Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-483

483. országos-ülés Í9Í3 november 29-én, szombaton. 379 ban előfordulnak, arra is, hogy együttesen egy­egy sajtóorgánumot teljesen elvéreztessenek (Igaz! TJgy van! balfelöl.) és, egymásután alkalmazva úrra is, hogy a sajtót állandó depresszió hatása alatt tartsák. (Igaz! TJgy van! a baloldalon.) Ismétlem, nem akarja az igazságügyminister ur megölni a sajtót: ő bénává, nyomorékká akarja tenni, (TJgy van! a bál- és a szélsőbal­oldalon.) olyanná akarja tenni, ame]y a maga lábán járni nem tud, amely a kormány kegyeire szorul és talán még kezet is csókol, csakhogy ne bántsák. (Igaz! TJgy van ! a bal- és a szélső­baloldalon.) Primitív népek kulturális fokát aszerint szokták megítélni, (Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk ! balfelöl) aszerint tesznek köztük különbséget a szocziológusok, hogy a legprimi­tívebb népek a hadifoglyokat megölik, a vala­mivel haladottabb kulturfokon álló népek pedig rabszolgákat csinálnak belőlük. Ez a javaslat ugyanazon a kulturfokon áll, amelyet ezek a kevésbbé primitív, de azt hiszem, hozzánk képest még mindig elég primitív népek képviselnek. (Mozgás a jobboldalon és a középen.) Egyébként hiszem, hogy a javaslatnak, ha végrehajtásra kerül, nem lesz meg az a hatása, amelyet tőle talán a t. kormány vár. Mert vannak imperativ rendelkezések . . . (Zaj a jobboldalon. Halljulc! Halljuk! balfelöl. Elnök csenget. Felkiáltások jobbfelöl: Halljuk az elnö­köt ! Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Bakonyi Samu: Az önök javaslatáról be­szélt négy óráig! Elnök: Kérem Bakonyi képviselő urat, ne szóljon közbe. Székely Aladár: Vannak imperativ rendel­kezései e törvényjavaslatnak, azokat természete­sen végre fogják hajtani. De vannak olyanok, amelyek nem iinperative rendelkeznek, csak ugy, hogy büntetendő ez vagy az, ha ez vagy az történik. (Mozgás.) Hogyan értelmezik a ható­ságok, az az ő buzgalmuktól függ, amely állan­dóan hosszú időn át nagyon nebezen lesz fen­tartható és az lesz belőle, hogy amit szabály­nak kontemplálnak, az az uj törvény hatása alatt is csak kivétel fog maradni és nem veszti el azt a visszaélés jelleget, amelyet tulajdonítani kellene neki, hogyha önálló intézkedésként vin­nék keresztül. (Mozgás jobbfelöl. Halljuk! Hall­juk! a jobboldalon.) A kormány működésének czélja az, hogy egyenként bánjon el azokkal a tényezőkkel, ame­lyektől a jövő Magyarországot félti. De ezek a tényezők fel fogják ismerni a helyzetet, azt, hogy itt közös veszedelemről van szó, amelylyel szemben egymással feltétlenül és a végsőkig menőleg kell vállalniok a szolidaritást és remé­lem, hogy sikerrel fogják ezt a küzdelmet végig­küzdeni. Nein fogadom el a törvényjavaslatot. (Hosz­szantartó élénk helyeslés a bal- és a szélsöbalolda­lon, A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: T. ház! A napirend tárgyalására szánt idő letelt és azért a sajtójavaslat tárgya­lását most megszakítjuk. Mielőtt áttérünk az interpelláeziókra, megteszem javaslatomat a kö­vetkező ülés idejére és najiirendjére nézve. (Halljuk! Halljuk!) Minthogy a következő hét elején a delegáczió tartja üléseit, javaslom a t. háznak, hogy hétfőtől péntekig ne méltóztas­sék ülést tartani. (Helyeslés a jobbóldalon.) Miután az év végéhez közeledünk, közbeesik a delegáczió tárgyalása és a karácsonyi szünet, azt javaslom, hogy a legközelebb deczember hó 5-én, j>énteken, délelőtt 10 órakor tartandó ülés napi­rendjére az 1914. év első felében viselendő köz­terhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló törvényjavaslatot méltóztassék kitűzni. (Mozgás a bal- és a szélsobaloldalon.) Méltóztatik e ja­vaslatot elfogadni ? (Igen! a jobboldalon.) Szólni senki sem kíván? Sümegi Vilmos: Vegyék le egészen a sajtó­javaslatot ! Elnök: Sümegi Vilmos képviselő urat ké­rem, ne szakítsa félbe az elnök szavait. (Fel­kiáltások a '••zélsö baloldalon : Indítványt tett!) Akkor méltóztassék felállni. Ha szólni senkisem kíván, napirendi javas­latomat elfogadottnak jelentem ki. (Helyeslés a jobboldalon.) Következnek az interpellácziók. Szepesházy Imre jegyző: Lovászy Márton! Lovászy Márton: T. ház! (Halljuk! Hall­juk! a bal- és a szélsobaloldalon.) A t. igaz­ságügyminister ur a minapi ülések egyikén igen szép és teljesen korrekt kijelentéseket tett, ame­lyeket én érdemesnek találok, bár csak rövi­den, reprodukálni, annál is inkább, mivel inter­pelláczióni bevezetéséhez ezeknél a kijelentések­nél szebb szavakat nem találhatnék. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondta a t. igazságügyminister ur: Én semmiféle igazságügyi hivatalnokot jjusztán azért, mert ilyen vagy olyan pártpolitikai meg­győződést követ, addig, amíg itt vagyok, semmi­féle hátránynyal sújtani nem fogok. (Helyeslés a jobboldalon.) Azután, t. ház, elmondotta a t. minister ur azt, liogy egy bírósági végrehaj­tót, aki az előadása szerint meglehetős sufyos beszámítás alá eső cselekményeket követett el, jelesül ittasan jelent meg hivatalában, lelövés­sel fenyegette és durva szavakkal illette a fő­nökét, ezen súlyos cselekmények daczára nem helyezett át, hanem megelégedett azzal, hogy fegyelmit indított ellene, melynek talán egy csekélyebb pénzbüntetés lett a befejezése. Végül az igen tisztelt igazságügyminister ur megismételte és még nyomatékosabban han­goztatta, hogy (olvassa) •. »Kabinetkérdéssé ten­ném mindig, ha pressziót akarnának rám gya­korolni, hogy r valakit politikai meggyőződése miatt üldözzek.« (Élénk helyeslés jobbfelöl. Fel­kiáltások a baloldalon: A végén helyeseljenek! Felkiáltások jobbfelöl: Alija a szavát!) Elnök: Csendet kérek! JS*

Next

/
Thumbnails
Contents