Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-485

í85. országos ülés 1913 deczember 6-ún, szombaton. m törvényszék jelenlegi elnökéhez : méltóztassék nyilatkozni arra, hogy ez szolgálati érdek volt-e, igenlő választ adott, azt mondta, hogy a közszolgálat érdekében állott, hogy onnan elhelyeztessék és még hozzátette : »Isten őrizzen, hogy visszahelyeztessék .<< A képviselő ur, természetesen ismét csak téves informáczió alapján, azt állitotta, hogy ezen áthelyezés lett volna Vigh Aladár anyagi romlásának oka, hogy neki ott ingatlana, háza, földje volt és ezt kénytelen, amint a képviselő ur magát kifejezte, elkótyavetyélni. Erről, igaz, nem volt semmi tudomásom, de nem állott volna módomban, hogy ezt figyelembe vegyem. Egyébként az áthelyezésnek az illető tönkremenetelére semmiféle kihatása nem lehet. Először is, mert Vigh Aladárnak sem Bácsalmáson, sem azon a helyen, ahol tudakozódtam, semmiféle ingatlana nincs. (Felkiáltások a jobboldalon : No tessék f Ellenben van a nejének (Zajos felkiáltások a baloldalon : Hát az nem mindegy ?) összesen 8 hold és 500 négyszögöl erdő, rét és szántóból álló ingatlan birtoka. Lovászy Márton : Szőlő! Balogh Jenő igazságiigyminister: Igen, szőlő is, van-e háza, ez a telekkönyvből nem tűnik ki. Ezen ingatlanra összesen 26.000 korona követelés van bekebelezve. Számos apróbb összegű követelés erejéig a folyó évben perelve volt és pedig : 250 korona, 300 korona, 170 korona, sőt 9 korona erejéig is. Az áthelyezést megelőzőleg az emiitett ingatlanra végrehajtást is kértek és az árverés már ki is van tűzve, természetesen az áthelyezéstől teljesen függetlenül. Hogy nemcsak a pénzintézetek intéznek ellene valamely hadjáratot, arra nézve legyen szabad megjegyeznem, hogy a Bácsalmás községtől beszerzett kimutatás szerint 2007 korona adóval és illetékkel van hátralékban. Kénytelen vagyok továbbá kijelenteni, hogy a tőketartozás után a kamatokkal még 1911. évi november 1-től kezdve, tehát mindenesetre az áthelyezést két évvel megelőző időtől fogva hátralékban van, többszöri felszólitás daczára sem fizetett, ezért intéztetett hozzá nem felmondás, hanem egy közönséges blanketta arra, hogy a kölcsöne után hátralékban levő kamatokat tessék törvényes következmények terhe alatt megfizetni. p'.f*JAzt hiszem, ennek következtében nyugodtan állithatom, hogy ezen áthelyezés és azon súlyos vagyoni helyzet közt, amelyről őszinte részvéttel értesültem, abszolúte semmiféle kapcsolat meg nem állapitható, hiszen a tartozások két év előtti időből keletkeztek. Mindenesetre, hogyha én az interpelláczió tárgyáról annak idején előre értesitve vagyok, megkímélhettem volna a t. házat attól, hogy ennyire a részletekbe menjek, mert már a múlt alkalommal az adatokat előtárhattam volna, t. kéjwiselőtársamnak pedig módjában lett volna ugyanezen adatokról, ha érdeklődik a telekkönyvből, amely mindenki részére hozzáférhető, teljes meggyőződést szerezni. Ellenben konstatálom, teljes respektálásával és fentartásával annak, amit mondottam annak idején, hogy az áthelyezési okiratba egy iráshiba csúszott be, — én sem a kiadmányt, se tisztázatot nem láttam, — hanem az igazságügyministerium egy különben nagyon derék, szorgalmas irodatisztjének hibájából, aki a blankettát olyképen kezelte, hogy a »hivatalból<< szót törölte és a »saját kérelmére« szót hagyta meg. Természetesen kötelességem ezt reparálni, és pedig oly módon, hogy — mivel a végrehajtók áthelyezése abszolút nem ritka dolog, hiszen erről egyik hivatali elődöm, Günther Antal idejében 1909 szeptemberében kibocsátott rendelet az Igazságügyi Közlöny 8. évfolyamának 240. lapján található, — az illető végrehajtó átköltözésére azt a segélyt fogom utalványozni, amely a fennálló szabályok értelmében őt megilleti. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Bocsánatot kérek a t. háztól, hogy egy tisztán adminisztrativ természetű intézkedésnek ennyi részletével voltam kénytelen a t. ház becses idejét saját politikai reputáczióm czéljából is igénybevenni. Ismétlem, t. ház, most is, hogy amiatt, mert valamely biró vagy igazságügyi hivatalnok politikai meggyőződését ilyen vagy olyan irányban nyilvánitja, vagy követi, nemcsak hogy semmiféle üldözésben részemről nem lesz része, de abszolúte ez az ő előmenetelére sem lesz befolyással. Viszont azonban ha arról szerzek meggyőződést és ha t. képviselőtársam, Lovászy Márton képviselő ur talán a köteles gondosság elmulasztását látja abban, hogy nem tudtam, hogy az illető végrehajtó milyen párthoz tartozik és ennek daczára áthelyeztem, ha arról szerzek meggyőződést, hogy olyan végrehajtó, akiről, ismétlem, egyáltalában fogalmam nem volt, hogy ellenzéki és az ellenzéki pártok lelkes tagja-e, mint magát kifejezte, egyébként szolgálati szempontból kifogás alá esik, amint én az összeférhetlen magaviseletet ilyen kifogásnak tekintem, akkor ez a körülmény nem fog engem a jövőben sem visszatartani attól, hogy kötelességemet teljesitsem. (Élénk helyeslés és éljenzés jobbfelől.) Én a tapasztaltak után teljesen el vagyok készülve arra, hogy ezen intézkedések folytán támadásokban, esetleg éles személyes támadásokban is lesz részem, de nem volnék méltó erre az állásra, amelyet betölteni szerencsém van, egyszerűen gyáva ember volnék, ha ez visszatartana attól, hogy hivatali kötelességeimet ugyanazzal az elfogulatlansággal — csak lelkiismeretem előtt téve felelőssé magamat — és ugyanazzal a teljes bátorsággal teljesitsem, amelylyel minden embernek, de különösen minden hivatalnoknak teljesitenie kell kötelességét. (Elénk helyeslés.) Tisztelettel kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a közéfen.) Elnök : Lovászy Márton képviselő urat illeti a szó. Lovászy Márton : T. képviselőház ! Elismerem, hogy az igen tisztelt igazságügyminister ur nagy