt e házban hangzott el, az nevezetesen, hogy államháztartásunk megköveteli, hogy a folytonos fizetésemeléseknek határt szabjunk, mert államháztartásunk nem bírja ki az örökké, soha nem szűnő fizetésemeléseket. Ezt Wekerle akkori ministerelnök úrtól hallottam és valószínűleg ez volt a koalicziós kormány kiinduló pontja, hogy takarékoskodnia kell az államnak. Már most a jelenlegi kormány más álláspontra helyezkedett. Nem tudom, találunk-e hamarosan olyan esztendőt, mint ez az év és az elmúlt év. hogy annyi és akkora fizetésemelések történtek volna Magyarországon, mint ezalatt a kormány alatt. Már most én a t. kormányra bizom annak megítélését, hogy kibirja-e az ország a soha nem szűnő fizetésemeléseket és nem volna-e kívánatos ennek valahára véget vetni és határt szabni. A t. kormányra bizom, de én laikus létemre ugy gondolom, hogy a mostani gazdasági viszonyok épen nem alkalmasak e rendszer folytatására, amikor az ország súlyos csapások alatt nyög, amikor a katonai kiadásoknak nem tud a kormány gátat vetni és ezek óriási sulylyal nehezednek. a nemzet adózó polgáraira, amikor pang a gazdasági élet, amikor nem lehet értékesíteni semmit, amikor nincs pénze ..a népnek a megélhetésre. Ilyenkor nagyon kell vigyáznia a kormánynak arra, hogy ne fizetésemelésekre gondoljon folyton, hanem lépést tartson a nemzet teherviselő képességével. T. képviselőház! Amint jeleztem, nem a jegyzők fizetésemelése ellen beszélek, mert, mint községi bírónak, volt módomban közvetlen közelről a községi jegyzők munkásságát látni, abban résztvenni és tapasztalni azt, hogy ha van tisztviselő Magyarországon, aki megdolgozik fizetéséért, akkor az a jegyző. Tapasztalatból tudom, hogy