Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-487

4<87. országos ülés 1913 deczember 16-án, kedden. 503 holnapra terjesztetett elő. Ez mindenkire meg­lepetésszerűen hatott, különben módomban lett volna más szempontokat is kiemelni. Azonban azt hiszem, hogy az elmondottak is teljesen ele­gendők arra, hogy belássa a t. képviselőház, hogy itt oly törvényjavaslattal állunk szemben, amely­nek tekintetében, ha a tárgyalások nem volná­nak annyira előrehaladottak, talán maga a kor­mány is hozzájárulna ahhoz, hogy tárgyalását elhalaszszuk addig, mig ezt a kérdést a magyar közvélemény áttanulmányozta és maga győződött meg annak helyességéről, amit én mondtam vagy amit a törvényjavaslat tartalmaz. Egyéb­iránt elég lett volna a képviselő uraknak, ha pl. elolvasták volna az osztrák képviselőház elaborá­turnát és indokolását. Méltóztassanak elhinni, az osztrákok indokolásából tudtam meg csak volta­képen, hogy miről van szó. Ez az elaborátum olyan alapos és oly gazdag statisztikai anyaggal van felszerelve, hogy én végtelenül sajnálom, hogy a mi kereskedelmi ministeriumunk, amely különben a legszebb mun­kákat adja, ebben az igen fontos kérdésben bizo­nyos hallgatással segitett magán. Én ezt nem a kereskedelmi ministerium hivatalnokainak tulaj­donítom, hanem annak, hogy nekünk ebben a kérdésben szépen hallgatnunk kell. Ilyen törvény­javaslatot csak inzolvens emberek nyelnek le ; ilyen javaslatot Magyarországnak nem. szabad oly könnyen elfogadnia ; ilyen javaslatot évekig kell megrágni, mielőtt egy ország belemegy, mert ezzel a törvényjavaslattal egyszerűen megköti a kezét örök időkre. Mi nem vagyunk képesek saját szükségleteinknek eleget tenni. Minden pillanat­ban halljuk Erdély jajszavát, hogy segitsünk gazdasági viszonyain. Magunk előtt látjuk egész országunk állapotát, ahol százan és ezren pusztul­tak el. Ilyen viszonyok között tehát szabad-e nekünk könnyelműen elfogadnunk egy törvény­javaslatot, amely Magyarország jövő közgazda­ságát teljesen meg fogja semmisiteni, legalább abban az értelemben, hogy lefelé gravitálhassunk és amely azt a kis hatalmat is, amely még a ke­zünkben van, ki fogja onnan rántani ? Ne méltóztassanak rossz néven venni: én, ha a munkapártnak tagja volnék is, ép ugy felszólal­tam volna e törvényjavaslat ellen, mint ahogy ezt ma teszem. Higyjék el, hogy az a szimpátia, amelyet éreztem a munkapárt iránt akkor, amikor annak tagja voltam, ma is megvan bennem. De épen ez a törvényjavaslat is azon okok közé tar­tozott, amelyek miatt onnan kiléptem. Egy ilyen törvényjavaslatot teljesen a vüágosság, teljesen a publikum vagy a közvélemény kizárásával meg­csinálni : azt hiszem, még sem szabad. Azután egy ilyentörvényjavaslatot,mintaminőez, olyan időben, amikor az ellenzék, tényleg, — kijelentem, — könnyelműségből, még pedig vétkes könnyelmű-, ségből nem jelenik meg, nem volna szabad tárgyalni. Ez a kérdés megérdemli, hogy alaposan megvitas­suk, hogy vitatkozzunk fölötte, egyik a másik ellen, próbáljuk egymást kapaczitálni, mert ez nem párt­kérdés, hanem országos, még hozzá inteziv, vitális kérdés, amennyiben érdekeink vannak veszélyben. Soha Ausztriától többé lácsikarni nem fogjuk Annaberget, soha többé tőle Marchegget megkapni nem fogjuk. Sőt Bihácsról a vasutat sem tudjuk többé kiépíteni, mert ez nem a mi kezünkben, ha­nem Bosznia kezében van, a hol Ausztriának is van beleszólása. Soha többé az osztrák inváziót Boszniá­ból eliminálni nem fogjuk. Ez volt utolsó fegyve­rünk. Gondolják meg, hogy Magyarország közgaz­daságának jövőjéről van szó és ne méltóztassanak kicsinyelni, amit mondok. Méltóztassanak elhinni, ha egyben-másban tévedtem is, tiszta, becsületes meggyőződésem ez és ezért nem fogadom el a tör­vényjavaslatot. (Helyeslés.) Almássy László jegyző: Dobieczki Sándor ! Dobieczki Sándor : T. ház ! Előttem szólt kép­viselőtársunk előadására nem kivánok hosszabban reflektálni, mert a törvényjavaslat körüli elj nézve majd illetékesebb tényezők fogják megadni a választ. Egy dologban azonban, Fiumét illető­leg, egyetértek vele. De meg kell nyugtatnom a t. házat, ez sem annyira sötét kép, mint amennyire vázolva volt. Fium.2 szerencsétlen geográfiai hely­zete mellett igazán nehezen támogatható. Ebben a tekintetben a magyar kormány ugy a múltban, mint a jelenben mindent elkövet, hogy Fiume ke­reskedelmét megóvja. Ebben a törvényjavaslatban ' is van valami, ami Fiume kereskedelmének javára fog szolgálni, még pedig, hogy annak a vonalnak, amelyet Vio Antal képviselőtársain emiitett, a növi—bihác i vonal kiépitése biztosítva van. Bihácztól Otocsacig lehet vasutat épiteni és akkor megvan a Fiume irányában való összeköttetés. Azonban méltóztassék ugy venni,hogy amiként nem lehet megakadályozni azt, hogy a hegyekről a vizek lefelé folynak, akképen nem lehet a geográfiát sem megváltoztatni. A geográfiai helyzet helyes ki­használásában azonban nagyon sok előnyt vív­hatunk ki épen ezen vasutak megépítésével. En is abban a nézetben vagyok és engem is az késztetett a felszólalásra, hogy óriási áldozatokat hozunk. Amikor pedig ezt teszszük, annak daczára, hogy a ház bizottságaiban részletesen letárgyaltuk a dolgot, mégis kötelességemnek tartom magam is itt a nyilvánosság előtt egy kissé behatóbb kriti­kát gyakorolni e törvényjavaslat felett. (Halljuk! Halljuk!) E nagy áldozatokat magasabb nézőpontból kell megítélni. Hiszen napról-napra láthatjuk, hogy a nemzetek elhelyezkedése még mindig nem befejezett tény. Elegendő csak Japánra utalnunk, amely, látjuk, milyen mértékben igyekszik terjesz­teni hatalmát és birodalmát. De a megvénhedt Európában is uj államalakulatokat látunk, és lát­juk, hogy a nagyobb országok népességük megsza­porodását gyarmatosítással, a kisebbek pedig birtokkiterjesztéssel akarják ellensúlyozni. Hiszen az utolsó véres háború is, amely határainkon le­zajlott, nem az ideális eszmék megvalósítására, hanem birtokszerzés czéljából folyt le. Igen jól jellemzi ezt egy naiv levél, amelyet egy bolgár

Next

/
Thumbnails
Contents