Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.
Ülésnapok - 1910-486
486. országos ülés 1913 deczember 15-én, hétfőn. 475 hogy közigazgatási hatóságok a sajtót korlátozó rendszabályokat léptessenek életbe, (ügy van! balfelöl.) A 46. §. intézkedéseit elfogadom. Ez a szakasz t. i. arról intézkedik, hogy a kir. táblai szókhelyeken levő esküdtbiróságoknak kizárólagos ítélkezési joga megszüntettetik és minden esküdtbíróság íeljogosittatik arra, hogy sajtóügyekben is Ítélkezhessek. Én ebben sérelmet nem látok. Megengedem, hogy talán a kir. táblák székhelyén levő esküdtbíróság egyszer-másszor magasabb színvonalú egyénekből fog kikerülni, bár ez sem okvetlenül következik be, de nézetem szerint minden törvényszék székhelyén összeállítható olyan esküdtbíróság, amely sajtóügyekben is elfogadható ítéletet tud hozni. Nekem az a kifogásom van, hogy ha az áttételt a királyi ügyész közérdek czimén kérelmezheti, miért tagadjuk meg a jogot a felektől, hogy ők szintén kérhessék saját érdekükben, hogy ezek a perek a kir. tábla székhelyéről áttehetők legyenek. {Helyeslés a baloldalon). Ábrahám Dezső: A közvád mindig előnyben részesülj Bizony Ákos: A 48. §. foglalkozik a sajtójogi elévüléssel. Az igazságügyminister urnak az volt a felfogása a javaslat előterjesztésénél, hogy ő külön sajtójogi elévülést nem ismer el. O akczeptálta az 1848 : XVITI. t.-czikkben foglalt terminust, a hat hónapot és két esztendőt, azonban csak mint olyan terminust, mely alatt az indítvány megteendő, de nem mint rendes sajtójogi elévülést. Az igazságügyi bizottság azonban abban a nézetben volt, hogy a külön sajtójogi elévülés fentartandó. Mindazonáltal, nem tudom, szándékosan történt-e, elnézésből történt-e, de azt mondja az igazságügyi bizottság, hogy kihagyandó a szakasz utolsó bekezdése, amely azt mondja (olvassa): »az elévülésre az 1878: V. t.-cz. és 1879: XL. t.-ez. szabályai irányadók, mondom, erre vonatkozólag azt mondja az igazságügyi bizottság, hogy törlendő, még pedig azért, mert fenn akarja tartani a külön sajtójogi elévülés intézményét, igen, de ugyanakkor nem lehetett volna változatlanul hagyni az utolsóelőtti bekezdést sem, mert az így szól (olvassa) : ha a felelősségre vonható személyek bármelyike ellen az első bekezdésben megszabott idő alatt eljárást tesznek folyamatba, azt bármely más felelős személy ellenében ezen idő elteltével is az elévülési határidőn belül folytatni lehet. Tehát ime, itt van a rendes büntetőjogi elévülés. A 49. §. az előzetes lefoglalással foglalkozik. Kézetem szerint az előzetes lefoglalás intézményét a sajtóvétségeknél teljesen törölni kellene. (Ugy van! ügy van! a szélsobalóläalon.) Nézetem szerint erre abszolúte nincs szükség és ez más kiadásban még sem egyéb, mint előzetes czenzura. (ügy van! a szélsöbaloldalon.) A? 50. §. az előzetes letartóztatásról és vizsgálati fogságról szól és az a csodálatos, hogy mig azt mondja, hogy a sajtó munkásaira vonatkozólag, általában a sajtó utján elkövetett bűncselekményeknél kivételesen enyhébb rendszabályokat akar statuálni, mint azt a büntető perrendtartás tartalmazza, ezzel szemben mégis azt mondja, hogy letartóztatásnak és vizsgálati fogságnak helye van akkor is, ha az illető a tárgyaláson nem jelenik meg, holott a büntető jjerrendtartás más bűntettesekkel szemben csak elővezetési parancsot enged meg, nem pedig letartóztatást vagy vizsgálati fogságot. Ez olyan kiváltság e szerint a sajtó részére, amelyet ugy nevezünk, hogy privilégium odiosum. (Ugy van! a szélsobalóläalon.) Ábrahám Dezső: Már megint tévedett a bizottság! Bizony Ákos: Az 51. §. szerint az igazságügyi bizottság a kötelező vizsgálat intézményét elejtette. Ebben a tekintetben egyszerűen hivatkozom a javaslat indokolására, amely világosan kimondja, hogy ez a sajtószabadságra nézve veszedelmes volna. Ehhez én is csatlakozom. Az 53. §-ban azt kifogásolom, hogy a bizonyítékok előterjesztésére rövid záros határidők vannak kitűzve. Nézetem szerint a vádlottnak meg kell engedni, hogy bizonyítékait a főtárgyaláson is előadhassa. Ez annál is szükségesebb, mert hiszen előre teljesen lehetetlen bizonyos bizonyítékokat bejelenteni. Például mondjuk, hogy valaki a valódiság bizonyítása szempontjából hivatkozik egy tanura, ezt a tanút a főtárgyaláson kihallgatják és ő azt mondja: kérem, ezt én ettől meg ettől hallottam, tessék azt kihallgatni, az tudja. Ilyenkor azután ne legyen mód arra. hogy ez a tanú kihallgattassék? Igaz, hogy van egy intézkedés, amely azt mondja, hogy ha igazolni tudja a vádlott azt, hogy ő ezt a bizonyítékot korábban nem ismerhette, akkor a főtárgyaláson is előterjesztheti. De ez olyan nehéz dolog, hogy ennek eleget tenni alig lehetséges. Nézetem szerint az »igazolás« kifejezés helyett teljesen elég volna azt mondani: ha valószínűvé teszi. A 61—64. §§-ok az átmeneti- és életbeléptető intézkedésekről szólnak. A 61. §. ellen az a kifogásom, hogy abban egyáltalában nincsen megmondva, melyek azok a törvények, amelyek ezen törvénynyel hatályon kivül helyeztetnek és melyek azok, amelyek továbbra is érvényben maradnak. A jelenlegi szövegezés különösen szerencsétlen. Nem tudom az igazságügyminister ur átolvasta-e figyelmesen, (Derültség balfelöl.) mert az mondatik benne (olvassa) : »E törvény életbeléptével hatályukat vesztik mindazok a rendelkezések, amelyek az e törvényben foglalt jogszabályokkal ellenkeznek vagy azoktól eltérnek.« Mi következnék ebből? Következnék az, hogy mindazok az eddigi jogszabályok, amelyek ezekkel nem ellenkeznek, életben maradnak, pedig feleslegesek, mert ujakkal vannak jíótolva, 60*
