Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-474

kik-, országos ülés 1913 november 12-én, szerdán. 43 most megfosztják a népet attól a jogtól, amelyet eddig nem tudott érvényesíteni, s amely csak most kezd érvényesülni. Én nem akarok a részletekbe belemenni. Ha majd előkerül az államosításról szóló törvény­javaslat, ami ezen mandátum-meghosszabbitásnak végczélja, úgyis találkozni fogunk ezen a téren. En most csak jelezni kívánom, hogy a közigaz­gatás szempontjából és a vármegyei életnek az ujabb idők szerint való átalakítása szempontjából és azon czél elérése szempontjából, hogy a vár­megyei nép az ő tisztviselőjét megérthesse, hogy vele bizalmas lábon lehessen, hogy a vármegyei közigazgatás nemzeti alapokra fektettessék, én a vármegyék államosítását nem tartom alkal­masnak, nem tartom hasznosnak, hanem hasz­nosnak tartanám a régi állapotnak némi módosí­tását. Mert a tisztviselőt lehet választani élet­fogytiglan, ha nem akarjuk kitenni a bizonyta­lanságnak, de semmiesetre sem mehetünk bele abba, hogy a népnek jogát a tisztviselők válasz­tása tekintetében megcsonkítani engedjük és ez okból a most beterjesztett javaslatot nem foga­dom el. Elnök : Kíván még valaki szólni ? Ha senki sem kivan szólni, a vitát bezárom. A ministerelnök ur kíván szólni. Gr. Tisza István ministerelnök: T. képviselő­ház ! Az előttem szólott képviselő ur az ország vár­megyei, törvényhatósági tisztviselői karára egy pár olyan megjegyzést tett, melyet nem hagyhatok szó nélkül. (Halljuk ! Halljuk /) A t. képviselő ur azt mondta, hogy a vármegyei tisztviselők egyes hatal­masoknak lekötelezettjei; beszélt azután a fő­szolgabírói basáskodásokról, visszaélésekről, me­lyeknek szerinte csak azáltal lehet elejét venni, hogy lassacskán demokratikusabb elemek is elő­térbe nyomulnak a vármegyei közgyűlések ter­mében. Én tartozom az igazságnak és tartozom a vár­megyék tisztviselői karának azzal, hogy ezt a vád­ját a képviselő urnak a leghatározottabban vissza­utasítsam. (Élénk helyeslés.) A magyar törvény­hatóságok tisztviselői kara nehéz viszonyok közt teljes odaadással, teljes ügybuzgalommal és ki­fogástalan kötelességtudással teljesiti hivatását, (Igaz ! Ugy van !) él rendeltetésének és amennyire legalább én ismerem a helyzetet, a tisztviselői kar nagy zöme teljes odaadással él hivatása legszen­tebb részének, a gondjaira bizott nép gondozásá­nak, erkölcsi istápolásának és érdekei előmozdí­tásának. (Igaz ! Ügy van !) Utóvégre minden testületben fordulhatnak elő kivételesen visszaélések; ahol ezek előfordul­nak, meg kell mindent tennünk azok megtorlására és az ismétlődések lehetetlenné tételére. De azt a tisztviselői kart, mely oly nehéz viszonyok közt oly nagyérdemű tekékenységet fejtett ki az ország­érdekében, a nagyközönség és a nép érdekében, azt igy pellengérre állítani nem lehet és nem szabad. (Élénk helyeslés.) Nem is helyes nyomon jár a képviselő ur, ha azt hiszi, hogy az államosítási eszme felvetésének az a gondolat szolgált hátteréül, mint hogyha a nép befolyásától féltenők a tisztviselői kart és a közigazgatást. Sokkal mélyebben fekvő okok azok, melyek mindenkit, aki komolyan foglalkozik a magyar közigazgatás problémáival, arról kell hogy megyőzzenek, hogy a tisztviselők választásának rendszere valóságos anakronizmussá vált, (Ugy van 1) hogy az a megváltozott társadalmi és köz­igazgatási viszonyok között többé ugyanazokat az üdvös eredményeket nem mutathatja fel, mint amelyeket a múltban felmutatott, (Ugy van!) amelyek tehát arra kényszerítenek bennünket, hogy a tisztviselők alkalmazását az ő megváltozott életviszonyaikkal és a társadalom megváltozott életviszonyaival összhangba hozzuk. (Helyeslés.) Az én nézetem az, hogy ez nemcsak nem fogja a népnek a közigazgatásra való befolyását csök­kenteni, hanem ellenkezőleg, fokozni fogja. Mert addig, amíg választják a tisztviselőket, az önkor­mányzati tevékenység természetszerűleg a tiszt­viselők választásában merül M, holott nézetem szerint sokkal fontosabb a népnek az a részvétele a közigazgatásban, amely egyes testületi hatás­körbe utalt ügyek közvetlen intézésében való rész­vételben és a tisztviselői kar ellenőrzésében áll. (Ugy van ! Helyeslés.) Ezt a kettős hivatást pedig bizonyára intenzivebben fogja a magyar társa­dalom gyakorolni akkor, ha nem az ő általa meg­választott, quasi az ő bizalmi férfiait fogja a tiszt­viselői állásokban találni. (Ugy van! Helyeslés.) Nem megyek most bele ennek a kérdésnek alapos taglalásába ; hiszen lesz rá alkalmunk akkor, mikor maga a közigazgatási reform napirendre kerül. (Helyeslés.) De konstatálnom kell azt a tényt, hogy ma már napirendre került az eszme, ma már benne van a levegőben, benne van a köz­tudatban az, hogy a közigazgatási reform alap­vető kérdéseivel rövid időn belül a magyar tör­vényhozásnak és ezt megelőzőleg a magyar köz­véleménynek foglalkoznia kell. (Ugy van! Ugy van ! Ilyen stádiumában ennek az ügynek, jár le a vármegyei tisztviselők megbízatása, következik be a szabályszerű általános tisztújítás időpontja és a kormánynak kérdeznie kellett magától, vájjon czélszerü lesz-e, helyes eredményekkel fog-e járni ennek a tisztujitásnak megtartása most, amidőn előreláthatólag már hónapokkal azután dönteni fog a törvényhozás a tisztviselők alkal­mazásának nagy elvi kérdése fölött. Hiszen ha most megválasztják a tisztviselő­ket, ők hat évi mandátumot kapnak, a fontosabb állásoknál, nemcsak a megyei központban, hanem pl. a főszolgabírói állásoknál, helyhez kötött mandátumokat. Ezzel bizonyos szerzett jogok állanak elő, amikor azután, ha később egy olyan reform jön, amely a kinevezési rendszert hozza be, abba a dilemmába kerül a törvényhozás, hogy szerzett jogokat vagy utólagos törvénynyel kell megváltoztatnia, érintenie, ami, ha formai­lag lehetséges is. nézetem szerint mindig igen 6*

Next

/
Thumbnails
Contents