Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.
Ülésnapok - 1910-474
46 í7í. országos ülés 1913 november lS-én, szerdán. másodfokú hatóság a városi tanács lesz jogosítva működni. Fiúméra nézve azonban — amely állítólag külön jogokat élvez — kivételt tettek. A törvény életbeléptetésére vonatkozó ministeri rendeletben egyszerűen megállapittatott, hogy a másodfokú hatóság teendői a kormányzói tanácsra vannak ruházva, igy Fiúménak még azon joga sem adatott meg, amelyet az ország valamennyi városa élvez. A határrendőrségnek a városi képviselőtestület hozzájárulása nélkül történt életbeléptetése sérti a város autonóm jogait, amenrryiben a városi rendőrség hatáskörébe befolyik és annak intézkedési körét megcsorbitotta. A városi rendőrség szervezését a statútum 9. §-a a városra ruházza ; a városi rendőrség pedig nem a ministeri rendeletnek, hanem a provizóriumra vonatkozó egyezményének egyik feltétele, amely egyezmény a képviselőház által elfogadva és 0 felsége a király által szentesítve lett. Épen ezért a városi statútum a következő bevezetést tartalmazza : (Olvassa) : »Mindaddig, amig Fiume szabad város, kikötője és kerületének —mely terület Mária Terézia 1779-ik évben kelt diplomája és az 1807:IV., 1848: XXVII. t.-cz., valamint az 1868 : XXX. t.-cz. 66. §-a alapján a magyar koronához csatolt külön testet képez, — beligazgatási viszonyai törvény által véglegesen rendeztetni nem fognak, a jelen statútum határozatai lesznek érvényesek.« Azonkivül a statútum 127. §-a világosan előírja, hogy (olvassa): »A jelen statútum csak Fiume szabad város és kerülete képviselőtestületének közreműködésével alakittathatik át, vagy módosittathatik«. Ebből az következik, hogy a statútum határozmányait egyoldalulag módosítani nem lehet, mert a statútum nem egyszerű ministeri rendelet, hanem kiegyezés eredménye. Ha a kormánynak joga volna a provizóriumra vonatkozó kiegyezést a törvényhozás által megszavazott törvények által hatályon kívül helyezni, a provizórium ügye 48 órán belül meg lenne oldható. Ezen érvekből kifolyólag, mindazon uj törvények, amelyek szükségszerüleg a statútum módosításával járnak, Fiúméban csak a városi képviselőtestület közreműködésével létesíthetők. Hajós Kálmán : Hohó ! Nagyon szép dolog! VÍ0 Antal : Az urak tiltakozni fognak, esetleg mosolyognak ; igazuk is van. Nagyon kevés kell ahhoz, hogy megértsék, hogy ez a provizórium nem egyéb, mint egy nagy hazugság. Egy zseniális találmány, amely arra szolgált, hogy a horvátokat lóvá tartsuk. Ezen egyezmény elfogadásával a horvátok, ha nem is jogilag, de tényleg lemondtak Fiúméról. De ez a provizórium a fiumeiek félrevezetésére is szolgált. A fiumeiek, amidőn, hála a provizóriumnak, a statútum birtokába jutottak, azon tudatban, hogy azt csak közreműködésükkel lehet módosítani, azon illúzióban éltek, hogy ők és az ország többi városaitól különböző valakik. Jogilag igy is van, de a praxisban, sajnos, ez a különbség nem létezik. Épen azért én minden, csak entuziasta nem lehetek ilyen közjogi konfliktusok fölött, ametyből mi fiumeiek semmiféle praktikus eredményt nem rehmélhetünk. Különféle okoknál fogva nagyon is czélszerü volna az összes függőben levő kérdéseket megoldani és megszüntetni azt az áldatlan viszálykodás^ amely a kormány és Fiume városa között fennáll s amely mig egyrészről olyan erőket emészt fel, melyek más, sokkal hasznosabb czélokra volnának fordíthatók, addig másrészről lazítja azt a benső kapcsolatot, amely minket jóban-rosszban egybefüzött. Az én nézetem és meggyőződésem szerint Fiume jövője és az olaszság exiszten:ziája szorosan össze van kapcsolva Magyarországgal (Igaz l Ügy van !) és azt tartom, hogy mindenkinek hazafiúi kötelessége az ellentétek elsimításához hozzájárulni s egyszersmindenkorra lehetetlenné tenni a hasonló konfliktusokat. És azt hiszem, nem tévedek, hogy jelenleg, különösen a fiumeiek részéről, megvan a hajlandóság arra nézve, hogy egy tisztességes megegyezés kötessék meg. (Helyeslés.) Hogy azonban ez tényleg megtörténhessék, ahhoz szükséges, hogy <a kormány is belássa, hogy a fiumei olaszság fentartása a magyar érdekeknek is megfelel. Az a törekvés, hogy Fiúméban minden téren kifejezetten csak magyar politikát kövessenek, határozottan téves. (Ellenmondások a jobboldalon.) Ezáltal esetleg tönkre lehet tenni a fiumei olasz elemet, de ne méltóztassanak elfelejteni, hogy amikor ez az elem ugy, mint a többi partvidéki városokban, Fiúméban is meg fog szűnni, Fiume többé nem magyar, hanem horvát város lesz. (Zaj.) Ezeket előrebocsátva, bátor Vagyok a belügyminister ur ő nagyméltóságához a következő interpellácziót benyújtani (olvassa) : »Hajlandó-e a belügyminister ur ő nagyméltósága azon törvénytelen állapotoknak, amelyek a városi autonómia felfüggesztéséből és a kormányzónak teljhatalommal való felruházásából származnak, véget vetni és ezáltal a magyar törvényekben nem gyökeredző kormánybiztosi intézményt beszüntetvén, a közösen óhajtott rendes viszonyokat helyreállitank. Elnök: A ministerelnök ur kíván szólni. (Halljuk ! Halljuk !) Gr. Tisza István ministerelnök: T. ház t Méltóztassanak nekem megengedni, hogy az interpelláczióra azonnal, még pedig én feleljek, nemcsak azért, mert a belügyminister ur távolléte folytán ő nem volna abban a helyzetben, hogy a választ megadja, hanem azért is, mert hiszen tulajdonképen mindaz, ami Fiúméra vonatkozik, nemcsak a belügyminister urnak, de a ministerelnöknek is hatáskörébe tartozik (Ugy van ! Ugy van!) s igy némileg közvetlenül kompetensnek érezhetem magamat a válasz megadására. (Halljuk ! Halljuk ! a közéfen.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak. Gr. Tisza István ministerelnök: Bocsánatot kérek, nagyon be vagyok rekedve.
