Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-473

32 Í73. országos ülés 19Í3 nyesitve a javaslatban. Én nagyon nyugodtan gondolok vissza arra az 1907. évi sajtó ankétra, mert véletlenül azok közé tartozom, akik szerencsére 1907-ben sem mondtak mást, mint amit 1913-ban mondanak; vannak talán olyanok, akik ma mást mondanak vagy gondolnak, de én nem tartozom azok közé. Nem értem a t. igazságügyminister urnak eljárását, hogy olyan bizodalommal van az 1907. évi igazságügyminister ur iránt, hogy o az 1907. évi igazságiigyministerre bizta, hogy kiket és kiknek a véleményét halgassa meg. Hogy lehet egy olyan ankétnak eredményére hivatkozni, amely hat évvel ezelőtt tartatott és hogyan lehet egy olyan igazságügyminister által egybehívott ankétre hivatkozni, aki már régebben volt igazságügyminister? Hiszen az idő nagyon koptatja a véleményeket és meggyőződéseket. Pl. 1911 aug. 30-án tartottuk Budapesten közgyűlésünket a sajtószabadság ügyében. Akkor a Pester Lloyd — most a nagy leleplező — hevesen megtámadott minket, hogy a magánjogi kártérítést merjük követelni, hogy a kolportázs szabadságát kértük és'teljes kártérítést a sajtónak a hatóságok által okozott károkért és íme, ugy-e, uj ankétet kell tartani, mert a Lloyd ma már rendkívül boldog, hogy ilyen korszakalkotó javaslatot bírálhat el. Ez is annak bizonyítéka, hogy buknak, változnak a vélemények, tehát az 1907. évi ankétnek eredményére most hivatkozni nem lehet. (Mozgás jobbfelöl. Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Azt hiszem, hogy mindaz, amit én, fájdalom, nagyon is hosszura nyúlt beszédemben felhoztam és kimeritően előadtam, arra vall, hogy ez a javaslat legkevésbbé érdemli meg azokat a dicséreteket, amelyekkel a t. előadó ur adózott annak, hogy ez a javaslat, ugy amint ezt kimondotta a budapesti ügyvédi kamara és ugy, amint kimondották az érdekeltek és a jogásztestületeknek egész sorozata, ez a javaslat a sajtószabadságnak és a közszabadságnak súlyos veszedelme, (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon. EllenmondásoJc jobbfelöl.) Abban az alakban, amint azt a t. minister ur tervezte, már amúgy sem áll meg. A kodifikációnak azzal a furcsa esetével állunk szemben, ahol önönmagát javította meg ez a javaslat, mielőtt az igazságügyi bizottság elé került volna és ahol önönmagával vitatkozik és pereskedik az igazságügyminister ur. Tehát neki magának sem kell ez a javaslat. Hogyan kelljen másnak és hogy kelljen az érdekelteknek, hogyan kelljen az ügyvédi kamaráknak és a jogásztestületeknek, amelyeknek véleményét a t. minister ur nem tartotta érdemesnek arra, hogy meghallgassa? (Helyeslés a bal- és a szélsőbal oldalon.) Végül t. képviselőház, ez a korszak alkalmas korszak a kodifikáczióra? Ez a korszak arra való, hogy olyan korszakos, mélyreható törvényeket, mint amilyen az 1848 : XVIII. november il-én, kedden, t.-czikk, megváltoztasson? Kelthet ez megnyugvást? (Igaz! Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) A kodifikáczió nyugodt időket kivan, ahol a politikai szenvedélyek nem vakítanak el senkit, ahol egy jogászi javaslatot pusztán jogászi szempontból és szakszempontból bírálnak el. Várható ez ma akár az önök részéről, akár mások részéről? Várható ennek a javaslatnak elfogulatlan bírálata? Hiszen méltóztassanak elolvasni a Jogászegylet sajtójogi ankétjeinek irományait, amelyeket privát diligenciából tartott ez a tudományos testület. Mindenütt az az óhaj vonul végig, vaiha a sajtójog reformálása oly időre esnék, amikor nyugodtság van, komolyság, rnesjfontolás és. higgadtság van, amikor minden rendelkezést pusztán jpg és szakszerűség szempontjából birálnak meg. Önök ami világoslátásunkat kétségbe vonhatják, de mennyivel inkább vonhatjuk kétségbe mi az önök világos látását, mennyivel nagyobb mértékben vonhatjuk kétségbe azt, hogy amikor ily abnormis időben jönnek sajtójogi javaslattal, akkor önöket t. többség és t. kormány nem a jogalkotásnak vágya, hanem a rombolás és a politikai cselekvés vágya vezeti. (Igaz! Ugy van! Taps a bal- és szélső baloldalon.) Az esküdtszéket már megreformálták és a sajtójog intézményét támadták meg, amikor az egész sajtóeljárást az esküdtbíróság szuverenitásának megsemmisítésével hatálytalanná tették. (Helyeslés a bal- és szélsöbaloldalon.) És most folytatják és kérdem mily jogosultsággal? E korszakban, sértő szándék nélkül, miféle erkölcsi jogosultsággal ? Lehet-e ebben a korszakban, ebben az időben sajtójogot kodifikálni? Bocsánatot kérek, a kauezió nélküli politizálásáról esik szó e javaslatban. Kérem, azt állítom, hogy a t. többség is, kauezió nélkül politizál. (Ugy van! a bal- és szélsöbaloldalon.) Megmondom, mit értek ez alatt. Azt értem, hogy mig az a 4,800.000 korona, a mely bírói ítélettel megállapítottan a kincstár sérelmére köttetett ki az állami szerződés megkötésekor, mert hiszen ennyivel bizonyára jobbak lehettek volna a szerződések, a mig ez a 4.800.000 korona óvadékként le nem tétetett az állampénztárba, addig kauezió nélkül politizálnak önök is. (Igaz! Ugy van! Taps a bál- és szélsöbaloldalon.) És e javaslatban rendelkezések vannak fenyegető magatartásról, amely fenyegető magatartással szegény revolver-zsurnaliszta éhenkórász kór, vagy kieszközöl valamit. Bocsánatot kérek, hol van ismét a jogosultság az erről való rendelkezésre, hol van az erkölcsi magasság, amelyből letekintünk mindezen visszaélésekre, a sajtónak és a kapitalizált sajtóvállalatok visszaéléseire, akkor, amikor mi kapitalizáltuk magát a választójogot és magát a választást? (Igaz! Ugy van! balfelöl.) A kapitalizált választójog mellett honnan merítünk jogot, hogy szemrehányást tegyünk a