Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-473

u 475. országos ülés Í913 november ll-én, kedden. logikus dolog. De ez az ankét nem eredménye­zett akkor törvényjavaslatot, amelyet az akkori kormány magáévá tett volna, ebbe a stádiumba a kérdés egyáltalán nem jutott, az akkori kor­mány a kérdésben állást nem foglalt, azzal nem is foglalkozott. Azóta a nézetek módosulhattak, azóta a tapasztalások megsokasodtak, azóta ez a kérdés a közfigyelemből annyiban eltűnt, hogy amint épen most hallottuk, a kormánypártnak egyik jogi kitűnősége is annak a meggyőződésé­nek adott kifejezést még ez év tavaszelején, februárban, hogy a sajtó kodifikácziójához ez az országgyűlés nem fog hozzányúlni. Azután benyújtják a javaslatot. Október 25-ikén látta a közönség először ezt az alkotási tervezetet. Október 25-ike óta van a közvéle­mény orgánumainak, van a szakköröknek, a nemzet széles rétegeinek alkalma és módja ez­zel a tervezettel foglalkozni, ehhez hozzászólni, ezt megbirálni, megvilágítani. Október 25-től november 10-ig: elegendő idő ez akkor, amikor alkotmányunk alapvető intézkedéséhez, amikor közszabadságunk oszlopaihoz nyulunk hozzá, amikor ezeken módosítani akarunk, amidőn itt minden intézkedésnek szabadságerősitő vagy szabadságromboló hatása lehet? Elegendő idő ez arra, hogy ilyen nagyszabású műhöz hozzá­fogjunk? (Elénk helyeslés balfelöl.) A szakkörök hevenyészve, hamarosan meg­csinálták és beadták véleményüket. Ezek alapján bizonyos módosítások történtek az igazságügyi bizottságban. Ezekről a módosításokról csak ma reggel szereztünk tudomást, illetve azok, akik teg­nap történetesen a pártkörökben voltak, már teg­nap tudtak róla, mert mint hallom, oda elküldték ezt a jelentést, csakhogy senkinek sem kötelessége, hogy ott legyen és igy sokan, akik foglalkozni akar­nak az ügygyei, igy csekély magam is, csak ma reggel jutottunk annak az átalakított szövegnek birtokába, amelyről nem állapithatjuk meg ha­marjában, hogy mely részei jelentenek javítást, mely részei jelentenek súlyosbítást az eredeti törvényjavaslathoz képest. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Sok tekintetben módosult uj kon­czepczióval állunk szemben és nemcsak egy hó­napra, nemcsak egy hétre, de még egy napra való ideje sem volt a közvéleménynek és a szak­köröknek, hogy ehhez az uj konczepczióhoz hozzá­szóljon és a képviselők vele foglalkozhassanak. (Ugy van! a baloldalon.) Egy olyan éles eszű jogásznak is, mint Vázsonyi Vilmos t. képviselőtársam, be kellett vallani, hogy habozva szól bizonyos intézkedé­sekhez, mert még ő sem tudja hamarjában azoknak horderejét megbirálni. Engedelmet kérek, akárhogy vélekedjünk érdemben a dologról, de lehet-e egy ily nagy horderejű reformot igy hevenyészve, igy megle­petésszerűen rábocsátani, rászabadítani a mit sem sejtő nemzetre, sőt a tájékozottság lehető­ségétől is elzárt képviselőkre. (Igás! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Egy olyan alko­tásról van itt szó, melyhez a nemzeti közvéle­mény különböző árnyalatainak kölcsönös meg­értésére volna szükség, melyhez az volna kívá­natos, hogy közös elvi alapokra juthassanak el azok is, akiket különben más politikai kérdések egymástól elválasztanak. Közszabadsági garancziáról van szó, a köz­vélemény egy legfőbb orgánumáról, a sajtóról van szó. Tehát ha a közvélemény orgánumáról van szó, akkor talán illetékes hozzászólni maga az a közvélemény, amelynek orgánuma a sajtó ? (Helyeslés a bal- és szélsöbaloldalon.) Ezen közvélemény harmonikus kifejlődésére és elfogulatlan kialakulására kell hogy mód, kell hogy alkalom legyen. Alkalmas-e ez az idő, alkalmas-e ez a helyzet ahhoz, hogy a köz­vélemény egy ily elfogulatlan, harmonikus, a maga végeredményeiben, a maga lényegében, gondolataiban összhangzó kialakulása várható legyen? Ne hunyjunk szemet azon tény előtt, hogy a politikai táborok ellenségekként állanak egymással szemben; (Igaz! Ugy van! a bál- és szélsőbaloldalon.) ne hunyjunk szemet azon tény előtt, amely ezen háznak elnöki székéből álla­píttatott meg, hogy még a személyes érintkezés is nehézzé van téve a különböző politikai tábo­rokhoz tartozó egyénekre nézve. (Zaj jobbfelől. Felkiáltások : Ki az oka ? Maguk kezdték!) Ne hunyjunk szemet azon tény előtt, hogy a tárgyilagos, kölcsönös kapaczitálásnak minden előfeltétele ma hiányzik. (Igaz! Ugy van! balfetöl.) Kodifikálni, közszabadságokat, alkotmánybizto­sitékot érintő intézményeket átalakítani, azok­hoz hozzányúlni, ezen a téren ujat alkotni, mikor ilyen hangulat van, mikor az egész köz­véleménynek, habár kontradiktorius vitában, de mégis lelkületben összeforró együttműködése erkölcsi lehetetlenség, ilyenkor sajtótörvényt al­kotni, ilyenkor alkotmánybiztositékokat átala­kítani, ez nem az objectiv, ez nem a tárgyilagos, ez nem az animus lege ferendi, ez nem a re­formáló szándéknak szinét viseli magán, hanem ez magánhordja azt a jelleget, hogy fel akarnak használni egy alkalmat, midőn az ellenzéki nor­mális parlamenti működést ki nem fejthet... (Elénk ellenmondás jobbfelől.) Elnök (csenget) : Csak arra akarom figyel­meztetni a képviselő urat, hogy tisztán az ellen­zéktől függ kiván-e normális parlamenti műkö­dést kifejteni. (Zaj balfelöl. Igaz! Ugy van! jobbfelől.) ' Gr. Apponyi Albert: Az ellenzéktől nem függ, mert nem függ tőlem, vájjon e lelkiisme­retem sugallatát kövessem-e vagy sem, ez reám­nézve kategorikus inperativus, már pedig én a jogrend ezen felforgatásának, mely ebben a házban rendszerré vált, részese nem lehetek. (Hosszantartó zajos helyeslés, éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldälon.) Elnök: A képviselő urat ezen kijelentése­ért rendreutasitom. (Felkiáltások balfelöl: Éljen

Next

/
Thumbnails
Contents