Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-486

476 tó6. országos ülés 1913 deczember 15-én, hétfőn. azok ellenben, amelyek ezektől eltérnek, mind hatályukat vesztik; nem marad a Corpus Jurisból más, csak ez a törvény. (Derültség balfelöl.) Én azt hiszem, hogy hiányzik belőle az, hogy »az e törvényben szabályozott jogügyekre vonatkozólag«. De eltekintve ettől, félek, hogy abból, hogy nem mondatik meg világosan, melyek azok, amelyek életben maradnak, teljes jogbizonytalanság fog előállni. A falragaszokról például a kihágási törvény 47. §-a azt mondja: »Nyolcz napig terjedhető elzárással büntettetik, aki a hatóságnak nyilvánosan közzétett rendeletét vagy hirdetményét szándékosan megrongálja, olvashatatlanná teszi vagy leszakítja.« Érvényben marad-e ez a a 29. §. 5. pontjával szemben, amely szintén falragaszok leszakitásáról szól? A kihágási törvény 48. §-a azt mondja: »Nyolcz napig terjedhető elzárással büntettetik az, aki tiltott tartalmú hirdetést, annak tiltott voltát tudva nyilvánosan kiállít vagy közzéteszi Érvényben marad-e ez a 29. §. 4. pontjával szemben, amely a falragaszokról szól ? A tényálladék nem teljesen azonos, de vannak hasonló momentumok benne. A feltűnő az, hogy a kihágási büntetőtörvénykönyv súlyosabb esetet tárgyal és a büntetés maximuma csak nyolcz napig terjedhető elzárás, a sajtótörvény pedig enyhébb esetet, ennek büntetése azonban már 600 K pénzbüntetés, ami — mivel az, aki falragaszt leszakít, nem szokott abban a helyzetben lenni, hogy 600 koronát megfizethessen — tiz forintjával számítva, harmincz napnak felel meg, ami sokkal súlyosabb. Tessék köztük választani. De kifogásom van az utolsó szakasz ellen is. A záradékokban eddig szokás szerint az mondatott, hogy ezen törvény végrehajtásával ez meg ez a minister bizatik meg. Itt azonban az van mondva, hogy ezt a törvényt az igazságés belügyin mister hajtja végre. Végrehajtja, ha ugy tetszik neki. Nem tudom, a szenvedő formától félnek-e annyira, de ezt végre is nem lehet teljesen kiküszöbölni. Nem kell mindenütt a »-tátik, -tetik« ragot használni, de ahol szükség van rá, ott nem lehet elhagyni. Egyébiránt cselekvő formában is ki lehet mondani, hogy a törvényhozás az illető minis tereket felhatalmazza és megbízza azzal, hogy a törvényt végrehajtsák, de ennek a megbízásnak kifejezésre kell jutni. Végigmentem t. ház a törvény azon intézkedésein, amelyeket egy vagy más okból hibásaknak tartottam. Azt hiszem, sikerült bebizonyítanom, hogy e törvénynek már alapelve is helytelen, de az egyes rendelkezések is elsiettettek, felületesen vannak szövegezve ugy, hogy ez a javaslat akkor sem volna elfogadható, ha a körülmények kedvezőek volnának. A t. minister urnak különben nagyon sajátságos fogalmai vannak az alkotmányos jogokról és polgári szabadságokról. A minister ur november 26-iki beszédében azt mondja, hogy mi lesz a szabadsággal való víszszaélések folytán ? Igazán szeretném látni, hogyan lehet Magyarországon a szabadsággal visszaélni, de csak élni is. Személyes szabadság? Bűnvádi eljárásunk, hát még kihágási büntetőtörvényünk respektálják a személyes szabadságot? A letartóztatás, a vizsgálati fogság kérdésében a rendelkezések oly gondatlanul vannak megfogalmazva, hogy a legtöbb ember ki nem kerülheti. Személyes szabadságról tehát nálunk beszélni nem lehet. Az egyesülési és gyülekezési szabadság teljesen ki van szolgáltatva a közigazgatási hatóságoknak. A sajtószabadságot biztosító 48-iki törvény legmagasztosabb elvei apránként mind lemorzsolódnak. Az esküdtszék, amelyet az 1848. évi XVIII. t.-cz. megteremtett, hova lett? Hivatkozhatunk Zsitvay Leóra, aki világosan kijelenti, hogy amely esküdtszéktől a bűnösség kérdésében való véghatározat jogát elvonták, az többé nem esküdtszék. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Teljes életemben elfogulatlan ember voltam. Sohasem néztem pártszempontból a dolgokat, sohasem kételkedtem a velem ellenkező nézetű politikusok jóhiszeműségében. (FelldáltásoJc a jobboldalon : Ez igaz.) hacsak erre nézve kézzelfogható bizonyítékaim nem voltak. Most sem kételkedem, hogy a kormány ezzel a javaslattal jóhiszeműen akar szolgálni a közérdeknek, azonban nem tudom megérteni azt a lánczolatos támadást, amelyet a magyar alkotmány alapelvei ellen intéznek és nem tudom megmagyarázni másként, mint ugy, hogy félnek a politikai jogoknak szerintük túlságos kiterjesztésétől, félnek a magyar intelligenczia befolyásának megszűnésétől és attól tartanak, hogy a politikai befolyás olyan réteg kezébe kerül, amely azzal a nemzet, a, haza érdekében élni nem tud, vagy nem akar. Én osztom ezt az aggodalmat; meg vagyok győződve, hogy a jogokban való részesítés nevelő hatással fog birni és az együtt élvezett szabadságnak összeforrasztó ereje lesz. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) De ám tegyük fel, hogy ezek az aggodalmak legalább részben jogosultak. Azt hiszik az urak, hogy az idő kerekét meg lehet állítani ? Hiszen I. Napóleon, aki pedig zsarnok volt, ezelőtt több mint száz esztendővel azt mondta: Menjetek a század eszméi után és azok magukkal sodornak benneteket; menjetek a század eszméi előtt és talán kéjesek lesztek vezéreim azokat, de sohase menjetek a század vezérlő eszméi ellen, mert azok könyörtelenül összetipornak benneteket. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) 1848-ban ugyanabban a helyzetben volt a magyar nemesség, mint most az intelligenczia. Akkor is aggodalmak merültek fel, hogy mi lesz, ha a nemesség elveszíti a maga politikai befolyását. Nem a maguk érdekében aggódtak,