Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-486

Í86. országos ütés 1913 deczember íh-én, hétfon. 465 véleménynek azok a széles rétegei, amelyekre a minister ur hivatkozik, nem egyebek, mint a munkapártnak nagyon is szűk keretei, (ügy van ! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Sümegi Vilmos: Annak is csak a reakczionárius része. Bizony Ákos : Meg vagyok győződve arról, hogy minél jobban és sürgetőbben követeli az az érdekcsoport a, sajtóreform keresztülhaj szólását, az ekképen elérendő eredmény annál kevésbbé lesz megfelelő. Ilyen sürgetések szüleménye nem lehet más, csak reakczionárius. (ügy van! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Már pedig a sajtónak, amint a javaslat indokolása is mondja, éltető eleme a szabadság. A minister ur azt mondja,hogy a közvélemény már nem tűrheti tovább a sajtó visszaéléseit, . . , (Ugy van ! Ugy van ! jobbfelól.) Sümegi Vilmos : A kormány visszaéléseit, nem a sajtóét! A panamákat ! (Zaj.) Bizony Ákos : ... és sürgetőleg követeli azoknak megrendszabályozását. Nekem az a nézetem, az a tudomásom, hogy a közvéleménynek most egészen más dolgai vannak, mint a sajtó reformálása. Sümegi Vilmos: Kenyeret kér, nem sajtóreformot ! Bizony Ákos : Ha szétnézünk az országban, mit látunk ? Azt látjuk, hogy az intelligencziának az a része, amely jjolitikával foglalkozik, élethalálharczot küzd egymással közjogi, alkotmányjogi kérdések felett. A nem politizáló része az intelligencziának és az igazi nagyközönség, a milliók, pénzügyi és gazdasági mizériákkal vannak elfoglalva ; (Ugy van! balfelól.) eszükbe sem jut nekik, hogy most ők a sajtóreform megalkotását követeljék. Azt hiszem, hogy Hantos t. képviselőtársunkon kivül nem igen van valaki, aki a gazdasági s pénzügyi válság megjavulását a sajtóreformtól tenné függővé. Ezek után azt hiszem, sikerült bebizonyítanom azt, hogy ez a javaslat sem kellőleg előkészítve nem lett, sem nem megfelelő időben lett beterjesztve. (Ugy van ! balfelól.) Most már áttérhetek, illetőleg áttérhetnék beszédem további részében a javaslat egyes rendelkezéseinek tüzetes birálatára. (Halljuk ! Halljuk ! balfelM.) Mielőtt ezt tenném, még kénytelen vagyok egy kis kitérést tenni. Az igazságügyminister ur november 26-iki beszédében igen erős, de alaptalan támadást intézett a koalicziós kormány ellen azért, mert megsértette a birói függetlenséget. Azt mondhatná valaki, mi közöm nekem a koalicziós kormányhoz, amelynek tagja nem voltam. És miért foglalkozom e kérdéssel, amelylyel a koalicziós kormány igazságügyministere, Polónyi Géza, akinek ténykedéseiről szó van, már foglalkozott ? Én ugyan csak egyszerű, de hűséges tagja voltam a koaliczió egyik pártjának, de meg Vagyok győződve, hogy ez a támadás mindazokat érte, akik a koalicziós kormányt annak idején támoKÉPVH, NAPLÓ. 1910—1915. XX. KÖTET. gatták és igy engem is, aki, mint az igazságügyi költségvetés előadója, bizonyos tekintetben hivatalos szerepet is vállaltam. Az igazságügyminister ur még azt is hozzá teszi e vádjához — és pedig épen Apponyi Albert t. képviselőtársunkkal szemben — hogy a koalicziós kormány csak akkor tisztelte a birói függetlenséget, mikor a biróság vele egy véleményen volt. E súlyos vádak bizonyításával azonban teljesen adós maradt az igazságügyminister ur. (Igaz! ügy van! balfelól.) Bizonyítékai ugyanis egyáltalában nem helytállók. Ö három körülményt hoz fel. Az első az, hogy a komáromi ügyész áthelyeztetett Székelyudvarhelyre, a kassai Temesvárra, a budapesti ügyésztől pedig megvonatott a megbízás. Második példája az, hogy a kassai törvényszék akkori elnöke olyan bojkottnak volt alávetve, hogy kénytelen volt maga kérni áthelyezését. A harmadik eset az, hogy az előző kormány által kinevezésre fölterjesztettek éveken keresztül mellőztettek. És mikor azt kérdezi a minister ur, hogy miért történtek ezek a szerinte méltatlan üldözések, azt a feleletet adja rá, hogy ezek az urak tiszteletben tartották Ö felségének a kinevezését, megjelentek egy olyan beiktatáson, ameb^ Ö felségének a kinevezésén alapul. Ezelőtt körülbelül tiz esztendővel igen divatos volt, majdnem szállóigeszerii széles ez országban, ugy hangzott : Uraságod, ugy látszik, idegen ! önkéntelenül is ez jut eszembe, mikor az igazságügyminister urnak megjegyzését birálat alá veszem, A ministerelnök urnak nem volna arról tudomása, hogy mik voltak az u. n. darabont-kormány alatt a főispáni kinevezések ? Nem tudná azt, hogy mi volt a hivatásuk ezeknek a főispánoknak ? Nem tudná azt, hogy a törvényhatóságok miért tagadták meg ezeknek a beiktatását ? Nem tudná azt, hogy a törvényhatóság ezen magaviselete az alkotmányvédelemnek, a nemzeti védelemnek egyik fegyvere, a törvényhatósági j)assziv rezisztencziának egyik kiegészitő része volt ? Nem tudná az igazságügyminister ur, hogy ebben az időben a kormány kinevezésétől függő közigazgatási tisztviselők, akiknek egész existencziája a kormány kegyétől függött, leköszöntek a törvényhatósági bizottsági tagságról, hogy a főispáni beiktatáson résztvenni kénytelenek ne legyenek ? Tudok rá esetet, hogy az áilamépitészeti hivatal főnöke, aki állásánál fogva tagja a bizottságnak, tehát arról le sem köszönhet, az elcsapatás veszélyének tette ki magát, de mégis megtagadta, hogy a főispáni beiktatáson megjelenjék. Szóval abban az időben a főispáni beiktatáson való megjelenés a közvélemény szerint hazafiatlan cselekedet volt. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Hogy vájjon a nemzeti védelemnek, az alkotmányvédelemnek ez a módja he'yés, czélravezető volt-e, ez nézetem szerint mellékes. Afelett ezúttal vitát folytatni nem tartom szükségesnek. Annyi azonban bizonyos, hogy valami sok eszköz nem á!l rendelkezésünkre; és a mostani kormány mindent elkövet, hogy ez a különben is kevés59