Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-486

Í86. országos ülés 1913 deczember 15-én, hétfőn. -Í91 ságügyminister ur, ez igy van. Tessék e tekintetben bármely sajtószakértőt megkérdezni, az megmondja, hogy a hírlapvállalatok teljes mértékben ki vannak szolgáltatva a rendőri hatóságnak, ugy hogy a rendőrhatóság nap-nap után kiróhatja arra a hírlapvállalatra a 600 K bírságot, azon a czímen, hogy a terjesztés már javában folyt akkor, amikor a köteles hirlappéldány beérkezett. (Igás! Ugy van! ialfelől.) Ami pedig ennek a szakasznak utolsó bekezdését illeti, t. i. hogyha ez a köteles példány, az időszaki lapnak valamely száma, beleütközik a 11. §. 4. bekezdésébe, vagy az engedély megadására jogosult hatóság a lap e számának utczai terjesztését a joghatósága alá eső egész területen, vagy annak a területnek egy részén megtiltja: az semmi más mint a czenzurának a legridegebb és legmerevebb formában való visszaállítása. (Igaz! Ugy van! a balés a szélsöbaloldalon.) Rátérek már most, röviden, a helyreigazítás kérdésére, amelyet a törvényjavaslat 20. §-a szabályoz. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) T. képviselőház! A helyreigazítás ellen elvileg semmiféle kifogást emelni nem lehet. De figyelembe kell venni azt, hogy a helyreigazítás kérdésében az a bizonyos sértett és a lap egymással mint két fél állnak szemben és a törvényhozásnak az a kötelessége, hogy az igazságot egyformán mérje ki mind a két félnek, ne kedvezzen egyiknek se és ne sújtsa hátránynyal egyiket se. Már pedig ugy, ahogy az igazságügyminister ur szabályozza ezt a dolgot, a sajtó rendkívül hátrányos helyzetben van. ÍJézzük csak meg, miként áll a helyzet? Mindenekelőtt ne tessék elfelejteni t. igazságügyminister ur, hogy a sajtó nagyban és egészben, sőt túlnyomó részben a társadalom j)arazitáival áll harczban s azt ismeri nemes hivatásának, hogy a visszaéléseket üldözze, a kijárókat leleplezze, a panamákat napfényre hozza. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbáloldalon, Helyeslés jobbfelöl. Elnök csenget.) Bocsánatot kérek, a sajtó ezt a hivatását teljesítette is. Önök rá a tanuk. (Igaz! Ugy van! Taps a bal- és a szélsobaloldalon. Zaj jobbfelöl) Ha ezt szem előtt tartjuk, akkor a sajtót a másik féllel szemben, amely — mondom — túlnyomó részben a társadalom parazitáiból kerül ki, hátrányos helyzetbe hozni nem lehet és nem szabad. (Ugy van! balfelöl.) Megtörténhetik, hogy egy lap megkoezkáztat egy állítást, vagy valami hirt hoz, amiért azután az a másik fél helyreigazítást követel. A szerkesztő azonban lelkiismeretével és az igazsággal nem tartja megegyeztethetőnek, hogy ezt a rektifikácziót közölje. Ebben az esetben a t. igazságügyminister ur kiszolgáltatja azt a szerkesztőt és azt a hírlapot annak a másik félnek, amely — ismétlem — igen sok esetben a társadalom veszedelmes elemeiből kerül ki, e másik fél üldözésének. Balogh Jenő igazságügyminister (tagadólag int). Lovászy Márton: Mert akkor az a másik fél, akitől a rektifikácziót a szerkesztő, igazságérzeténél fogva, megtagadta, megteheti a következőket: Először is a törvényjavaslat 21. §-a szerint a járásbíróság elé viszi a dolgot, ott követeli a rektifikácziót. Másodszor a 30. §. szerint kihágás miatt feljelenti azt a szerkesztőt és követeli, hogy hatszáz korona bírságot rójanak ki rá. Harmadszor a 24. §. 7. pontja értelmében vétség rniatt büntető eljárást indit az ellen a szerkesztő ellen, azon a czímen, hogy valótlanságot irt, ezzel kárt okozott és vétséget követett el. Végül negyedszer a 39. §. szerint kártérítést követelhet, nem is vagyoni, hanem csupán eszmei kártérítést attól a szerkesztőtől. Ha az a másik fél, mondjuk, nem is alkalmazhatja mindezt, — mert alkalmazhatja, a törvényjavaslat felhatalmazást ad neki erre — ha egyszerűen csak azt a jogot adjuk meg annak a félnek, hogy szabadon válogathasson a megtorlás eszközei közül és azt alkalmazza, amely az ő érdekeinek szempontjából a legalkalmasabb, akkor is súlyos igazságtalanságot követtünk el a sajtóval szemben, másfelől pedig privilégiumban részesítettük azokat a visszaéléseket, amelyeket üldözni a sajtónak legszentebb kötelessége. (Ugy van! a baloldalon.) Ha a t. minister ur a helyreigazítás jogát komolyan akarja biztosítani és alkalmazni, akkor adja meg a sajtónak is azt a jogot, amely őt megilleti. (Helyeslés a báloldalon.) Akkor álljon módjában annak a szerkesztőnek az, hogy a közöttük levő vitás jogot ne csak a másik fél vihesse a bíróság elé, hanem ő is, hogy mondhassa szerkesztő : én pedig ennek a helyreigazításnak nem adok helyet mindaddig, mig arra engem a bíróság nem kötelez! Ha pedig a bíróság őt felmenti ez alól vagy kötelezi reá és ő ennek a kötelezettségnek eleget tesz, akkor az a szerkesztő minden további következmények alól mentesítve legyen. Ez felel meg az osztó igazságnak, amelyre, meg vagyok győződve, rájött volna az igazságügyminister ur is, ha nem vezette volna a sajtó irányában az animozitás. Bakonyi Samu: A politika vezette! Lovászy Márton: Ugyanígy állunk a kártérítés kérdésével is, amelyet elvileg helyesnek elfogadunk, mert hiszen az, aki kárt okoz, az az általános jogelvek szerint kártérítéssel is tartozik. De itt is megvan a sajtónak az a rettenetes hátránybahelyezése, amelyet most már az idő rövidségénél fogva bővebben fejtegetni nem akarok (Halljuk! Halljuk! bálfelöl.), t. i. a kártérítés mellett, amely szerintem teljességgel abszorbeálja az egész dolgot, a sajtó munkásait még kihágási és büntető utón is lehet üldözni, ugy hogy itt csakugyan egy rókáról nem is két, hanem három-négy bőrt is akar a t. minister ur lehúzni. Ha már itt tartunk, különösen ki akarok 62