Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.
Ülésnapok - 1910-487
498 Í87. országos ülés Í9Í3 deczembe.r Í6-án, kedden. és ha mi most, amidőn az elhatározási jog kezünkben van, nem tudjuk, vagy nem akarj uk a mi érdekeinket megvédeni, ez egy olyan mulasztás, amely soha többé jóvá nem tehető. Épen azért szülővárosom, de egész nemzetemmel szemben is érzett súlyos felelősségem és kötelességem tudatában bátor vagyok a t. ház figyelmét igénybeVermi, és a helyzetet, ugy, amint látom, és tudom, röviden önök előtt feltárni. (Halljuk ! Halljuk.') Nem akarok afelett vitatkozni, vájjon minekünk, akiknek a legszükségesebb beruházásokra is nagyon nehezen lehet fedezetet találni, szabad-e egy idegen országnak ilyen nagy és milliókra menő áldozatokat odadobni, mert, elismerem, és elfogadom, lehetnek olyan magas szempontok, amelyekkel ezen nagy áldozatokat indokolni lehet. Ugyanezen szempontból kiindulva, elfogadom azt a különben súlyos érvet, hogy ezen áldozatnak nem kell mindig közvetlenül hasznosnak lenni az országra nézve, azonban van egy határ, amelyet nem szabad átlépni, t. i. hogy adózó polgártársaink verejtékével szerzett milliók gazdasági és politikai erőnk gyengítésére és a nehezen szerzett pozicziók letörésére fordíttassanak. Ez a szempont vezet jelenlegi felszólalásomban és vállalkozom annak bizonyítására, hogy a bosnyák vasutak kiépítésére nagyon nehezen kiizzadt milliók épen a mi jövő gazdasági fejlődésünk letörésére és a politikai és földrajzi okoknál fogva ellenséges érdekek fejlesztésére lesznek fordítva. A tárgyalás alatt levő törvényjavaslat a bosnyák vasutakat két kategóriába osztja. Az első kategóriába tartoznak azok, amelyeket mind a két állam hozzájárulásával építtetnek a kormányok : a második kategóriába pedig azok a vonalak, amelyeknek kiépítése a bosnyák autonóm kormány hatáskörébe tartozik. Ennek következménye az, hogy azokra a vasutakra, amelyek mind a két állam hozzájárulásával a közös kormány által építtetnek, mindenik kormánynak joga van bizonyos tarifális és egyéb üzemi feltételeket megszabni, holott ezeket a feltételeket nem szabhatja meg az autonóm kormány által kiépíttetett vasutvonalakra nézve. A tárgyalások kezdetén, t. képviselőház, a kérdéses vonalak nem így voltak csoportosítva, mint ahogy most vannak a törvényjavaslatban ; t. i. nem volt benn kezdetben a javaslatban a Bugojnótól Arzanóig terjedő vonal, hanem annak helyébe fel volt véve a bihács—novii vasútvonal kiépítése. A tárgyalások folyama alatt az én nézetem szerint az osztrák kiküldötteknek sikerült a megbeszéléseket olyan mederbe terelni, amelyben a magyar urak, ugy látszik, nem láttak teljesen tisztán és egy látszólagos eredmény miatt feladták azt a pozicziót, amely tulaj donképen az osztrákok czélja és vágya volt. A t. képviselő urak tudni fogják, hiszen ez ismeretes dolog, hogy a banjaluka—jajcei vonal kiépítése által Bécs egyenes összeköttetést nyer Szarajevóval. Ezen összeköttetéstől a magyar urak a budapesti reláczióhoz fűzött gazdasági érdekeket féltették és ezért megkövetelték a samac—doboji vonal felvételét, ami meg is történt. De megtörtént az is, hogy be lett véve a programmba a bugojno— arzanói vonal, viszont ki lett hagyva a bihács—novii vasútvonal. Az én meggyőződésem szerint a samac—doboji vonalnál elért eredmény Teánk nézve nem bir nagyobb fontossággal. Mert ha nem veszszük is tekintetbe azokat a tarifákat, engedményeket, amelyeket minekünk le kellett nyelnünk a bécsi reláczióval szemben, nézetem szerint mindenesetre áll az a tény, hogy ha mi az országban az osztrák iparral konkurrálni nem tudunk, annál kevésbbé leszünk képesek konkurrálni azzal Boszniában, amely ha nem is ellenséges, de mindenesetre idegen föld. Epén ezért egy jóvá nem tehető mulasztás történt akkor, amidőn a bihács—novii vonalat kihagyták a programmból és annak helyébe felvették a dobój —szaraj evői vasutvonalat. T. képviselőház ! Az osztrákokat nem a magyar és nem a bosnyák forgalomban érvényesülhető konkurrenczia félelme vezette. Ök nagyon is tisztában voltak azzal a helyzettel, hogy mi Boszniában velük konkurrálni nem tudunk. Az osztrákok alapgondolata, amint azt Zaleski kereskedelemügyi minister a Reichsrathban nyíltan megmondotta, kettős volt : először közvetlen összeköttetést létesít Bécscsel, Bécs és Szarajevó között, Budapest kizárásával; másodszor pedig fejleszteni a dalmát kikötőket. Nyilvánvaló tehát, hogy az osztrákok ama törekvése, hogy Szarajevó és Bécs között összeköttetést kapjanak, nekünk ugyan nem szimpatikus törekvés, de végre is egészen jogosulatlannak nem mondható. Az a törekvés azonban, amely által Fiume teljesen kizáratnék a világforgalomból, ugy, hogy a dalmát tengerparton uj emporiumok keletkezzenek, szerény meggyőződésem szerint nem igazságos, különösen akkor nem, ha a mi pénzünkön történik. Hogy pedig ezen czélt milyen tervszerű kitartással vitték keresztül, azt a beterjesztett törvényjavaslat bizonyítja. A vasúti programm megvalósítása Fiume kikötőre nézve két nagy hátránynyal jár. Az első hátrány az, hogy ezen vasutak kiépítési által Fiume export-forgalma teljesen ki lesz kapcsolva Horvát-Szlavonország területéből és el fogja veszíteni azokat az export-területeket, amelyek földrajzilag természetes hátterét kérezik. Ha az urak csak egy pillantást vetnek a kérdésre, meg fognak róla győződni, hogy Magyarország importforgalmának legnagyobb része szintén az uj vonalakon át fog haladni és hogy Spalato lesz Magyarország uj kikötője. Egyetlen mód állott a magyar kormány rendelkezésére, hogy ezen hátrányokat valamiképen elhárítsa, és ez a mód egy tanszverzális vonal képitése lett volna, amely Növi és Bihácson keresztül a tengerparthoz vezetett volna. E transzverzális vonal által megkapta volna Fiume Horvát-