Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.
Ülésnapok - 1910-488
£88. országos ülés 1913 deczember 19-én, pénteken. 519 abból a szempontból teszem, hogy állást foglaljak ugy nálunk, valamint különösen Ausztriában a merkantilista körök által hangoztatott azzal a váddal szemben, mintha a Balkánnal kötendő kereskedelmi szerződés nehéz létrejöttének oka a magyar agrárius knak magatartásában volna kereshető. (Halljuk/ Halljuk!) A Balkán-szerződésekkel kapcsolatban mindig és állandóan halljuk hangoztatni azt, hogy ottlevő közgazdasági érdekeink érvényesítése czéljából még áldozatokat is kell hoznia a magyar közgazdaságnak és elsősorban a mezőgazdaságnak és mivel a mezőgazdaság ezeknek az áldozatoknak meghozatalára nagyon nehezen birható rá, nagyon természete?, hogy annak hangoztatását is halljuk, hogy tulaj donképen ezen Balkán szerződések létrejöveteie megnehezítésének a magyar mezőgazdasági körök okai. Itt azonban egy tévedésre kell rámutatnom, amelyet Lánczy Leó főrendiházi delegátus ur is igen szépen kifejtett a delegáczióban f. hó 12-én tartott beszédében, hogy t. i. ugy tüntetik fel a dolgot, mintha a magyar közgazdaságnak boldogulása egyedül a Balkán kereskedelmi szerződések létre jőve telétől függne. Igenis el kell ismerni azt, hogy a Balkánon a mai közgazdaságunknak kiviteli szempontból igen nagy érdekei vannak. Azonban ezek az érdekek még sem akkorák, hogy a ma már majdnem általánosan populárissá vált kifejezés szerint, ezek miatt a Balkán-szerződések után futnunk kellene. Mert hiszen épen Lánczy Leó akinek közgazdasági nagy szempontjait és látókörét mindenkinek el kell ismernie, igen szépen fejtette ki emiitett delegáczióbeli beszédében, hogy a magyar közgazdasági köröknek a Balkán államokon keresztül az ázsiai Törökországban igen nagy érdekeik vannak, amely érdekeknek a magyar közgazdaság emelése czéljából való érvényesítése a magyar kereskedelmi és iparosköröknek igen nagy és szép feladatát képezi. Ennélfogva szerinte is a magyar külkereskedelem érdekeinek szolgálatában az eddigi szempontokat tágítanunk kell. Azonban ha maga a tétel így helyesen van felállítva, mégis csodálkozom azon, hogy a konzekvencziákat Lánczy Leó delegátus ur mégsem helyesen vonta le, amennyiben ő odakonkludált beszédének erre vonatkozó részében, hogy a Balkán-államoknak a szerződést a mi részünkről jóformán felajánlja és olyan áldozatokat kivan, amelyekről eddig szó sem volt, amelyeket a magyar mezőgazdaság saját létének veszélyeztetése nélkül nem is hozhat meg. (Helyeslés.) Igenis, azokat az érdekeket, amelyek a Balkánon a mi közgazdaságunkra nézve fennállanak, minden tekintetben szolgálnunk kell; de ezen érdekekért az eddigieknél nagyobb áldozatot hozni ma, épen a mezőgazdaság létérdekeinek veszélyeztetése nélkül, nem lehet, hanem ehelyett igenis rá kell mutatnunk arra, amit ugyancsak Lánczy Leó delegátus ur ismételten kifejtett, hogy azok az áldozatok, amelyeket eddig hoztunk, elsősorban nem a magyar közgazdaságnak váltak hasznára, hanem az osztrák ipari érdekeknek, ami egészen természetes dolog, mert hiszen az erősebb osztrák ipar, amely még hozzá kartellekkel is védelmezi a saját érdekeit, azokat a külkereskedelmi előnyöket, amelyeket e szerződések biztosítanak, a maga részére nagyobb mértékben ki tudja használni És nem szabad elfelejtenünk azt a körülményt sem, hog}* az a vámpolitikai rendszer, amely ami kereskedelmi politikánkban érvényesül, nem a mi önálló kezdeményezésünkből eredő vámpolitika, hanem következménye annak a vámpolitikának, amelyet Németország az ő vámpolitikai rendszerével kezdeményezett. S azt a nyomást, amelyet Németország reánk az ő vámpolitikájával gyakorol, midőn a mi mezőgazdasági terményeinknek bevitelét sok tekintetben nemcsak megnehezíti, hanem egyáltalában lehetetlenné teszi, ezt a nyomást mi csak úgy bírhatjuk ki, ha át tudjuk azt hárítani a Balkánállamokra, amelyeknek ugyancsak olyan mezőga r dasági érdekei vannak a kivitel szempontjából, mint amilyen érdekekkel mi birunk Németország és Aus tria felé a magunk mezőgazdasági kivitele tekintetében De ehhez járulnak még különös körülmények is, amelyek a Balkán-államokkal szemben a védeke?ést különösen szükségessé tesik, nevezetesen a Balkán-államoknak rendé étlen állategészségügyi viszonyai és az állategészségügyi szolgálatnak ottani teljes hiánya, ami következményeiben jjusztulással fenyegetné nagy áldozatokkal létrehozott állatállományunkat. Igenis szükségünk van arra, hogy ebben a mi kereskedelmi politikánkban arra törekedjünk, hogy minden szomszédos állammal, így tehát a Balkán-államokkal is jó kereskedelmi viszonyokat hozzunk létre ; azonban ezeket a kedvező kereskedelempolitikai viszonyokat semmiféle termelési ágnak, tehát a mezőgazdaságnak a hátrányával sem szabad létrehoznunk. (Ugy van I) Miről van szó akkor, amikor mi a Balkánnal szemben fennálló kereskedelmi politikai viszonyainknál a jelenlegi rendszer fentartásához ragaszkodunk ? Arról, hogy azokat a gabonavámokat, amelyek a jelenlegi szerződésekben a vámtarifa alapján érvényesülnek, továbbra is sértetlenül fentartsuk ; másrészt pedig, hogy az állatbehozatali tilalmat minden körülmények között biztosítsuk. A gabonavámokra nézve abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy ezek a vámtarifában meg vannak kötve törvényileg és ezek meg sem változtathatók. Az állatbehozatali tilalomra nézve jjedig azt tartom a főpontnak és a főkivánságnak ezen kereskedelmi szerződésekkel szemben, hogy az állatbehozatali tilalom továbbra is minden körülmények között legalább 1917-ig fentartassék. Nagyon megnyugtató ebben a tekintetben a külügyminister urnak egy interpelláczióra adott válasza, amelyben kijelentette, hogy ő a Balkán kereskedelmi szerződéseknél azokat a megállajpo-
