Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-484

418 ÍM. országos ülés Í913 deczember 5-én, pénteken. adó ur fejtegetéseiből meggyőződhettünk arról, hogy az állam igen válságos közgazdasági helyzetben van. Alkalmunk volt hallani azokat a megdöbbentő adatokat, amelyek mutatják, hogy az ország jelenleg olyan válságban van, aminőben régen nem volt. Konstatálja az előadó ur, arról a helyről, liogy a múlt évihez képest a deficzit egy fél év alatt 88 millió, de tulajdonképen — habár ő ezt csak ideiglenes, átmeneti állapotnak jelzi — 98 millió korona. Valószínűleg azért mondja az előadó ur, hogy ez ideiglenes, átmeneti állapot, mert bevételt remél a most következő időszakban. Ezen megdöbbentő előadói előterjesztés nem jogosít fel semmiféle optimizmusra, mert sem a kormány nyilatkozatából, sem a kormánypárt részéről nem hallottunk olyan megnyugtató kijelentéseket, amelyek kilátásba helyeznék azt, hogy ezen gazdasági válságok simán fognak lefolyni. De nem hallottunk és nem kaptunk garancziát különösen arra vonatkozólag, hogy mi fog történni tólviz idején az adóbehajtással ? Hogy a bevételek folytán már eddig is 95 millió K a deficzit .... Hegedüs Lóránt előadó: Nincs 98 millió korona deficzit, 99.000 K felesleg van! Pop Cs. István: Hát legyen meg az a papirosfelesleg. A tény az, hogy az adóbehajtás az, amitől a kormány a deficzit apasztását s illetőleg az egyensúly helyreállítását várja és ez a körülmény a legaggasztóbb. Jelezte a ministerelnök ur, hogy két ínséges év nyomoruságait szenvedjük most; jelezte, hogy az árviz különösen a Maros, Kőrös és Szamos menti vidékeket a szó soros értelmében teljesen tönkre tette. Ezek daczára mindazok az óvintézkedések, amelyek kilátásba helyeztetnek, inkább csak palliativ jelleggel bírnak. Mert, t. képviselőház, habár ig hogy egyrészt a kereskedelmi ministerium törvényjavaslatot terjesztett be útépítések engedélyezésére, másrészt hasonló czélu törvényjavaslat benyújtása a földniivelésügyi ministerium részéről is kilátásba helyeztetett, mindez az óriási munkahiányon és ínségen segíteni nem fog, mert ezek a munkálatok — amint látom — ugy vannak kontemplálva, hogy majd csak tavaszszal fognak kezdődni. Én, tehát egyik oldalról sem látom azokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek és feltétlenül megkívántatnak ahhoz, hogy ezen válságos helyzetből kikerüljünk. Az igen t. előttem szólt képviselő ur emiitette, hogy a külügyeket illetőleg szerencsésen átúsztunk, átestünk a nagy kríziseken és — mint fiatalemberekhez illik is — nagy optimizmussal beszélt a jövőről, a jövő jDolitikájáról, amely — sajnos — ugy, ahogy ő kontemplálja talán száz év múlva sem fog bekövetkezni. De nem beszélt arról az igazi okról, amely a mai helyzet orvoslását nagyban megnehezíti: ez pedig épen a külügyi politika, a külügyi helyzet és a belső konszolidáltság hiánya. T. képviselőház! Mikor ilyen óriási krízis előtt állunk, végtelen sajnálattal kell látnunk, hogy milyen sivár politikai harezok folynak nálunk; végtelen- sajnálattal kell konstatálnunk azt, hogy a delegáczióban nem akadt egy hang, bármennyire lojális volna az államhatalom, az uralkodó és a hadsereg irányában, amely kritika tárgyává tette volna és rámutatott volna azokra a baklövésekre, amelyek a külpolitikában elkövettettek és amelyek azt eredményezték, hogy állig fegyverben voltunk majdnem, egy évig s anélkül, hogy vér folyt volna, körülbelül félmilliárd elköltetett s ki tudja, hogy mennyit kell még utólagosan fizetni! Amellett elpusztult óriási emberanyag is, amelyről — nagyon természetes, mert nem háború volt — nem igen van statisztika, hanem annak, aki foglalkozott az ügyekkel, alkalma volt azt a sok jajveszéklést hallani, amely jött Boszniából és Herczegovinából a télen a rossz ellátás és a sok betegség miatt. Tudja ezt az, aki foglalkozik ezekkel a dolgokkal, amint történt az osztrák delegáczióban, ahol egy Clam-Martinitz, akinek az udvarral való összeköttetései közismeretüek, maga is helytelenitettc ezt a politikát és határozott kifejezést adott annak, hogy nem jó mindig csörtetni azt a kardot, nem jó a hadseregnek érdekeljen sem s hogy figyelemmel kell lenni a nép keresetképességére is. Ott, abban a delegáczióban akadtak igen szakavatott hangok, amelyek kritizálták a külpolitikai vezetést és amelyek, mint mondám, nern helyeseltek a külügyminister minden intézkedésének. Fájdalom, a mi ellenzékünk, amely oda bekerült, inkább formai és belső sérelmek szellőztetésével töltötte azt a drága időt, amelyet arra kellett volna fordítania, hogy rámutasson azokra a sebekre, amelyek megvannak; sőt az ellenzék igyekezett olyan hangulatot kelteni és olyan szavakat hallatott, hogy ínég azokat is elidegenítse a monarchiától, akik már hosszabb idő óta mindig hű szövetségesei voltak. A külügyi konszolidáczió szerény véleményem szerint Magyarország- és Ausztriában akkor van meg, amikor megvan a belső konszolidáltság. Nemcsak nekem, hanem kiváló államférfiaknak is az a véleménye, hogy a belső konszolidálás egyúttal kihatással van a külső konszolidáltságra, mintegy okozója a külső konszolidáltságnak. Olvasom egyik nagyon elterjedt lapban a horvátok állítólagos győzelméről irt czikkben, hogy íme, most mindenki kap mindent, kaptak a horvátok és nem tudom, miféle rettenetes ajándékot fognak kapni a románok. Ez az alarmirozás, hogy a nemzetiségek fognak kapni valamit, szerény véleményem szerint csak visszhangja akar lenni annak, hogy igenis el kell jönnie egy időszaknak, amikor a nemzetiségek, amelyek a magyarokkal együttesen alkotják ezt az országot, itt a teljes jogegyenlőség alapján fognak élhetni és fejlődhetni. Nem vagyok beavatva abba, hogy mi tör-