Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-488

488. országos ülés 1913 deczember 19-án, pénteken. 521 Hogy a csempészet milyen nagy károkat okozott, erre nézve bátor vagyok felemlíteni, hogy 1910-ben a száj- és körömfájást a Szerbiából becsempészett beteg állatok hozták be az országba. Ha ezt a csempészést nem tudjuk szűkebb korlátok közé szorítani, egész bizonyos, hogy az állatjárványoknak állandó fészkét tűrjük saját magunk ott a határon. Mert ne méltóztassék azt gondolni, hogy a fertőzés csak a határmenti községek állataira terjedhet ki. Méltóztassék elgondolni azt, hogy az erdélyi megyékben, de Krassó-Szörény vármegyében is, igen nagy mennyiségű igásállatot nevelnek, ezeket behozzák az ország belsejébe, aminek következménye az, hogy az ott fellépett fertőzés által az egész ország állatállománya megfertőzhető. Erre vonatkozólag azt hozhatom fel, hogy a legutolsó Földmivelésügyi Értesítőben foglalt állategészségügyi tudósitás szerint jelenleg is 22 vármegyének 547 községében és 5 törvényhatósági városban 2411 udvar van száj-és körömfájással fertőztetve. A csempészetnek főoka a határvédelem elégtelensége, ezenkivül pedig a törzskönyvezés keresztülvitelének és az ellenőrzésnek a hiányossága. A határ őrzésére az én adataim szerint — lehet, hogy tévedek, hogy azóta a szám a háborús idők következtében megszaporittatott —de az én adataim szerint a határ őrzésére 61 csendőrőrs, azonkívül hatvannégy pénzügyőri szakasz van az országos határvonalakon elhelyezve. Ezeknek összes legénységi állománya mintegy 600 körül van, holott Romániában a határ őrzése állandóan 2000 katona által történik, sok helyütt háromszoros őrségnek berendezésével. Hiszen nem lehet tagadni, hogy a határ őrzése ott azon a hegyes vidéken a terepviszonyoknál fogva is nagyon nehéz, a csempészek pedig rendkívül óvatosak és rendkívül kitanultak. Azonkívül áll az is, hogy a csendőrségnek a közbiztonság tekintetében, a pénzügyőrségnek pedig az egyéb jövedéki kihágások ellenőrzése tekintetéből más feladata is van, mint a határnak az állatcsempészet szempontjából való ellenőrzése és épen azért meggyőződésem az, hogy pusztán a határőrzés intenzivebbé tételével az állatcsempészetet megszüntetni, de sőt jelentékenyen csökkenteni sem fog lehetni. Erre egyetlenegy mód van, amely az állatcsempészetet legnagyobb részben megszüntetni képes lehet és illetőleg annak csökkentését eredményezheti és ez a kötelező törzskönyvezésnek intenzív keresztülvitele és a törzskönyvezés keresztülvitelének megfelelő ellenőrzése. Mert a törzskönyvezés legnagyobbrészt tudatlan, sokszor irni és olvasni nem tudó egyénekre van bízva, az ellenőrzése pedig egyáltalában semmiféleképen nem történik, már csak azon nagy nehézségek miatt is, amelyek az egyes községek között való távolságok következtében azokon a helyeken a határ mentén előállanak. A kötelező törzskönyvezés keresztülvitele és annak ellenőrzése csakis ugy tehető tökéletessé, ha ezt megfelelő állami közegek teljesíthetik. Nem gondolok itt uj hivaKÉPVH. NAPLÓ. 1910 1915. XX, KÖTET. talok létesítésére, hanem gondolok a határrendőr ség felhasználására, esetleg a határrendőrségnek ott azon a vidéken való megszaporitására is. Annál könnyebben lehetséges ez, mert hiszen .a határrendőrségnek ma is kötelességei közé tartozik ez, azonkívül a határrendőrség vezetői és főbb tisztviselői jogvégzett emberek, akikre tehát az állatcsempészettel kapcsolatos bizonyos közigazgatási bírósági hatáskör is ruházható volna, hogy így azután azok az eljárások, amelyek a csempészet miatt megindittatnak, gyors elintézést is nyerjenek, mert ezekben az esetekben nagyon sok függ az eljárás gyorsaságától. Jól tudom azt, hogy nem mondottam a kormány szempontjából az itt előadottakkal semmiféle uj dolgot. Tudom, hogy a kormány ismeri ezeket a viszonyokat, amelyek ma az áUatcsempészet szempontjából a román és a szerb határon fennállnak, de tekintettel arra a körülményre, hogy az az állatcsempészet állandó fészkét, elterjesztő okát képezheti és képezi az állatbetegségeknek, kötelességemnek tartottam a kormány figyelmét itt a házban is erre a kérdésre felhivni, mert hogyha mi a kereskedelmi szerződésekben épen egészségügyi érdekek miatt az állatbehozatali tilalmat fentartani szükségesnek tartjuk, akkor meggyőződésem szerint szükséges az is, hogy az állatcsempészetet, amely által ezek az állatbetegségek behurczoltatnak, szintén megfelelő korlátozások közé szorítsuk. (Helyeslés.) Ezek után, amint beszédem elején is kijelentettem, a törvényjavaslatot elfogadom. Elnök : A földmivelésügyi minister ur kíván szólni ! (Halljuk ! Halljuk !) B. Ghillányi Imre földmivelésügyi minister: T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk !) Méltóztassék megengedni, hogy miután az itteni törvényjavaslat ugyanaz, mint a múlt évi felhatalmazási törvény, jelen felszólalásomban csupán Szilassy Zoltán t. képviselőtársam beszédével foglalkozzam. T. barátom élénk szavakkal ecsetelte azon veszedelmet, amely állattenyésztésünket az esetleges balkáni élőállat-behozatal révén fenyegetheti. Megnyugtathatom t. képviselőtársamat arról, hogy a kormány szigorúan ragaszkodik az előző kormány azon álláspontjához, amely tudtommal azonos a gazdaközönség óhajával, (Helyeslés.) hogy t. i. az élőállat-behozatali tilalom felfüggesztéséről ezidőszerint szó sem lehet. (Helyeslés.) Teljes tudatában van a kormány annak, hogy a mostani hanyatló sertés- és szarvasmarhaárak mellett az állattenyésztés védelemre szorul és hogy nemcsak vámpolitikai téren kívánja a kormány ezt a védelmet biztosítani, hanem, amint t. barátom igen jól tudja, a legújabb kormányrendeletekben a sertésorbáncz és sertésvész zárlatainál oly tetemes könnyítések rendeltettek el, amelyek ép ugy a gazdaközönség, mint a husiparosok által a legnagyobb megelégedéssel fogadtattak és lehetővé teszik azt, hogy járványos betegségek folytán a gazdák károsodása minimumra csökkentessék. (Helyeslés.) Csak egvre vagyok bátor épen ezen rendeletek 66