Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-473

Í73. országos ülés 1913 november 11-én, kedden, 33 sajtónak azért, mert kapitalizálva vau? És fenyegető magatartás által elkövetett deliktumokat mily jogon büntetünk akkor, amikor a kormányhatalom is fenyegető magatartással, nem akarom a másik szót használni, előnyöket eszközöl ki, azért, hogy valamit közöljön, ne közöljön, vagy helyreigazítson azokban a kis állami szerződésekben ? (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ily körülmények közt és ily viszonyok közt ne méltóztassék csodálkozni azon, ha ez a sajtójogi törvényjavaslat megdöbbenést keltett mindenütt. (Zajos éllenmondások a jobboldalon.) Önöket kiveszem. (Zaj. Sálljuh! Halljuk! a bal- és szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) Ertem mindenütt alatt a jogászokat, a kamarákat és értem a mindenütt alatt a sajtó munkásait, a nyomdászokat, a kiadókat és mindazokat, akik érdekelve vannak (Sálijuk! Halljuk!) és azoknak szava, azt hiszem, igényt tarthat a meghallgatásra. Ne csodálkozzanak, ha mind e körökben megdöbbenést keltett e javaslat, ne csodálkozzanak akkor se, ha igaztalanul megtámadottaknak érzik magukat egy-egy szakasz bírálása által, vagy ha intencziójukat egy-egy szakasznál ugy magyaráznák, hogy az önökre nézve bántó és önök szerint nem felel meg tulajdonképeni intencziójuknak. Ne méltóztassanak ily abnormis időket kodifikálásra fehasználni és ne méltóztassék a múlt alkotásaihoz könnyelmű kézzel hozzányúlni, mert alkotni nehéz és rombolni könnyű. (Ugy van a bal- és szélsőbaloldalon.) Remekművet és remekszobrot . . . (Zaj és ellenmondás a jobboldalon.) Most mutatják meg, hogy rombolni könnyű, mert csak nem fogják alkotásnak nevezni, hogy lerombolták az esküdtszéket és lerombolják a sajtójogot? (Taps! a baloldalon.) Mondom, nehéz csinálni egy remekművet, de elég egy gyermeknek a kalapácsa, hogy azt a remekmüvet tönkretegye. Ne legyenek tehát büszkék az önök kodifikálására, ne legyenek büszkék arra, hogy ez a kalapács lezuhogott már az esküdtszékre és hogy most reá ült a sajtójogra és a sajtószabadságra és ne is higyjék azt, hogy a sajtónak bármely megrendszabályoz ása czélravezető. A sajtó nagyon hosszú életű, rendesen túléli az ellenfeleit és eszükbe hozom önöknek azt a franczia mondást, hogy qui mange du papé en meurt, higyjék el, hogy a ki újságírót evett, az igazán belehal! (Hosszantartó éljenzés és taps a bal- és a szélsőbáloldalon.) Elnök: Miután az idő előrehaladt, a sajtójogról szóló törvényjavaslat tárgyalását most félbeszakítjuk. Holnap interpellácziós nap lévén, fel fog olvastatni az interpellácziós könyv. Szász Pál jegyző: Jelentem a t. háznak, hogy dr. Vio Antal interpellácziót jegyzett be a Fiúméban történt kormánybiztosság létesítése tárgyában. Elnök: Az interpelláczió a megszokott időben fog megtótetni. KÉPVH. NAPLÓ. 1910 1915 XX. KÖTET. Javaslatot fogok tenni a t. háznak a kö^ vetkező ülés idejére és napirendjére nézve, és pedig javaslom, hogy legközelebbi ülését a ház holnap, szerdán, november 12-én délelőtt 10 órakor tartsa és annak napirendjére a sajtóról szóló törvényjavaslatot és ezzel kapcsolatban a Lovászy képviselő ur által beterjesztett törvényjavaslatot méltóztassék kitűzni. Kíván valaki szólni? (Félkiáltások balfelöl •. Halljuk Apponyit!) Gr. Apponyi Albert: Bocsánatot kérek, ha az idő előrehaladottságának daczára kénytelen vagyok a t. elnök urnak javaslatával szemben ellenjavaslatot tenni, illetőleg az ő javaslatához hozzá nem járulni. Ahhoz, hogy holnap délelőtt 10 órakor ülés tartassák, nekem nincs szavam. Kérem azonban és nagyon nyomatékosan kérem a most megkezdett tárgyalásnak félbenszakitását illetve a sajtóra vonatkozó törvényjavaslatnak napirendről való levételét. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Indokaimat részint magának ennek az ügynek természetéből, részint az általános politikai helyzetből merítem. T. képviselőház! Én nem tudom, van-e valaki, aki át ne érezné, hogy nem csekélységről, hanem igen nagy dologról van szó. A sajtószabadságot a közfelfogás, sőt maga a törvény, alkotmányunknak biztosítékai közé s sorolja. (Helyeslés a baloldalon.) Már pedig, hogy ez a javaslat vagy egyáltalában bármily néven nevezendő törvényhozási alkotás, mely a sajtót illeti, a sajtószabadságnak fennállására, a sajtószabadságnak fejlődésére vagy visszafejlődésére nézve rendkívüli kihatással bir, azt senki sem fogja tagadni. Már most kérdem, t. képviselőház, ha valóban ilyen nagyfontosságú dologgal, ha valóban egy alkotmánybiztositéknak sorsával állunk szemben, megfelelő-e, megengedhető-e az az eljárás, mely ennek a törvényjavaslatnak előkészítése és benyújtása tekintetében történt ? (Igaz! Ugy van! bal felöl.) Ilyen fontosságú törvényalkotásokat megelőzőleg, minden kormány akármilyen nagy legyen az önbizalma, minden párt, akármilyen duzzadó legyen az önérzete, szükségesnek tartja, hogy a szakkörök véleményét meghallgassa, szükségesnek tartja, hogy javaslat, amelyet előkészített s amelyet előterjeszteni szándékozik, előbb huzamos ideig legyen a közvélemény bírálata alatt, hogy ahhoz hozzászólhassanak a szakkörök, hogy ahhoz hozzászólhasson mindenki, mert midőn közszabadságunk biztosítékairól van szó, a szakkörökön kivül még a mindenki, még a nemzet összessége is szakkörnek tekinthető, mert hiszen az ő sorsáról van szó. (Taps a baloldalon.) Ezzel szemben mit látunk? Van egy hat évvel ezelőtt tartott ankét ennek az alkotásnak háta mögött. Ezt az ankétot és ennek szereplőit leszólni méltóztatnak, tehát arra, mint előzményre hivatkozni talán nem helyes, talán nem 5