Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.
Ülésnapok - 1910-474
kik-, országos ülés 1913 november 12-én, szerdán. 43 most megfosztják a népet attól a jogtól, amelyet eddig nem tudott érvényesíteni, s amely csak most kezd érvényesülni. Én nem akarok a részletekbe belemenni. Ha majd előkerül az államosításról szóló törvényjavaslat, ami ezen mandátum-meghosszabbitásnak végczélja, úgyis találkozni fogunk ezen a téren. En most csak jelezni kívánom, hogy a közigazgatás szempontjából és a vármegyei életnek az ujabb idők szerint való átalakítása szempontjából és azon czél elérése szempontjából, hogy a vármegyei nép az ő tisztviselőjét megérthesse, hogy vele bizalmas lábon lehessen, hogy a vármegyei közigazgatás nemzeti alapokra fektettessék, én a vármegyék államosítását nem tartom alkalmasnak, nem tartom hasznosnak, hanem hasznosnak tartanám a régi állapotnak némi módosítását. Mert a tisztviselőt lehet választani életfogytiglan, ha nem akarjuk kitenni a bizonytalanságnak, de semmiesetre sem mehetünk bele abba, hogy a népnek jogát a tisztviselők választása tekintetében megcsonkítani engedjük és ez okból a most beterjesztett javaslatot nem fogadom el. Elnök : Kíván még valaki szólni ? Ha senki sem kivan szólni, a vitát bezárom. A ministerelnök ur kíván szólni. Gr. Tisza István ministerelnök: T. képviselőház ! Az előttem szólott képviselő ur az ország vármegyei, törvényhatósági tisztviselői karára egy pár olyan megjegyzést tett, melyet nem hagyhatok szó nélkül. (Halljuk ! Halljuk /) A t. képviselő ur azt mondta, hogy a vármegyei tisztviselők egyes hatalmasoknak lekötelezettjei; beszélt azután a főszolgabírói basáskodásokról, visszaélésekről, melyeknek szerinte csak azáltal lehet elejét venni, hogy lassacskán demokratikusabb elemek is előtérbe nyomulnak a vármegyei közgyűlések termében. Én tartozom az igazságnak és tartozom a vármegyék tisztviselői karának azzal, hogy ezt a vádját a képviselő urnak a leghatározottabban visszautasítsam. (Élénk helyeslés.) A magyar törvényhatóságok tisztviselői kara nehéz viszonyok közt teljes odaadással, teljes ügybuzgalommal és kifogástalan kötelességtudással teljesiti hivatását, (Igaz ! Ugy van !) él rendeltetésének és amennyire legalább én ismerem a helyzetet, a tisztviselői kar nagy zöme teljes odaadással él hivatása legszentebb részének, a gondjaira bizott nép gondozásának, erkölcsi istápolásának és érdekei előmozdításának. (Igaz ! Ügy van !) Utóvégre minden testületben fordulhatnak elő kivételesen visszaélések; ahol ezek előfordulnak, meg kell mindent tennünk azok megtorlására és az ismétlődések lehetetlenné tételére. De azt a tisztviselői kart, mely oly nehéz viszonyok közt oly nagyérdemű tekékenységet fejtett ki az országérdekében, a nagyközönség és a nép érdekében, azt igy pellengérre állítani nem lehet és nem szabad. (Élénk helyeslés.) Nem is helyes nyomon jár a képviselő ur, ha azt hiszi, hogy az államosítási eszme felvetésének az a gondolat szolgált hátteréül, mint hogyha a nép befolyásától féltenők a tisztviselői kart és a közigazgatást. Sokkal mélyebben fekvő okok azok, melyek mindenkit, aki komolyan foglalkozik a magyar közigazgatás problémáival, arról kell hogy megyőzzenek, hogy a tisztviselők választásának rendszere valóságos anakronizmussá vált, (Ugy van 1) hogy az a megváltozott társadalmi és közigazgatási viszonyok között többé ugyanazokat az üdvös eredményeket nem mutathatja fel, mint amelyeket a múltban felmutatott, (Ugy van!) amelyek tehát arra kényszerítenek bennünket, hogy a tisztviselők alkalmazását az ő megváltozott életviszonyaikkal és a társadalom megváltozott életviszonyaival összhangba hozzuk. (Helyeslés.) Az én nézetem az, hogy ez nemcsak nem fogja a népnek a közigazgatásra való befolyását csökkenteni, hanem ellenkezőleg, fokozni fogja. Mert addig, amíg választják a tisztviselőket, az önkormányzati tevékenység természetszerűleg a tisztviselők választásában merül M, holott nézetem szerint sokkal fontosabb a népnek az a részvétele a közigazgatásban, amely egyes testületi hatáskörbe utalt ügyek közvetlen intézésében való részvételben és a tisztviselői kar ellenőrzésében áll. (Ugy van ! Helyeslés.) Ezt a kettős hivatást pedig bizonyára intenzivebben fogja a magyar társadalom gyakorolni akkor, ha nem az ő általa megválasztott, quasi az ő bizalmi férfiait fogja a tisztviselői állásokban találni. (Ugy van! Helyeslés.) Nem megyek most bele ennek a kérdésnek alapos taglalásába ; hiszen lesz rá alkalmunk akkor, mikor maga a közigazgatási reform napirendre kerül. (Helyeslés.) De konstatálnom kell azt a tényt, hogy ma már napirendre került az eszme, ma már benne van a levegőben, benne van a köztudatban az, hogy a közigazgatási reform alapvető kérdéseivel rövid időn belül a magyar törvényhozásnak és ezt megelőzőleg a magyar közvéleménynek foglalkoznia kell. (Ugy van! Ugy van ! Ilyen stádiumában ennek az ügynek, jár le a vármegyei tisztviselők megbízatása, következik be a szabályszerű általános tisztújítás időpontja és a kormánynak kérdeznie kellett magától, vájjon czélszerü lesz-e, helyes eredményekkel fog-e járni ennek a tisztujitásnak megtartása most, amidőn előreláthatólag már hónapokkal azután dönteni fog a törvényhozás a tisztviselők alkalmazásának nagy elvi kérdése fölött. Hiszen ha most megválasztják a tisztviselőket, ők hat évi mandátumot kapnak, a fontosabb állásoknál, nemcsak a megyei központban, hanem pl. a főszolgabírói állásoknál, helyhez kötött mandátumokat. Ezzel bizonyos szerzett jogok állanak elő, amikor azután, ha később egy olyan reform jön, amely a kinevezési rendszert hozza be, abba a dilemmába kerül a törvényhozás, hogy szerzett jogokat vagy utólagos törvénynyel kell megváltoztatnia, érintenie, ami, ha formailag lehetséges is. nézetem szerint mindig igen 6*
