Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-488

520 4-88. országos ülés 1913 deczember 19-én, pénteken. dásokat tartja szem előtt, amelyek a két kormány között e tekintetben létrejöttek. Ez a nyilatkozat mindenesetre megnyugtató azért, mert hiszen a magyar kormány ismételten tett nyilatkozatot — már a múlt kormány is, de a jelenlegi kormány is — a közgazdasági bizottság tárgyalásai folyamán, azonkívül különféle érdekképviseleti testületek előtt, hogy ő e megállapodásokat, amelyek erre vonatkozólag a múltban történtek, magára nézve szintén kötelezőnek elfogadja. Azt hiszem, ezeknek a megállapodásoknak fentartása a kormányra nézve nem is jái nehézségekkel, mert hiszen minden indok, amely ezeket az állatbehozatali tilalmakat létesitette a múltban, a jelenben is teljes mértékben fennáll. Az állatértékesitési viszonyok, nagyon jól tudjuk, ma olyanok, hogy az állatokat egyáltalán, talán a fejőstehenek kivételével, csak oly alacsony áron lehet értékesíteni, hogy az az előállítási költségeket alig fedezi. Ha tehát most állatkinálatunkat még egy külföldi élőállatbehozatal utján emeljük, akkor ezek az árak, amelyek ma igazán nagyon alacsonyak, még inkább leszoríttatnának, minek következménye az volna, hogy a mi szépen fellendült állattenyésztésünk fejlődésének az alapja, az értékesítés, megszűnvén, nem volna érdemes állatokat tenyészteni, de azonfelül kárbaveszetteknek mutatkoznának mindazok a nagy áldozatok is, amelyeket ugy a magánosok, mint az állam is állattenyésztésünk emelésére, állatállományunk javítására ez ideig meghoztak. Ennél még sokkal fontosabb az állategészségügyi érdek, amely nem engedheti meg, hogy a Balkán rendezetlen állategészségügyi viszonyai közt nevelt és tartott állatok ide behozatván, a mi állattenyésztésünk értékesítését állandóan veszedelemnek tegyék ki. Hiszen jól tudjuk, hogy a Balkán állandó fészke különféle járványos betegségeknek, amelyek behurczolása az élőállatokkal nagyon könnyen megtörténhetik. Ha pedig ez megtörténik, akkor Németország és Ausztria a velünk fennálló állategészségügyi egyezmény alapján egyszerűen elzárhatják előlünk a határokat, amely határelzárás azután állat-értékesítésünk nehézségeit még nagyobb mértékben növeli. De végül, t. ház, szoktak az élőállat-behozatal mellett érvelni a fogyasztók érdekével is, hogy t. i. a balkáni állatbehozatal esetén a fogyasztók érdekei jobban volnának kielégítve, a hússal való ellátás olcsóbbá tétetnék, a hustáplálék a nagyközönség számára olcsóbb lenne. Csak körül kell nézni a mai körülmények közt, amikor igazán az állatárak oly alacsonyak. És mit látunk ? Azt, hogy a husiparosok egyáltalán nem csökkentették, a hus árát a fogyasztók számára. {Igaz ! Ugy van !) A husiparosok nagyon könnyen követik az állatárakat, amikor ezek emelkedőben vannak, de a csökkenő árakat a husiparosok egyáltalán nem követik, (ügy van!) Hiszen egyes vidéki városok hatósági mészárszékek felállításával kénytelenek a husiparosokat megfelelő konjunktúrákhoz való hozzásimulásra rászorítani, a húsárak megállapításával, ugy hogy meggyőződésem szerint az élőállatbehozatal által a fogyasztók érdeke sem volna semmiképen kielégítve, .(ügy van!) Nincs tehát semmi indoka annak, hogy az állatbehozatali tilalom egyáltalán a jövőben visszavonassék vagy gyengittessék. En nagyon jól tudom, hogy a kormány is ezen az állásponton van, de bátor voltam felszólalni azért, hogy azon nyugtalanságnál fogva, amelyet épen az emiitett osztrák merkantilista körök állandóan szitának e kereskedelmi szerződésekkel kapcsolatosan, a kormány itt a ház szine előtt, az ország színe előtt is megerősítse azt, hogy azokat a biztosításokat és azokat a megállapodásokat, amelyek a kereskedelmi szerződésekre nézve fennállottak, továbbra is érvényben tartani akarja. De méltóztassék megengedni, hogy ez alkalommal szóvá tegyem a szerb és a román határon folyó nagymértékű állatcsempészet kérdését is, amely ugyan szorosan nem függ össze ezzel a törvényjavaslattal, azonban mégis összefügg külkereskedelmi politikánkkal annyiban, hogy az állatbehozatali tilalmat épen az állategészségügyi érdekek védelmezése szempontjából statuáltuk, amely állategészségügyi érdekeket ez a román és szerb határon űzött állatcsempészés nagy mértékben veszélyezteti. Méltóztatik tudni, hogy Szerbiából és Komániából régi szokásjog alapján a határon u. n. legeltetési forgalom alapján lehetett állatokat kies behajtani. Ez a legeltetési engedély, ez a legeltetési forgalom a legnagyobb mértékű állatcsempészés forrása volt. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület az 1910. évben egy kiküldöttje által tanulmányoztatta ott az állatcsempészetet és olyan hallatlan visszaéléseket állapított meg aránylag rövid idő alatt, amelyekből példának okáért felhozom azt, hogy egyetlenegy községnek hat lakosa egy éven belül 21 ezernél több juhot csempészett be hamisított jarlatlevelek alapján Romániából. Ez a csempészet természetesen a járványos betegségek behurczolása és elterjesztése által a lehető legnagyobb veszedelmet hozza állatállományunkra. A gazdaközönség ismételten panaszkodott és a kormánynál küldöttség utján kérte ezeknek az állapotoknak a megszüntetését. Ennek következménye volt azután, hogy ezt a legeltetési forgalmat a kormány az 1907. óv őszétől kezdődőleg megszüntette és elrendelte a kötelező törzskönyvelési rendszer behozatalát olyanformán, hogy a határ mentén 35 kilométernyire fekvő községek állatállománya kötelezően törzskönyvelendő, hogy igy állandó felügyelet és figyelem allatt álljanak azok az állatok, amelyek a határon Romániába vihetők vagy Romániából hozzánk áthozhatok. A csempészett azonban e törzskönyvelési kényszer ellenére sem szűnt meg, mert hiszen az állatbehozatali tilalom következtében a csempészet ott még jövedelmezőbbé vált.