Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-486

456*. országos ülés í.9í.'i deczember 15-én, hétfőn. 4G3 Készséggel elismerem, hogy a budapesti ügyvédi kamara, nemcsak számánál, de tagjainak kiválóságánál fogva is, első helyen áll az ország ügyvédi kamarái között, de utoljára is, egy fecske mégsem csinál nyarat, egy ügyvédi kamara mégsem pótolhatja a többi ügyvédi kamaráknak és az egész jogászközönségnek meg nem hallgatását. (Igaz! •Ugy van! balfélől.) Azonban ha sorra veszem a sajtókérdés legfontosabb, legvitatottabb, legkétségesebb oldalait, akkor is azt látom, hogy a minister ur nem egészen helyesen fejezte ki magát, midőn azt mondotta, hogy az ebben a javaslatban lefektetett elvek és a budapesti ügyvédi kamara választmányának beterjesztett javaslata, véleménye a főbb kérdésekre nézve teljesen megegyeznek Mert nézzük csak ezeket a kérdéseket egyenként. (Halljuk! Halljuk! balfélől.) A helyreigazitási jogra azt mondja a kamara (olvassa) : »Ezt az intézményt jogosnak, időszerűnek és szükségszerűnek tartjuk.« Hát hiszen jogosnak, időszerűnek és szükségesnek tartjuk mindannyian. De a kérdés nem az. hogy magát az elvet jogosnak, helyesnek és időszerűnek tartjuk-e, hanem az, miképen kell azt szabályozni ? (Ugy van! balfélől.) Már pedig, meg vagyok róla győződve, hogy a budapesti ügyvédi kamara választmánya, amidőn a helyreigazitási kényszert óhajtotta, kivánta, annak nem azt a módját tartotta szem előtt, amely ebben a javaslatban megvalósul. (Igaz! ügy van! balfélől.) Erre a kérdésre különben majd később még vissza fogok térni. A felelősség tekintetébej) az ügyvédi kamara választmánya, illetőleg annak felterjesztése azt mondja, hogy (olvassa) : »Bizonyos bűncselekményeknél a szerzővel együtt a felbujtó is elsőfokon kerüljön felelősség alá.« A kérdés itt is az, t. képviselőház, hogy mik legyenek ezek a bűncselekmények és ki tekintessék felbujtónak ? Erre vonatkozólag jjedig az ügyvédi kamara véleménye és ezen javaslat között igen mélyreható különbség van. Annál nagyobb különbség, mert hiszen a budapesti ügyvédi kamara csak bizonyos bűncselekményeknél kivánta ezt meg, a minister ur javaslata pedig általánosítja. A rágalmazás és becsületsértés eseteiben a kamarai vélemény is kivánja és helyesnek tartja a nem vagyoni kár megitélését is. Erre nézve bátor vagyok röviden megjegyezni, — mert hiszen később a kártérítés kérdésével tüzetesen szándékozom foglalkozni — hogy az ügyvédi kamara a rágalmazás és becsületsértés esetében mondja a nem-anyagi kár megtérítését behozandónak. Azonban a törvényjavaslat ezen messze túlmegy, mert hiszen minden korlátozás nélkül megadja a jogot a sértettnek arra, hogy a neki a sajtóközlemény által okozott nem-anyagi kár megtérítését is követelhesse, még pedig akkor is, hogyha bűncselekmény egyáltalában nem forog fenn, amikor is a törvényjavaslat a polgári bíróságot jelöli ki mint ennek megítélésére hivatott bíróság. Tekintve tehát, hogy az ügyvédi kamara világosan büntetendő cselekményeknél, rágalmazásnál és becsületsértésnél mondja ezt : a javaslat az ügyvédi kamara véleményére nem támaszkodik. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ennél a kérdésnél még megjegyzem azt, hogy a minister ur álláspontját látszik támogatni az, hogy az ügyvédi kamara a kártérítésre vonatkozólag még egy kijelentést tesz, nevezetesen azt, hogy erre vonatkozólag azt a módot, amely a polgári törvénykönyv-tervezetben foglaltatik, addig is, mig ez a törvény élet beléptethető volna, illetőleg megalkotható volna, alkalmazhatónak véli. Azonban mikor az ügyvédi kamara erre vonatkozó véleményét kifejtette, a polgári törvénykönyv-tervezetnek csak első szövege feküdhetett előtte, hiszen tudjuk, hogy a második szöveg későbben készült el; tehát ha azt akarjuk megállapítani, hogy vájjon fedi-e t az ügyvédi kamarai véleményt vagy sem, akkor a polgári törvénykönyv-tervezetnek első szövege az irányadó. Ez az első szöveg pedig az 1140. §-ban foglaltatik és igy szól (olvassa): »Aki szándékosan elkövetett tiltott cselekmény, vagy szándékos kötelességszegés miatt van kártérítésre kötelezve, a károsultnak nem vagyoni káráért is kártérítéssel tartozik«. Tehát a korlát a szándékosan elkövetett tiltott cselekmény vagy pedig a szándékosan történt kötelességszegés. Ezzel szemben a ministeri javaslat abszolúte semmiféle korlátozást nem tartalmaz, hanem a kártérítés megitélését teljesen a bíróság belátására bizza. Helyes volna már most a kivételes kötelező vizsgálatot eltörölni s ezenkívül rövidebb perbeli határidők és időhöz kötött birói cselekmények utján gyorsítani e perek lefolytatását — mondja a kamarai vélemény. Erre vonatkozólag mi volt a minister ur javaslatának az álláspontja ? A minister ur a kötelező vizsgálat megszüntetését a sajtószabadság elvébe ütközőnek mondja a javaslat indokolásában ; tehát homlokegyenest ellenkezőt mond, mint az ügyvédi kamara. Nem akarok most azzal foglalkozni, vájjon melyik felfogás a helyesebb, csak azt akarom kimutatni, hogy nem áll az, amit a t. minister ur mond, hog)' a két javaslat álláspontja egy és ugyanaz. Az ügyvédi kamara gyorsítani kivánja a sajtóperek lefolytatását rövidebb határidőknek és időhöz kötött birói cselekményeknek az utján. A javaslat pedig miként akarja ezt megoldani ? Főként ugy, hogy a bizonyítás korlátait annyira megnöveszti, hogy csakis a vizsgálat során engedi meg a bizonyítékok előterjesztését, a vizsgálat során meg nem jelölt bizonyítékok használata pedig a per későbbi stádiumában már teljesen ki vannak zárva. Benedek János : Abszurdum ! Bizony AkOS : Azt mondja továbbá a budapesti ügyvédi kamara véleménye, hogy, bár a büntetőtörvénykönyv 351. §-át helytállónak tartjuk, — ez t. i. a zsarolásról szól — mégis megfontolandó, hogy aki fenyegető vagy tolakodó magatartás utján, hallgatás, helyreigazítás vagy