Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.
Ülésnapok - 1910-484
deczember 5-én, pénteken. 427 454. országos ülés 1913 (Szünet után. Ás elnöki széket Beöthy Pál elnök foglalja el.) Elnök (csenget) •. A felfüggesztett ülést újból megnyitom. Szólásra következik? Szinyei-Merse Félix jegyző: Cserny Károly! Cserny Károly: T. ház! (Halljuk!) A felhatalmazási törvényjavaslathoz kértem szót abból a czélból, hogy foglalkozzam gróf Apponyi Albert t. képviselőtársamnak a sajtótörvény tárgyalása alkalmával mondott beszéde némely kitételével, amelyek általános politikai természetűek és amelyek azt hiszem, nekem lehetetlenné tették volna, minthogy általános politikai természetűek, hogy azokat a sajtótörvényről szóló vita további folyamán megtegyem. Mielőtt azonban ezt tenném, engedje meg a t. ház, hogy kiragadjam gróf Apponyi Albert beszédének egy megjegyzését, amelyben megemlíti, hogy épen 41 esztendeje, hogy tagja ennek a háznak. Én nagyon sajnálom, hogy a politikai ellentétek annyira kiélesedtek a pártok között, hogy ez a 40-éves jubileum, amelyet tavaly ünnepelhetett volna a ház és ünnepelhetett volna gróf Ajmonyi Albert képviselőtársam, oly észrevétlenül surrant el fölöttünk, hogy itt meg nem emlékezhettem róla. Meg vagyok róla győződve, hogy ha ez lehetséges lett volna, akkor egy olyan tüntetésnek lehettünk volna tanúi, mint amilyenben az angol parlamentben Gladstonenak volt része egy ilyen emlékünnepély alkalmával, amikor az ellenzék vezére Grladstone ministerelnökről dicsőítő himnuszt zengett s igy végezte üdvözlését: »England is proucl of Mr. Grladstone«. Ismétlem, sajnálom, hogy ennek nem lehettünk részesei. De most engedje meg a t. ház, hogy beszédemet vonatkoztassam először is gróf Apponyi Albert felszólalásának arra a részére, amelyben azt mondja, hogy egy rendszeres hadjárat folyik közszabadságaink ellen, s igy folytatja: »Hogy a túloldalon ezt sokan nem érzik és jóhiszeműen nem érzik, az onnan van, hogy mindez megfelel annak a légkörnek, amelyben élnek. Ez a sajtószabadság, amelyet a törvényjavaslat meghagy és megállapít, szakasztott mása annak a parlamentarizmusnak, amelyben élünk. Aki az efajta parlamentarizmusban magát jól érzi, vagy, ha magát eredetileg nem érezte jól, azt megszokja, az jól érzi magát vagy, ha nem, meg fogja szokni azt a sajtórendészetet is, amely ebben a javalatban le van fektetve «. Minthogy itt arról a parlamentarizmusról van szó, amely jelenleg létezik és hogy az némelyeknek tetszik, akiknek ez a légkör megfelel, ebből a contrario következik, hogy az a parlamentarizmus, amely ezt az epochát megelőzte, az olyan kvalitásokkal bir, amelyek megnyerték t. képviselőtársamnak tetszését. Ennek következtében arra vállalkozom, a t, ház engedelmével, hogy bemutassam azt az ítéletet, amelyet gróf Apponyi Albert magának alkotott s a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tett erről az elmúlt parlamentarizmusról. Mielőtt azonban ezt tenném, legyen szabad még reflektálnom gróf Apponyi Albert t. képviselőtársamnak egy megjegyzésére, amely, gondolom, tulajdonképen hozzátartozik annak a légkörnek a jellemzéséhez, amelyről ő szólott, amelyet tehát én nem akarok hallgatással mellőzni. Itt hivatkozik arra a bizonyos sokat idézett birói ítéletre és egy szupponált sajtóczikket mond el és azt a következtetést vonja le, hogy milyen elbánásban lenne neki, mint újságírónak része, ha ezt a sajtóczikket megírja. Itt egyebek között azt mondja, hogy (olvassa) : »nem volt semmi reakczió ezek ellen a jelenségek ellen, megelégedtek azzal, hogy a többségnek uj vezetője nem részese ezeknek a tényeknek, — pártkasszaügyeknek — de nem repudeálta azokat, holott ilyeneknek megtörténte után az erkölcsi rend helyreállítása azt követelte volna, hogy repudeáltassanak«. Erre nézve legyen szabad, mellőzve azt, hogy a képviselő ur itt idéz a birói Ítéletből és annak indokolásából olyanokat, amik abban benn nem foglaltatnak és csak saját szubjektív következtetései, (Ugy van! TJgy van! jobb felöl.) mondom: mellőzve ezt, mert erről nem óhajtok beszélni, én azt hiszem, hogy azok a tények, igenis, repudeáltattak, repucleáltattak először az által, hogy az a korraányférfiu, akinek köze volt ezekhez, levonta ezekből a konzekvencziát, másodszor, hogy az a kormányférfiu, aki az ügyek élére került, nem csak nem volt részes ezekben az ügyekben, hanem a jelenre vonatkozólag repudeálta cselekedetek által, a jövőre vonatkozólag pedig repudeálta igen határozott, férfias kijelentések által. (Igaz! Ugy van! jobb felöl.) Ezek után pedig leszek bátor bemutatni a t. háznak azokat a jellemzéseket, amelyeket gróf Apponyi Albert hangoztatott a parlamentarizmusnak azzal az állapotával szemben, amely — ezt ugy kell következtetnem — nagyon megnyerte állítólag annak idején a tetszését. Mintegy tizenkét esztendőre visszamenve, 1903 Julius 22-én azt mondja Apponyi Albert t. képviselőtársam, midőn az obstrukczióról beszélt (olvassa) : »Hát nem látják t. képviselőtársaim, hogy, mióta a magyar parlamentnek működése megakadt, tagadhatatlanul erősebb akczióba lépnek Magyarországnak összes belső és külső ellenségei? Tény, hogy azoknak az ellenségeknek mindegyike mozgolódik s mint a gabonatáblán, amelyen maga a gabona gyenge, nagy mértékben felüti a fejét a gaz, ép ugy, mióta Magyarország normális közélete meggyengült*, — ez volt még 1903-ban — »meg van bontva az egész országban mindenütt a rend, Horvátországban ép ugy, mint a nemzetiségek lakta vidékeken és mindenütt. Nera látják-e, ami előtt szintén nem lehet szemet hunyni, hogy Magyar54*
