Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-475

i7o. országos úlés Í9Í3 nbv< azonban a községi pénztár üres volt, hónapokig várhattak rá és koplalhattak. 1904-ben a mostani ministerelnök ur, mint belügyminister volt az első, aki a jegyzők sorsán segítvén, megalkotta az 1904 : XI. t.-czikket, mely­nek alapján a jegyzők alapfizetése 1600 K, fizeté­sük maximuma pedig 2000 K volt. Amint ama tör­vény indokolása is megmondta, ez csak kezdemé­nyező lépés volt, mert hisz ebből a fizetésből falun, családos ember meg nem élhet és a jegyzők joggal elvárhatták, hogy rövid időn belül, egy-két év múlva segitve legyen ismét a sorsukon. Jött aztán az úgynevezett nires nemzeti ellenállás, amidőn a jegyzők legnagyobb része (Halljuk ! Halljuk !) . . Elnök : Csendet kérek képviselő urak ! Vermes Zoltán : ... részint fenyegetések­kel, részint Ígérgetésekkel be lett vonva ebbe a küzdelembe. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Amidőn aztán a koaliczió jutott kormányra, annak kisebb gondja is nagyobb volt annál, minthogy Ígéreteit beváltsa, s a jegyzők sorsán segítsen. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Most körülbelül 10 évre reá, ismét gróf Tisza Istvánnak (Éljenzés.) és az akkori belügyi államtitkárnak, Sándor János­nak, kellett jönniök, hogy a jegyzők sorsán ismét javítva legyen. Az 1904. évi XI. t.-cz. — mint már kiemel­tem — az alapfizetést a jegyzők részére 1600 koro­nában és négy 100 koronás ötödévi pótlékban álla­pította meg, ugy hogy a jegyző fizetése 2000 koro­náig emelkedhetett. A segédjegyzőknek fizetése pedig egyszersmindenkorra 1000 koronában volt megszabva. így a legutóbbi statisztikai adatok szerint a községek 8,700.000 koronával járultak a jegyzői fizetésekhez, az állam pedig körülbelül 4,600.000 koronával. A most tárgyalás alatt levő törvényjavaslat alapján az állam ismét 4 millióval járul hozzá a jegyzők javadalmazásához, tehát ezentúl egyik felében a községek, másik felében pedig az állam fogja viselni a jegyzői fizetések terhét. E javaslat szerint a jegyzők alapfizetése 2000 korona és hat 200 koronás ötödéves pótlékkal a fizetésének maximumához, vagyis 3200 koronás fizetéshez juthat a jegyző 30 évi szolgálat után. A segéd­jegyző fizetése pedig 1400 korona és szintén hat 100 koronás ötödéves pótlékkal 2000 koronás fizetést érhet el. Ennek a törvényjavaslatnak a révén a jegyzők sokkal jobb szituáczióba kerülnek, mint az ugyan­azon helyeken működő más köztisztviselők, pl. a néptanítók vagy lelkészek. Ezeknek alapfizetése csak 1200 korona és az államiak 34 évi, a hit­felekezetiek ellenben 37 évi szolgálat után jut­hatnak a 3200 koronás maximális fizetéshez. A lelkészek alapfizetése pedig 1600 korona és bár­milyen hosszú ideig szolgálnak is, nem juthatnak a 3000 koronás maximális fizetésnél magasabb fizetéshez. Ezenkívül az is előnye ennek a törvényja­vaslatnak, hogy továbbra is meghagyja a jegy­zőknek a magánmunkálatokat. Elvégre ha a tör­ember l$-án, csütörtökön. 5Í vényhatóságoknak, a fővárosnak, sőt egyes ál­lami hivataloknak is megvan a joguk arra, hogy a tisztviselőknek vagy hivatalnokoknak megen­gedik a hivatalos órákon kivül való mellékfog­lalkozások űzését is, méltánytalan volna ezt a jogot a jegyzőktől megtagadni. (Helyeslés.) Kü­lönben ez nemcsak a jegyzőknek, hanem a köz­ségi lakosoknak is érdeke, (Élénk helyeslés. Hall­juk ! Halljuk!) mert igy elérhető az, hogy az a községi lakos bármilyen ügyes - bajos dolgában nem kénytelen valamely városban ügyvédet fo­gadni, mert ott helyben van a jegyző, aki legjob­ban ismeri az ő vagyoni, családi és általában élet­viszonyait (Ugy van! Ugy van !) és aki mérsé­kelt skálaszerinti díjazás ellenében elvégzi ezeket a magánmunkálatokat is. Megengedi ez a törvényjavaslat ezentúl is, hogy oly jegyzőknek, akik községük fejlesztése terén, vagy társadalmi téren érdemeket szereztek, működési pótlékok engedélyeztessenek, aminthogy a törvényhatóságoknak elvégre autonomikus jo­guk, (Ugy van ! Ugy van !) hogy az illető jegyzők részére ilyen működési pótlékokat is megállapít' hassanak. (Élénk helyeslés.) E pótlékok azonban korpótlék tekintetében nem jönnek számításba. Előnye még e törvényjavaslatnak a helyet­tesítésre vonatkozó intézkedése. Mert eddig azok­nak a jegyzőknek, akik helyettesi minőségben mű­ködtek, csak abban az esetben számíttatott be ez az idő a korpótlékok tekintetében, ha már előző­leg egy másik községnél mint véglegesen megválasz­tott jegyzők működtek. A javaslat szerint ellen­ben, ha az illetőnek megvan a kellő kvalifikácziója, akkor bár előbb nem is működött, ha mint helyettes jegyző működik, — amely működés sokszor évekig is eltarthat, pl. fegyelmi ügyek, vagy betegség esetén (Ugy van! Ugy van!) — a helyettesítési idő annak első pillanatától kezdve a korpótlék tekintetében beszámittatik. (Élénk helyeslés.) A segédjegyzőség tekintetében az az előnye ennek a törvényjavaslatnak, hogy mig eddig ha egy körjegyzőségnél vagy jegyzőségnél több segéd­jegyző működött, (Halljuk! Halljuk!) rendszerint csak egy juthatott az állami kiegészítéshez, addig most e javaslat értelmében valamennyi egy jegyző­ségnél szolgáló kvalifikált segédjegyző az állami javadalmazáshoz és a korpótlék élvezetéhez juthat. (Élénk helyeslés,) A javaslat igen üdvös intézkedése a jegyző­gyakornoki intézményre vonatkozik. Jegyző-gya­kornokok azok, akik már megszerezték a jegyzői tanfolyamra a képesítést, t. i. elvégezték a nyolcz középiskolai osztályt. Ha valamely körjegyzőség­nél a segéd jegyzői állásokra kiirt pályázat ered­ménytelen marad, akkor az illető körjegyzőnek ma joga van jegyzőgyakornokokat alkalmazni és az illető jegyzőgyakornoknak folyósítják az 1400 koronás alapfizetést, ami által eléretik az, hogy most mindinkább gyéren jelentkeztek a jegyzői pályára, mig ezentúl épen a szorgalmasabb, hasz­navehetőbb és intelligensebb elem, annak folytán, hogy ezalatt az egy évi praxis alatt mintegy ösz­7*

Next

/
Thumbnails
Contents