Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.
Ülésnapok - 1910-484
f iS'i. országos ülés 1913 deczeinbet 5-én, pénteken. 417 és kereskedelmi nagyságát alapozza meg. A kereskedelmi kikötő egyébként óriási közvetett hasznától eltekintve, önmagában sem tekinthető nem gyümölcsöző befektetésnek, a befektetendő tőke a különböző illetékek, a raktári bér, partbérlet stb. ezimen körülbelül megtérül. Minden késedelem t. ház, mely ennek a kérdésnek megáldásában előállhat végzetes következményekkel járhat. Az öntudatra ébredt Balkán-államok most átlátják a Dunának mint a nemzetközi forgalom szabad utjának óriási jelentőséget. Belgrád máris foglalkozik egy nagyszabású kereskedelmi kikötő építésének gondolatával. Ne engedjük, hogy más ragadja magához azt a szerepet, amely Budapestet népességének nagyobb számánál és nagyobb történelmi múltjánál fogva megilleti. (Helyeslés jobbfelől.) Annak jellemzésére, hogy a német városok milyen áldozatoktól sem riadnak vissza ilyen intézmények létesítésénél, hivatkozom MajnaFrankfurtra, amely Budapestnél sokkal kedvezőtlenebb gazdasági konjunktúrák között fekszik. A Majna folyó jelentéktelen kis folyó a hatalmas nagy Danához képest és ennek daczára Majna-Frankfurtban a szintén a város költségén 12 millió költséggel épített nyugati kikötő elégtelen lévén, a város ugyancsak a sajátjából minden állami támogatás nélkül ujabb 72 millió költséggel teljes kiépítése után, 14 kilométer rakparttal rendelkező második, keleti kikötő építését határozta el és annak 28,300.000 márka költséggel kiépített első részletét 1912 május 1-én már a forgalomnak is átadta. Budapest főváros tehát vegye ki a részét azon anyagi terhekből, amelyek ilyen nagyszabásu alkotás megteremtésével járnak. És ha az állam hajlandó is lesz a kikötő építésének alapjait megvetni, további anyagi erejét használja fel az állam a vasút és vízi ut keresztező egyéb fontosabb pontjain átrakodó állomások építésére és azok technikai felszerelésére, mert az átrakodás csak akkor fizeti ki magát, ha az lehető olcsón, tehát a drágább emberi erő helyett lehetőleg géperővel történik. És itt szabadjon a kereskedelmi minister ur figyelmét felhívnom Baja városára, amelynek közvetlen szomszédságában, Szent-István község határában a most folyó Duna-szabályozási munkálatok kapcsán mintegy 1 kilométer hosszú rakodópart létesült. Méltóztassék ezt a rakodópartot a vasúti forgalomba bekapcsolni. A Dunát a Baja-báttaszéki áthidalás révén a nagyváradfiumei vonal keresztezi itt, ha itt átrakodó létesül, akkor Baranya, Bácska, Tolna megye Budapest felé irányuló tömeges forgalmának egy jelentékeny része ezen átrakodó állomáson keresztül, tehát vízi utón fog lebonyolódni. Beszédem folyamán említettem már, hogy közgazdasági életünk talpraállitásának leghatékonyabb eszköze a bizalom. Ennek a bizalomnak feltételei teljes mértékben fennállanak az országnak ugy kül-, mint belpolitikai helyes äräPVU. NAPLÓ. 1910 1915. XX. KÖTET. vezetése tekintetében. A legnagyobb mértékben erősiti, támogatja ezen bizalmat ezenfelül az ország természeti kincsekben való véghetetlen gazdagsága és az az igazán szédületes fejlődés, amelyet Magyarország az ujabb évtizedekben felmutat. Csak egy körülmény okozhat a közönségnek bizonyos aggodalmat és ez az, hogy vájjon közlekedési rendszerünk mai állapotában képes lesz-e őt a fokozott gazdasági tevékenységen alapuló tőkegyűjtésben megfelelőleg támogatni ? Ezt a nyugtalanságot megszüntetni a mélyen t. kormány feladata. Ezért én kérem a mélyen t. pénzügyi, kereskedelmi és földmivelésügyi minister urakat, akik nagy szaktudásuk mellett malis annyi szeretetet mutattak a reszortjukba vágó ügyek iránt, méltóztassanak komoly megfontolás tárgyává tenni mindazt, amit beszédem folyamán elmondani bátor voltam. Én a pénzügy minister ur beszédének azon részét, amelyben hangsúlyozza, hogy költségvetéseinkben meg kell szűnnie annak a nagy expanzivitásnak, amely őket ujabban jellemezte, akként értelmezem, hogy igenis, a kedvezőtlen gazdasági viszonyok folytán mérsékelni kell azon közvetlenül nem produktív kiadásokat, amelyeket a különböző kulturális téren ujabb időben támasztottunk. De egyenesen vétek volna tőlünk, t. ház, ha a nemzettől megtagadnék azokat az eszközöket, amelyek közgazdaságunk egy ujabb renesszanszát vannak hivatva biztosítani. Hiszen az állam csak az esetben lesz képes a folyton fokozódó katonai, kulturális és egyéb szükségletek kielégítésére, ha közgazdasági életünket biztos alapokra fekteti. Egyébként meg vagyok győződve arról, hogy nézeteim e tekintetben a kormányéival azonosak, noha az ellenzék részéről ismételten felpanaszolták, hogy ennek a kormányzatnak nincsen érzéke közgazdasági érdekeink iránt és azokat teljesen elhanyagolja. Nos, t. ház, ennek a vádnak nem lehetett ékesebb czáfolata, mint az a válasz, amelyet a mólyen tisztelt ministerelnök ur adott itt Huszár Károly képviselő ur egy minapi interpellácziójára. (TJgy van! a középen.) A ministerelnök ur ezen beszédében annyi szeretetről, annyi jóindulatról és annyi cselekvési készségről tett tanúságot, amelyekkel azon van, hogy igenis segítsen az ország bajba jutott gazdasági életén, hogy ennek a beszédnek nagy és mély hatása alól nem vonhatta akkor ki magát a ház egyetlen tagja sem. Igen, t. ház, a mélyen t. kormány egyéb bajainkon is segített és igy meg fogja találni a helyes eszközöket közgazdasági életünk talpraállitása tekintetében is, azért ennek reményében, sőt ebben a tudatban, elfogadom az előttünk fekvő törvényjavaslatot. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Ki következik szólásra ? Szojka Kálmán jegyző: Pop Cs. István! Pop Cs. István: T. képviselőház! Az elő-
