Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.
Ülésnapok - 1910-485
436 485. országos ülés 1913 deczember 6-án, szombaton. dával nagyobb javadalmazáshoz juttatja, (Ugy van !) Sajnálatomra tévesen informálták az igen t. képviselő urat abban is, hogy Vigh Aladár bírósági végrehajtó teljesen kifogástalan magatartású és hogy ebből is következtetve, az áthelyezés csak politikai motívumokra vezethető vissza. (Halljuk ! Halljuk !) Kénytelen vagyok a t. háznak bejelenteni, hogy a nevezett birósági végrehajtó ellen 1894-től fogva összesen 10 fegyelmi eljárás folyt (Felkiáltások a jobbóldalon : Csak ? !) És pedig, eltekintve a kisebb j elentőségüektől, — bocsánatot kérek a t. háztól, hogy eljárásom helyességének feltüntetésére ilyen részletekkel vagyok kénytelen fárasztani a t. házat (Halljuk ! Halljuk !) — az egyik, 1894-ben lefolytatott fegyelmi eljárás alapján jogerősen feddésre — másodfokú fegyelmi büntetés — Ítéltetett, azért, mert egy községben ugyanazon a napon két különböző végrehajtást foganatositott és mindkét ügyben teljes napidíjat számított fel. (Elénk jelkiáltások a jobboldalon : Ahá! Zaj a baloldalon.) Ábrahám Dezső: Sohse hallottak még ilyent az urak ? (Zaj.) Elnök : Kérem Ábrahám képviselő urat, ne szóljon közbe. Balogh Jenő igazságügyminister: 1895-ben pénzbüntetésre, tehát harmadfokú fegyelmi büntetésre Ítéltetett, amelynél súlyosabb már csak a hivatalvesztés lehet, azért, mert a végrehajtások foganatosítása alkalmával átvett pénzt és értéktárgyakat a végrehajtói könyv megfelelő rovatába be nem jegyezte. 1899-ben újból pénzbüntetésre Ítéltetett, ami mindenesetre súlyosabb beszámítás alá esik . .. Fernbach Károly : Ezek 12 év előtti dolgok. (Zaj. Felkiáltások a jobboldalon : Halljuk a ministért!) Elnök (csenget) : Kérem Fernbach képviselő urat, ne zavarja közbeszólásaival a szónokot. Balogh Jenő igazságügyminister: 1899-ben másik fegyelmi büntetést, szintén harmadfokút, azért kapott, mert a végrehajtást szenvedőtől lefizetett pénzösszeget február 1-étől márczius10-ig, tehát több, mint hat héten keresztül magánál tartotta ; egy másik ügyben pedig, anélkül, hogy meggyőződést szerzett volna arról, hogy a végrehajtást szenvedőnek van-e vagyona, nemleges zálogolási jegyzőkönyvet vett fel, tehát azt konstatálta, hogy nincs vagyon. 1910-ben Vigh Aladár azért kapott fegyelmi büntetést, mert hivatalos jövedelméről felsőbbségének valótlan adatokat terjesztett elő. 1910 deczemberében ismét rosszalásra, tehát előző büntetései ellenére enyhébb büntetésre ítéltetett, mert a hivatalból foganatosítandó végrehajtásokat rendetlenül kezelte s azok foganatosítását lazán végezte. Eltekintve a többi fegyelmi ügy részleteitől, már a fennebbiek folytán, ami az illető birósági végrehajtó magatartását illeti, az kifogástalannak egyáltalán nem mondható. Most rátérek arra, hogy mi volt az áthelyezés indoka. A múlt alkalommal, minthogy t. képviselőtársam nem volt szives velem interpellácziója tárgyát közölni, jelentettem a t. háznak, hogy mivel évente több, mint 3000 áthelyezési és kinevezési ügyet intézek és mindegyik részleteire nem emlékezhetem, csak a legnagyobb óvatossággal nyilatkozhatom, azonban ugy emlékeztem, hogy most közvetlenül az illetőnek összeférhetetlen és izgága magaviselete volt az áthelyezés oka. örömmel jelenthetem a t. háznak, hogy emlékezetem nem csalt, amennyiben ugy régebben — rögtön előtérj észtem a hivatali adatokat — mint ujabban is ezen összeférhetetlen magatartásáról az igazságügyi hatóságok is hivatalos adatokat terjesztettek az igazságügyministeriumhoz és ennek folytán teljesen megbízható, a folyó év folyamán többször megújult, hasonló kérelem alapján azért történt meg az áthelyezés, mert épen a szentgotthárdi állásnak elhalálozás folytán beállott megüresedése következtében arra most alkalom kínálkozott. A nevezett végrehajtó korábban Titel és Szabadka székhelyeken szolgált. Hogy korábbi magatartása is kifogás alá esik és pedig olyan időből, amelyben ez a párt, amelyhez tartozni szerencsém van, nem volt az ügyek vezetéseért felelős, arra nézve van szerencsém bemutatni és a t. ház minden tagja számára rendelkezésre bocsájtani az újvidéki törvényszék akkori elnökének, Ringhoffer Lajos urnak, akit nem ismerek, 1905. márcziusában kelt hivatalos felterjesztését, amely ezt tartalmazza (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon. Olvassa): »Tudva van, hogy évekkel előbb a titeli járásbíróság kebelében dúlt egyenetlenség és az alkalmazottak magaviselete a királyi járásbíróság tekintélyét nagyban megrendítette. Tudomásom szerint — irja az elnök — Vigh Aladár akkori titeli járásbirósági végrehajtó személye, hevesebb és izgága természeténél fogva, egyik oka volt az egyenetlenségeknek, de társadalmilag is sok súrlódása volt. Ennek támogatására fölemlítem, hogy a cserekérvény beadása óta már két levelet kaptam Titelről, amelyben a csere megakadályozását kérik«. Akkor t. i. áthelyezést és cserét kért; ez ellen védekezik az újvidéki törvényszék elnöke. A folyó évben pedig a szabadkai törvényszék jelenlegi elnöke, mint illetékes felügyeleti hatóság, jelentette hozzám, hogy mikor Vigh Aladár a szabadkai törvényszék területén volt végrehajtó, a szabadkai törvényszék elnöke is arra törekedett, hogy máshova való áthelyezését kérje, mert sok panasz volt ellene. A szóbeli megbeszélés során, amelyet az elnök úrral folytattam, — ebben nincs semmi dehonesztäló, hanem csak szószerint idézem, — az elnök ur azt mondotta, hogy Vigh Aladárnak mágnási allűrjei voltak és hetyke modora oly kellemetlen volt az ügyvédeknek, (Mozgás a jobboldalon.) hogy az ügyvédek nem is fordultak hozzá végrehajtás foganatosítása végett. Es amikor egyenesen azt a kérdést intéztem a szabadkai
