Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-483

378 Í83. országos ülés 1913 november 29-én, szombaton. legalább is megtámadható. Én nem hiszem, hogy fennálló törvényeink szerint bíróságunk ezt az álláspontot magáévá tehetné, s a munkásság természetesen el lehet készülve arra, hogy a szerződésszegést igenis, ilyen esetekben is meg fogják állapítani, sőt az is bekövetkczketik, hogy kötelezik a munkást a munka folytatására, amit foganatosítani lehet a végrehajtási törvény 222. és az ipartörvény 159. §-a szerint. E szakaszok alapján vissza lehet hozni azokat a munkáso­kat, akik valamely gyárban dolgoztak és — eddig még nem történt meg és nem is tartom kívánatosnak, hogy valahol megtörténjék, — de ezenkívül még húsz forintokat is lehet velük fizettetni. így áll tehát a dolog az ipari mun­kára vonatkozólag. Vagyis megvan a szerző­désszegés, sőt a szerződésszegésnek némi kihá­gásszerű jellege is. Ha pedig nézzük a többi törvényeket, amelyek nem az ipari munkásságról szólanak ... Elnök (Csenget) : Kérnem kell a képviselő urat, hogy mivel a tanácskozásra megállapított idő már^ rég letelt, szíveskedjék beszédét befe­jezni. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Nagy zaj balfelöl.) Beck Lajos: Éjfélig beszélhet, ha tetszik! Elnök: Ne méltóztassék megjegyzést tenni az elnök figyelmeztetéseire! (Nagy zaj balfelöl. Élénk helyeslés a jobboldalon és a. középen.) Székely Aladár: Nem akarom ezeket a tör­vényeket külön felsorolni, melyek a sztrájk kü­lönféle eseteiről szólnak. Csak arról a törvény­ről akarok megemlékezni, amely szerint a munkabérszerződés egyszerű megszegése kihágás és elzárással és pénzbüntetéssel büntetendő. (Zaj és mozgás a jobboldalon. Felkiáltások bal­felöl : Meg kell hosszabbítani az üléseket! Nem elég a nyolez óra!) Látjuk, hogy ahol ez kihágásnak minősít­tetik, ott már kissé veszedelmesebb a do^g. Ha hozzáveszem ehhez a büntetőtörvénykönyv 171. §-át, amely szerint a bűntettre, vagy vétségre vonatkozó felhívás büntetendő cselekmény, akkor azt kell mondanom, hogy a sztrájkra való fel­hívás is csak azért nem büntetendő cselekmény, mert véletlenül maga a sztrájk nem vétség és nem bűntett, hanem csak kihágás. Azonban mindenesetre a sztrájkra való felhívás ezen tör­vényre való tekintettel olyan közel jár már a civilis injuriához, hogy abból a kártérítési kö­telezettséget nagyon könnyen deriválni lehet, s épen ezért, ha ezt ki akarjuk zárni, erre külön pozitív intézkedéseket kell felvenni. Az eljárási részről egyáltalában nem akarok szólni. Itt az a véleményem, hogy a t. igaz­ságügyminister ur erős összeütközésbe jutott azzal az elvvel, amelyet sokat hallottunk han­goztatni tőle, t. i. az anyagi igazság elvével. Mert mihelyt az anyagi igazság elve és az el­járás gyorsításának elve összeütközésbe jut, az igazságügyminister ur az eljárás gyorsítása el­vének javára és az anyagi igazság elvének helyrehozhatatlan kárára a legmesszebbmenő következtetéseket hajlandó levonni, még pedig minden habozás nélkül. Ez látszik a javaslat­ból. (Igaz! TJgy van! a bál- és a szélsőbal­oldalon. Folytonos zaj jobbfelöl.) Tisztelt ház! Minden törvényalkotásnak, amely több akar lenni az egyszerű paragrafus­gyártásnál, éltető eleme a szeretet, amelylyel a törvényhozásnak eltelve kell lennie azok iránt az intézmények iránt, amelynek szabályozásáról van szó. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Sajnálattal tapasztaljuk, hogy ez a szeretet mintha megcsökkent volna a törvényhozás utóbbi működésében, sőt egyenesen annak a vélemény­nek kell kifejezést adnom, hogy ennek helyébe egy másik elv: az intézmények és az illető tár­sadalmi tényezők iránt való gyűlölet iránt való elve érvényesül. Sümegi Vilmos: Különösen a sajtóval szemben! Székely Aladár: Ez a gyűlölet nyilvánul meg az alsóbb néposztály irányában a választói törvényben, az esküdtszéki törvényjavaslatban a polgári igazmondás irányában és ez nyilvánul meg a sajtótörvény szelleme iránt a jelenlegi javaslatban. Ennek a sajtójavaslatnak más megfogható czólját nem tudom, mint azt, hogy a választá­sokig egy olyan állapotot teremtsen, mely által a szabad véleménynyilvánítás az egész köz­véleményben lehetetlenné tétessék. (Igaz! TJgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezzel az irányzattal szemben én a küzdelmet a végső fokig helyeslem. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon. Mozgás jobbfelöl.) Hiába akarják elhitetni a t. túloldalon, hogy ennek a sajtótörvényjavaslatnak nem a gyűlölet, hanem a sajtó visszaélései miatt érzett jogos felháborodás a létalapja. Ha a dolog így volna, ha a sajtó bűnei miatt gyúlt volna harag az igazságügyminister ur kebelében, akkor le­sújtott volna tüzes villámaival erre a sajtóra s nem apró tűszurásokkal igyekezett volna a saj­tót büntetni. De az igazságügyminister ur jeles büntetőjogász és tudja, hogy az ölési cselek­ményeknek mindig van egy kritériuma, s ez: az alkalmas eszköz. Ahol nincs alkalmas eszköz, ott nem lehet kimondani senkire a bűnösséget ölési cselek­mény miatt. 0 nem akarja magát kitenni azon vádnak, hogy a sajtót meg akarja ölni; ő nem használja azokat az extrém eszközöket, — azt el kell ismernem — a czenzurának, a lapbetil­tásnak eszközeit, amelyek a sajtónak életét ké­pesek volnának egyszerre meggyilkolni. 0 csak olyan eszközöket alkalmaz, amelyek húsz napon alul vagy húsz napon tűi gyógyuló sérülések okozására alkalmasak, (Tetszés a báloldalon. Mozgás jobbfelöl.) amelyek azonban alkalmasak minden körülmények között, különösen abban a halmozásban, amelyben ezen törvényjavaslat-

Next

/
Thumbnails
Contents