Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-486

460 í86. országos ülés 1913 leges bizonyítanom, rémségesen elüt attól a viaskodástól, attól a harczi zajtól és küzdelemtől, amely ezt a parlamentet és ezt az országot hatalmában tartja. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezen harczok leküzdésére, ezen viszályok kiegyenlítésére az ott, a családi tűzhelynél megfogamzott gondolat szelidsége nem elégséges. Békés, tudós szándékai nem elegendők. Erős elhatározásra, nagy egyéni bátorságra van szükség, (ügy van ! Ugy van !) hogy ily körülmények közt ily alkotásokhoz merjen valaki nyúlni. Azzal vigasztalja magát a t. minister ur, hogy az ő javaslatának repressziv hatása nem lesz, preventív hatását óhajtja annak, amelytől reméli, hogy a magyar sajtó durva hangja, féktelensége stb. önmaguktól el fognak enyészni, még pedig azért, mert a törvényben foglalt repressziv intézkedéseknek a sajtó magát nem akarja majd kitenni. A t. minister urnak ez a sejtelme sern fog megvalósu ni, mert azokkal szemben, akik eddig is visszaéléseket követtek el, ez a törvényjavaslat teljes oltalmat nem nyújthat. Amikor a bankok először kezdettek pánczélszobákat berendezni, az a bank, amely legelőször rendezett be ilyen szobát Budapesten, meghívta a rendőrséget és a szakértőket, hogy állapítsák meg, hogy csakugyan tüz- és betörésmentesek a pánczélozott falak. A megjelent szakértőbizottságban jelen volt a rendőrkapitány, midőn a bizottság már megállapította, hogy a falak csakugyan tüz- és betörésmentesek, azt mondotta, hogy »mégse érnek semmit«. Miért 1 — kérdezték. Azért, mert a betörő urak ezentúl azon fognak fáradozni, hogy olyan eszközöket találjanak fel, amelyekkel ezeket is át lehet fúrni. Meg is történt. A sajtóbetörőket sem fogja e törvény megfélemlíteni, meg fogják találni azokat az eszközöket, amelyekkel egész kényelmesen ki fogják játszani a maguk érdekében a törvény intézkedéseit is. (ügy van ! balfélől.) Ezek miatt tehát a sajtó becsületes munkásait megrendszabályozni és a sajtószabadságot megnyirbálni igazán nemcsak hálátlan feladat, de eredménytelen küzdelem is. (ügy van ! balfélől.) Ha pedig eredménye lenne, ez alkalmas lenne arra, hogy a tisztességes sajtót és annak lelkes munkásait megfélemlítse és ez lenne a legvégzetesebb csapás, amelyet az. 1848. évi XVIII. t.-czikk helyébe a törvényjavaslattal a t. minister ur erre a nemzetre zúdíthatna. Azzal vigasztal minket a t. minister ur, hogy szükség volt erre a törvényjavaslatra azért, mert ha a sajtónak mostani hangja és tónusa tovább tart, akkor elkövetkezik az az idő, — később, amikor mi már nem is élünk — hogy egy más kormány más eszközökkel fog a sajtóra támadni. Bizza ezt arra a kormányra a t. minister ur. Ne legyen prófétája annak az. eljövendő kormánynak ; ne mutassa meg neki azt, hogy miként lehet alkotmányjogaink közül a sajtószabadságot is gyökerében kiirtani. Nem fogadom el a törvényjavaslatot. (Élénk hely esi és és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) deczember 15-én, hétfőn. Elnök : Ki következik szólásra ? Hoványi Géza jegyző : Bizony Ákos ! Bizony Ákos : T. ház ! (Halljuk I Halljuk !) Midőn a szőnyegen levő törvényjavaslat általános tárgyalásánál én is szót emelek, egyáltalán nem hizelgek magamnak azzal, hogy-, azok után a nagyszabású és érvekben gazdag beszédek után, amelyek erről az oldalról elhangzottak, sikerülni fog nekem a vitába uj érveket, uj anyagot belehoznom. Még azzal sem hizelgek magamnak, hogy esetleg az érveknek uj csoportosításával, a kérdésnek uj oldalról való megvilágításával képes leszek a vitát bizonyos mértékben más térre átvinni. És ha ennek ellenére mégis felszólalok, erre két okom van. (Halljuk ! Halljuk !) Az egyik ok a kötelességérzet, a nézetem szerint megvádolt, meggyanúsított magyar sajtóval szemben. A magyar sajtó sokszorta kedvezőtlenebb körülmények közt oly nívón áll mind erkölcsi felfogás, mind értelmiség tekintetében, hogy nézetem szerint a müveit Európa bármely országának sajtójával felveheti a versenyt. (Ugy van ! a baloldalon.) A magyar sajtószabadság élete nagyon rövid; nem is egészen ötven esztendős. Pedig a t. igazságügyminister ur maga is többször emliti az indokolásban, hogy a sajtónak életeleme a szabadság. Azonban ez alatt az aránylag rendkívül rövid idő alatt is a magyar sajtó olyan fejlettséget ért el, amely igazán bámulatraméltó, (Igaz! Ugy van I a baloldalon.) és elérte ezt a fejlettséget anélkül, hogy magán hordaná akár az éretlenségnek fanyarságát, akár a korai érettségnek blazirtságát. (Ugy van ! balfelöl.) És ami a fő és amit ezekben a szomorú napokban is tapasztalunk, a magyar sajtó gyors növekedése daczára teljesen hü maradt gyermekkorának dicső hagyományaihoz : hazafias maradt és tisztességtudó, (ügy van ! balfélől.) Ilyen felfogással lévén a magyar sajtóról, habár a sajtónak csak egyszerű hálás olvasója vagyok, minden közelebbi összeköttetésem a sajtóval hiányozván, minden elfogultság nélkül nyilatkozhatom. A sajtó eddig sem kényeztetett, valamint a jövőben sem várok egyénileg semmit és nem félek a sajtótól, — mert hiszen nagyratörő vágyaim sohasem voltak és most már különben is nyilvános pályám vége felé járok — mindazonáltal kötelességemnek tartottam a magyar sajtó védelmére kelni (Élénk helyeslés és éljenzés a balés a szélsőbaloldalon.) és abban a harczban, melyet ez az oldal a sajtószabadság, alkotmányos szabadságunknak úgyszólván utolsó védbástyája mellett (Ugy van ! a bál- és a szélsőbaloldalon.) olyan nagy erővel és magas szinvonalon kifejt, szerény tehetségemhez képest szintén résztvcnni óhajtok. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) A másik ok, amely engem arra indit, hogy habár ujat mondani már úgyszólván lehetetlen és habár arról is meg vagyok győződve, hogy a kölcsönös kapaczitáczió ennél a vitánál teljesen ki van zárva, mégis felszólaljak, az, mert bizom a nemzeti közélet életképességében. Az egészséges,