Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-484

deczember 5-én, pénteken. 427 454. országos ülés 1913 (Szünet után. Ás elnöki széket Beöthy Pál elnök foglalja el.) Elnök (csenget) •. A felfüggesztett ülést új­ból megnyitom. Szólásra következik? Szinyei-Merse Félix jegyző: Cserny Károly! Cserny Károly: T. ház! (Halljuk!) A fel­hatalmazási törvényjavaslathoz kértem szót ab­ból a czélból, hogy foglalkozzam gróf Apponyi Albert t. képviselőtársamnak a sajtótörvény tár­gyalása alkalmával mondott beszéde némely ki­tételével, amelyek általános politikai természe­tűek és amelyek azt hiszem, nekem lehetetlenné tették volna, minthogy általános politikai termé­szetűek, hogy azokat a sajtótörvényről szóló vita további folyamán megtegyem. Mielőtt azonban ezt tenném, engedje meg a t. ház, hogy kira­gadjam gróf Apponyi Albert beszédének egy megjegyzését, amelyben megemlíti, hogy épen 41 esztendeje, hogy tagja ennek a háznak. Én nagyon sajnálom, hogy a politikai ellen­tétek annyira kiélesedtek a pártok között, hogy ez a 40-éves jubileum, amelyet tavaly ünnepel­hetett volna a ház és ünnepelhetett volna gróf Ajmonyi Albert képviselőtársam, oly észre­vétlenül surrant el fölöttünk, hogy itt meg nem emlékezhettem róla. Meg vagyok róla győződve, hogy ha ez lehetséges lett volna, akkor egy olyan tüntetésnek lehettünk volna tanúi, mint amilyenben az angol parlamentben Gladstone­nak volt része egy ilyen emlékünnepély alkalmá­val, amikor az ellenzék vezére Grladstone minis­terelnökről dicsőítő himnuszt zengett s igy végezte üdvözlését: »England is proucl of Mr. Grladstone«. Ismétlem, sajnálom, hogy ennek nem lehettünk részesei. De most engedje meg a t. ház, hogy beszédemet vonatkoztassam először is gróf Apponyi Albert felszólalásának arra a részére, amelyben azt mondja, hogy egy rendszeres hadjárat folyik közszabadságaink ellen, s igy folytatja: »Hogy a túloldalon ezt sokan nem érzik és jóhiszeműen nem érzik, az onnan van, hogy mindez megfelel annak a légkörnek, amelyben élnek. Ez a sajtószabadság, amelyet a törvény­javaslat meghagy és megállapít, szakasztott mása annak a parlamentarizmusnak, amelyben élünk. Aki az efajta parlamentarizmusban magát jól érzi, vagy, ha magát eredetileg nem érezte jól, azt megszokja, az jól érzi magát vagy, ha nem, meg fogja szokni azt a sajtórendészetet is, amely ebben a javalatban le van fektetve «. Minthogy itt arról a parlamentarizmusról van szó, amely jelenleg létezik és hogy az némelyeknek tetszik, akiknek ez a légkör megfelel, ebből a contrario következik, hogy az a parlamentarizmus, amely ezt az epochát megelőzte, az olyan kvalitásokkal bir, amelyek megnyerték t. képviselőtársamnak tetszését. Ennek következtében arra vállalkozom, a t, ház engedelmével, hogy bemutassam azt az ítéletet, amelyet gróf Apponyi Albert magának alkotott s a nyilvánosság számára hozzáférhe­tővé tett erről az elmúlt parlamentarizmusról. Mielőtt azonban ezt tenném, legyen szabad még reflektálnom gróf Apponyi Albert t. képviselő­társamnak egy megjegyzésére, amely, gondolom, tulajdonképen hozzátartozik annak a légkörnek a jellemzéséhez, amelyről ő szólott, amelyet tehát én nem akarok hallgatással mellőzni. Itt hivat­kozik arra a bizonyos sokat idézett birói íté­letre és egy szupponált sajtóczikket mond el és azt a következtetést vonja le, hogy milyen el­bánásban lenne neki, mint újságírónak része, ha ezt a sajtóczikket megírja. Itt egyebek között azt mondja, hogy (olvassa) : »nem volt semmi reakczió ezek ellen a jelenségek ellen, megeléged­tek azzal, hogy a többségnek uj vezetője nem részese ezeknek a tényeknek, — pártkassza­ügyeknek — de nem repudeálta azokat, holott ilyeneknek megtörténte után az erkölcsi rend helyreállítása azt követelte volna, hogy repude­áltassanak«. Erre nézve legyen szabad, mellőzve azt, hogy a képviselő ur itt idéz a birói Ítéletből és annak indokolásából olyanokat, amik abban benn nem foglaltatnak és csak saját szubjektív következtetései, (Ugy van! TJgy van! jobb felöl.) mondom: mellőzve ezt, mert erről nem óhajtok beszélni, én azt hiszem, hogy azok a tények, igenis, repudeáltattak, repucleáltattak először az által, hogy az a korraányférfiu, akinek köze volt ezekhez, levonta ezekből a konzekvencziát, másodszor, hogy az a kormányférfiu, aki az ügyek élére került, nem csak nem volt részes ezekben az ügyekben, hanem a jelenre vonat­kozólag repudeálta cselekedetek által, a jövőre vonatkozólag pedig repudeálta igen határozott, férfias kijelentések által. (Igaz! Ugy van! jobb felöl.) Ezek után pedig leszek bátor bemutatni a t. háznak azokat a jellemzéseket, amelyeket gróf Apponyi Albert hangoztatott a parlamen­tarizmusnak azzal az állapotával szemben, amely — ezt ugy kell következtetnem — nagyon meg­nyerte állítólag annak idején a tetszését. Mint­egy tizenkét esztendőre visszamenve, 1903 Julius 22-én azt mondja Apponyi Albert t. képviselő­társam, midőn az obstrukczióról beszélt (ol­vassa) : »Hát nem látják t. képviselőtársaim, hogy, mióta a magyar parlamentnek működése megakadt, tagadhatatlanul erősebb akczióba lépnek Magyarországnak összes belső és külső ellenségei? Tény, hogy azoknak az ellenségek­nek mindegyike mozgolódik s mint a gabona­táblán, amelyen maga a gabona gyenge, nagy mértékben felüti a fejét a gaz, ép ugy, mióta Magyarország normális közélete meggyengült*, — ez volt még 1903-ban — »meg van bontva az egész országban mindenütt a rend, Horvát­országban ép ugy, mint a nemzetiségek lakta vidékeken és mindenütt. Nera látják-e, ami előtt szintén nem lehet szemet hunyni, hogy Magyar­54*

Next

/
Thumbnails
Contents